A i w A

aiwa_cover

Őszintén szólva legelőször nem voltam feltétlen meggyőződve arról,  hogy Nádházi Lajos mely énjének mentén futtassam a szálakat, nehéz a döntés ha egy olyan emberről van szó, aki ilyen mélyen és sokrétűen van benne a vérkeringésben. Ezen gondolatomat ő is nyugtázta. „Lehetne ötezer nevem, mert annyiféle cuccot csinálok és az összes félretett pénzemet vasakra költöm.”

Aztán arra gondoltam, nem lenne értelme, nem a több mint hét éve szakadatlanul aktívan működő kollabjának említésével indítanom, ami a – Lajos szerint mára már gagyivá vált – Headshotboys névvel költözött be a fejekbe, a páros másik tagja pedig az az Ambrózy Kristóf, akivel az utóbbi időben beindították következő közös projectjüket, a Fort Madeline-t. Az előbbi sokáig főként a fidget house berkeit szolgálta, de valójában sosem ragadt hozzá egy elektronikus zenei stílushoz sem. Mostanra mintha a Nightdrive bulik rezidensei bátrabbakká váltak volna, amit minden bizonnyal a törzsvendégek tapasztalhatnak a legélénkebben. Az utóbbi formációjuk, az említett Fort Madeline pedig hangminták együttese, house egy jó adag funk-kal megtoldva tapint rá a fősodor ütőerére.

A Kultiban a Weekend base sorozaton már évekkel ezelőtt hallhattuk saját zenéit, abban az időben hajnalban a leckemásolás közben is dnb szólt nála. Zenéi írásakor előnyben részeíti a hibákat, imádja az elnyűtt, gyatra hangokat. A i w A -ként ebben hiány nélkül kibontakozhat, erre is szenteli a legtöbb időt. Művészneve egy internet wawe őrületből indult. Választását a sötét, vibráló, szemeket irritáló reklámokkal teli felhőkarcolók Tokió-ja ihlette. Pótolhatatlan forrásai a network awesome és a youtube, ahonnan régi  olasz trash horrorfilmeket meg Carpenter moviekat tölt javarészt. Számai az elejétől kezdve sample alapúak. Az egyik számomra legérdekfeszítőbb az az I’d Rather Fuck You, ami Bootsy Collins – I’d Rather Be With You reinterpretálódása, ami nem mellesleg hiába egy a funk virágzásának csúcsán készült dal, végülis filmzeneként végezte ráadásul 2000 után. A i w A alteregója viszont masszív és mégha disszonáns hangközökkel is operál, közben annyira rétegesen piszkos, meghökkentő és sexy hogy mégis ínyünkre való és  nem feltétlen arra fogható, hogy 21. századi fülekkel hallgatjuk őt. Zenéi eléggé behatárolt hangzással bírnak, sokféle műfajt vegyítenek, meg nem erősített pletykák szerint fantáziadús képzelt filmzenéket gyárt. A jövőben, mivel az utóbbi időben beszerzett egy csomó analóg cuccot, inkább a mintázást ritkítva vagy teljesen elhagyva ezekkel kisérletezne tovább. Lajos, A i w A nevén amellett, hogy az A38-on bemutatkozott egy improvizatív live-val, a cseh magyar határokat átlépve Prágában is szórakoztatta nemrég a közönséget.

A kényszerűséggel hadilábon áll, onnantól hogy valaki berendel valamit, már nehezebben fűlik a foga a munkához. Sokat nem szöszöl, agyszüleményei viszonylag rövid idő alatt készülnek el. Nemrég egy fiktív videojátékhoz kellett zenét írnia a Videogames Musicnak, „ez egy három perces felvétel ahogy klimpírozom, editálás minden nélkül”.

A Nightdrive rendezvény sorozat kreatív feladataiban is szerepe van. Jelenleg kurátorkodik, keresi azon profilba illő feltörekvő művészeket, akiknek aztán a Toldiban ujjonghatunk. Őt magát amúgy minden kedden a Fogaskertben láthatjuk a pult mögött, ha pedig csütörtök, akkor nem kérdés, hogy rotációban a Nightdrive csapattal a Telepen zenél.

Azt állítja, nem lenne semmiféle fixációja, ha szüntelenül zenét kellene hallgatnia de ha igen: „Imre Kissnek imádom a cuccait, meg Martin – alap –  Olbrichtka; kb. a Farbwechsel megjelenések úgy ahogy vannak. Polyklinik még egy nagy tehetség itthonról. De hetente változik, most a régi funk vonalra vagyok nagyon ráfolyva. Ilyen 80-as évekbeli, – Kristófot az őrületbe kergetem vele – csomó ilyen gagyi hanggal teli cucc, férfiak sírnak a nyolc perces szám alatt végig, zseniális… idióta szintikkel tele meg az analóg kisérletezésekkel. Közben követem azért, hogy mik jönnek ki újabb dolgok, azokból inkább  torzabb, hibás house-ok/technok amik mennek mostanában. Vagy Swarvy, egy los angelesi srác és ilyen nagyon elbaszott hiphop-okat ír, förtelmesen lelassítva, meg szétroncsolva az egészet. De Yayayi például, na mondjuk ő még egy őrült.”

Az interjú alatt  Nico Fidencot hallgatott volna szívesen, komolyzene kapcsán továbbá az impresszionista Debussy a szükséges plusz, akivel esetenként hallójáratait tisztítja.

Ebben az évben előkerült Lil Sagittarius nevű projektje is, ami  pedig már egy vastagon szentimentális és romantikus vonalat kezdett a táblákra írni. Bármi is legyen ezzel a szándéka, egy biztos, a legmenőbb californiai klubbokba fevételt nyerne, ahol az sem számít meglepetésnek, hogy gyémánttal kirakott belépőkártyák lapulnak a nagyon fontos emberek farzsebeiben. Ha nem is igazán ezért, de elköszönésünkkor azon kaptam magam, hogy az jár a fejemben, egy napra bizony belebújnék a bőrébe.

Miklós Noémi, 2014.10.16.

 

Podcast#031, A i w A-tól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?