Andras Toth

haaaang _ 0

Tóth Andris nevét sokan ismerhetik sok különböző, mégis karakteres, egyedi projektjei kapcsán. Bár publikus pályafutását elektronikus vonalon kezdte, mégis az andras toth piano az, amire én felkaptam a fejem. Hajszálpontos, mégis szabálytalan, lendületes, könnyű, sok esetben drámai és érzékeny darabokat alkot.

Bár hattól tizennégy éves koráig zenetanárnő édesanyja hatására zongorázni tanult, amit a jazz és az improvizáció követett, a tinédzserkorba lépve -az első 8 év tömény klasszikusaitól besokallva- a komolyzene iránti elkötelezettsége elhalványult és helyére fő csapásként az elektronika lépett. Egy szintetizátorral és akkori zeneszerkesztő programokkal szinte azonnal kísérletezni kezdett. Eszközpalettája pár év múlva egy lemezjátszóval és egy keverőpulttal egészült ki.

Erre egy Londonban lemezboltokba, bulikba való járkálással, és a szcénában való ismerkedéssel eltöltött év tett pontot – pontosabban vesszőt – mert nem sokkal azután, hogy a pezsgés iránt érzett szomját kioltva visszatért Budapestre, megalapította a Polymorphin-t Nora Naughtyval. Akkor kezdtek el együtt igazán saját elektronikus zenéket írni. Ekkor a stúdiójuk egy Roland Fantom X6-os szintetizátorból, egy Korg Kaos Pad-ból meg a saját számítógépeikből állt. Az első 4 track-es bakelitüket a berlini Schallschnelle Records adta ki 2007-ben, Goliard EP néven mely lemezen a buenos aires-i Dilo remixe is helyet kapott. Az ezt követő két év fellépésekkel telt, itthoni fesztiválokon és Európában rituálészerűen mindig ’back to back’ DJ set-ben.

A híd az elektronikus és a klasszikus megjelenései között akkoriban kezdett épülni, mikor rátalált olyan előadókra mint Erik Satie, Philip Glass, Steve Reich, Toru Takemitsu, vagy Michael Nyman, akik azóta is utat mutatnak neki a kortárs klasszikus zenében. Azt gondolja, a zenei érettsége körülbelül ekkorra érte el azt a szintet, amikor értékelni és legfőképpen „érzékelni” tudta az akusztikus hangszer adta élményt. Steve Reich music for 18 musicians című munkája például a mai napig inspirálja. Emellett a mostanában preferált zenészek listáján  Terry Rilley-t, Matthew Dear-t és Jon Briont említi még, de különösen agyonhallgatott track Kaki Kingtől a Fences..

„Ami a filmzenéket illeti, gyerekkorom óta emlékszem, testvéreimmel mindig is vonzódtunk a színház és a filmek világához. 8 éves koromban szerepeltem például először egy színdarabban, az Antigoné egyik feldolgozásában Békéscsabán, majd tesómmal egy színi társulattal Bukarestbe is kikeveredtünk néhány előadás erejéig. Ezt követően engem a zene ragadott teljesen magával, Orsi nővérem pedig végül színésznő lett. Úgy gondolom, valahol leginkább neki köszönhetem a filmhez és a filmzenékhez való különleges érdeklődésemet és kapcsolataimat. Az első ilyesféle munkánk Nórával (Polymorphin) közösen történt, mégpedig a Koma színésztársulat Idill című darabjához írtunk hangbetétdalokat 2007 környékén. Későbbre lettek már saját felkéréseim is, például egy német cég promóciós filmjéhez, majd a Kele ruhamárka promó videójához is megkerestek egy-egy zene erejéig. Nemrég egy feltörekvő rendező Linda Dombrovszky használta fel showreel-jéhez az egyik zongoradarabomat , legutóbb pedig Berlinből a legendás ex-budapesti Illusvision VJ csapatból Battha Gáspár-ral kezdődött el valamiféle hibrid filmes/installációs ‘közös’ kísérlet.”

Húgával, aki hegedűn játszik, 2013 januárja óta kollaborál, közös fellépéseik legtöbbször improvizáción alapulnak. Első nyilvános megjelenésüknek akkora sikere volt, hogy anélkül,  hogy lenne bármilyen kiadott anyaguk rendszeresen invitálják őket különböző eseményekre fellépni, illetve művészeti projektekben való közreműködésre.

Az Alphahouse nevű amerikai kiadó 2010 elején adta ki az első szólólemezét „techno-house-ambient” stílusban ‘US’ címmel. Ez beindította nemzetközi karrierjét, és az elkövetkezendő években olyan helyekre hívták live és dj szettjeivel, mint a REX klub Párizsban, a Katerholzig Berlinben, vagy az ARMA17 Moszkvában. Szintén ők jelentették meg az Alpha19 ‘Time Forks’, az Alpha22’ Would U‘ és az Alpha30 ‘Truth‘ című albumát is. Andrew Rasse (Butane) másik kiadójánál a Little Helpers-nél , amit Sean O’Neill-lel (Someone Else) közösen működtet , valamint a torontói Adam Marshall New Kanada kiadójánál is feltűnt egy-egy EP (‘Littlehelpers31‘) vagy dal (‘Osidius‘ On NK Ambient Parks Compilation I) erejéig.

A legfrissebb két zenéje is az utóbbi label égisze alatt jelenik meg hamarosan a New Kanada Ambient Parks válogatás album második részén (Andras Toth – Angelieme és Neverdyingsoul – Hopes Ambient Tool).

Tervei között szerepel, hogy ezt a kortárs-, klasszikus-, minimalista akusztikus koncepciót ne csak duóban, hanem egy 4-5 fős együttesben is megvalósíthassa. Elképzelései szerint zongora, hegedű, nagybőgő, gitár, furulya és egyéb népi/rituális hangszerek képeznék az akusztikus elemeket, mindez elektronikus zenei szerkezetre épülne és egy-egy darab repetitív loopokból állna.

Zenéit hallgatva tisztán érzékelhető spirituális életszemlélete. Saját munkáját a túlvilági, az emelkedett, a meditatív és a fekete szóval tudná leginkább jellemezni.

Lázár Orsolya, 2014.11.13.

 

 

Podcast#035, Andras Toth-tól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!