Alley Catss

10156444_286231091533761_268263993_o

Az újév második napján Budapest épphogy csak éledezik, mi pedig úton Székesfehérvár felé, ahol Janky Máté vár ránk az állomáson. Most mondjam azt, hogy amikor először ráleltem egy trackjére – Just a dream – az életben nem gondoltam volna, hogy ilyen valaha lesz? Mondom, írom. A szférák zenéje – kerestem a legmegfelelőbbet ez idáig.

Több alteregója mellett javarészt Alley Catss néven a szó legszorosabb értelmében tevékenykedik. 4 évesen kapott ajándékba egy játék szintetizátort, ez meg is alapozta a továbbiakat. 7 éve kezdett el zongorázni, a komolyzene máig része a mindennapjainak. Főként az impresszionizmus és a barokk zene az, ami a billentyűkhöz való vonzódását életben tartja. Érdeklődése homlokterébe emellett a természettudomány és a művészetek közötti relációk tartoznak. Első elektronikus műfajba sorolható trackje, a Seamoth 2011-ben, 13 éves korában látott napvilágot.

Felvetődik a kérdés, hogy képes egy ilyen fiatal srác ennyi mindenre időt szentelni: iskola, házi feladatok, kottát is ír és nem utolsó sorban zenét szerez – nem is akármilyet – megállás nélkül. Energiahiányban kétségkívül nem szenved. Maximálisan produktív, két hosszú éve, stílusra nem szorítkozva használja önkifejezésre az elektronikus zeneírást, amit az építészettel azonosít: “Mindkettőnek megvan a váza, a motívuma, az összhatása és a szimmetriája.” Az esetek nagyobb részében véletlenszerűen ül le zenét írni. A feltételezett, megfejtetlen, már-már spekulatív élménytöredékek ragadják meg. Az utóbbi időben kezd számára unalmassá válni a szoftverek használata, nem tud kibékülni az előre megszerkesztett formákkal, intenzíven a spontaneitás híve, ezért más lehetőségek után keresgél.

A rokonszenvet csak tetőzi, ahogyan azt ecseteli, hogy a körülötte lévőkkel – szüleivel, osztálytársaival – nem igazán osztja meg sem a zenéit, sem az ehhez kapcsolódó elszeparált világát: “Nem jellemző, hogy beszélek magamról, nincs szükségem arra, hogy felfedjem magam. Így olyan, mintha két életem lenne.” A Recorder 2013 legjobb Magyar EP-i közé sorolta az In the name of hate című remekét, illetve a Quart.hu legutóbbi nagylemezéről az év kedvenceiről szóló cikkében említést tett.

Egy gimnázium első évét taposó sráccal beszélgetünk, akiről még ha enyhén érződik is, hogy tapasztalatlan, csodálatos összeszedettséggel nyilatkozik magáról, éhezi a tudást, árasztja magából a zenét, szinte lehetetlen elzárni nála a csapot. “Amikor magamat hallgatom, olyan mintha tükörbe néznék. Nem mindig vagyok kíváncsi magamra. Az Alley Catsset, mint nevet egy számítógépes platformjátékból vettem, amivel sokat játszottam gyerekkoromban, de ha lehetne, inkább képeket használnék mindenhez; nevek, címek, tagek meg egyáltalán szavak nélkül. Ahogyan valóságos dalszöveget sem tudok elképzelni a szerzeményeimben, maximum ha belenyúlhatok, vagy valamilyen absztrakt módon elváltoztathatom.” Képeket és hangokat gyűjt különböző oldalakról, melyek később saját trackjeiben köszönnek vissza. Ha vizualizálja saját zenéjét, a fekete és a fehér színek uralkodnak, ha pedig választhatna helyszínt, kapásból egy templomra bólogat. Mostanában ritkán hallgat zenét, akkor is inkább olvasáshoz, nem magáért a zene öröméért.

Két amerikai kiadó előadóit követi, név szerint az RVNG Intl.-ét és a Sonic Routerét. Anno a Boards of Canada volt a kedvence, mára túl sok mindent ismer, hogy egyet kihangsúlyozzon. Ha hazai előadókról beszélünk, többek között Route 8-et és S Olbrichtot emeli ki. Nem feltétlen tudja, mi lesz, ha nagy lesz, akár főállásban is a zenére koncentrálna. Kíváncsian várja, hogyan változik, hova fejlődik még ez a művészeti ág a jövőben. Szerinte már elég kis mértékben okozhat meglepetést, annyira szétcincálódtak a stílusok, néhány új irányzat még belefér, de reményei szerint talán többen lesznek vevők az alternatív, új utakat kereső zenékre. Eddig élőben a Rakéta Fesztiválon, a 2013 eleji (UH Fest által szervezett) UH demón, a Roham bárban és legutóbb a Toldiban játszott. Bármilyen meghívást vagy apró visszajelzést is megtisztelő elismerésnek érez. Több EP-je mellett két albuma is megjelent: az egyik a (II), 2013 januárjában az AVNL Recods és a Sewage Tapes gondozásában, a másik i0 címmel saját kiadványként. Legutóbbi, S Olbrichttal közös munkája az Opal Tapes égisze alatt áprilisban került ki (alley catss – excerpt from a/ s olbricht – excerpt from b).

“Nem célom hatást gyakorolni senkire, talán csak egy szeletet átadni magamból. Azt hiszem, ennyi az egész.”

Miklós Noémi, 2014.04.06.

 

 

Podcast#002, Alley Catss-től a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!