Aythar

aythar_webcover

A tudományos-fantasztikus történetek megismerésével kezdődött az egész. „Amint felfedeztem ezt a világot, érdekelni kezdett minden, ami ezzel kapcsolatos.” Tamás eleinte skicceket, rajzokat, mesefoszlányokat készített, melyek főként csillagokat, bolygókat, idegen világokat, és valamilyen formában egytől egyig a világűrt ábrázolták, aztán egyszer csak áttért a hangjegyekre. Már korai időszakában nagy hatással voltak rá az ismeretterjesztő tévéműsorok háttérzenéi, köztük elsőként a Delta főcímzenéje (Tom Dissevelt – Kid Baltan: Song of the Second Moon).

Az 1990-es évek elején őt is elérte a „new age” mozgalom és a törekvéssel szorosan együtt járó zenei stílus, aminek hatására javarészt a relaxációs, meditációs dallamok keltették fel érdeklődését. Kíváncsiságból kezdett a hangokkal ismerkedni, abban az időben egy Roland E30 szintetizátorral, egy kazettás magnóval és egy mikrofonnal rögzítette kezdetleges anyagait: „ha egy billentyűt rontottam, kezdhettem az egészet elölről.”

A következő mérföldkő Magyarország első számú alternatív rádiójaként 2000. július 1-jén induló Est.Fm volt, ugyanis itt hallott életében először ambient műfajba sorolható zenét, a Kaszi és Janus vezette Varázsszőnyeg című műsornak köszönhetően. „Minden hajnalban 3órakor keltem, kazetta be a magnóba és vettem föl mindent. Készültem mindig, hogy a három órás műsor ráférjen.

A Sony akkori fejlesztése az MTV Music Generator elnevezésű zeneszerkesztő program volt Tamás bázisa. Korai szárnypróbálgatásaiból származó első anyagát (Heavenly Dreams) elküldte a rádióműsor szerkesztőinek, amit 2001-ben le is adtak. A tapasztalás, a feltérképezés évekig ment, szabad idejében csak a zenére koncentrálva ásta magát egyre mélyebbre és pakolgatta össze az újonnan felfedezett mozaikdarabkákat. Az első általa is már bátran ambientnek vélt felvétele a Cosmic Resonance, ami aztán 2010-ben ment le a RadioCafé ban, az akkor Cinetrip-ambient néven ismert műsorban. Erre Farkas Peti aka Moesko (moeskoblog) is felfigyelt és a közös zenei érdeklődés egy virtuális ismeretséget eredményezett. Különböző, főleg külföldi webrádiók kezdtek rátalálni Aytharra. Egymás után érték a bejelölések a már befutott és szakavatott ambient előadóktól, többek közt Amir Baghiritől (tribal ambient) – ami számára az eddigi egyik legnagyobb megtiszteltetés.

És a technikáját tekintve? Egyetlen kis teljesítményű netbookon dolgozott éveken keresztül, amiben még hangkártya sem volt. Zenéit vsti-k, pluginok segítségével készíti – kedvencei a Nexus és az Audjoo Helix. A rögzített dallamok sávjait egyenként illeszti össze, és pillanatnyi érzésre improvizál. Nincs vágás, nincs korrigálás, ő „sufni tunning”-nak hívja, nem is hiszi, hogy meg tudná ismételni önmagát. Az eszközök adta lehetőségeket használja ki. Egyetlen trackje sincs masterelve és jószerivel mintha egy puzzlet rakosgatna szabad kézzel. Hangkészlete minimális, sokszor a felismerhetetlenségig modulálja a hangokat.

Németországban és az észak-nyugati kultúrákban többen követik, nyilván mert ez az atmoszferikus ambient kedveltebb, elterjedtebb Európa azon részén, mint itthon.

Eleinte nem gondolta volna, hogy a Cökiben valaha lehetősége nyílik játszani. Mégis sikerült. Ezek után Bernáth Petiék is szívesen látták több alkalommal a Lay-upon is. Az elmúlt két évben a Szigeten, a Cökxpon sátorban állhatott a közönség elé, amit a szombathelyi Deeprog Fesztivál követett. Múlt héten pedig a Lay up keretein belül a Kontra Klubban hallhattuk.

Vannak e példaképei? Elsősorban fő mentorát említi Bányai Alexandra aka Lepque személyében, aki bevezette őt az ambient zenei kultúra rejtelmeibe. „Viszont akiknek a zenéje nagy hatással volt rám és ihletet meríthettem tőlük már gyerekkoromban, az Jean Michel Jarre, Kraftwerk, és a Tangerine Dream.” A nagyrabecsült ambient zenészek közül pedig: Pete Namlook, Tetsu Inoue, Amir Baghiri, Steve Roach, Robert Rich, Alio Die, és Vidna Obmana. A hazaiakból szemezgetve javarészt Petrovszky, Audio Compress, Nameless City és a Korai öröm zenéje inspirálja.

Tudja, hogy van mit fejlődnie, technikai feltételei viszont csak az utóbbi időben kezdenek szélesedni. Hiszi, hogy az ambient-space itthon is képes elterjedni tágabb körökben, de eszében sincs erőltetni. Tamásnak ez már nem csak egy zenei stílus, sokkal inkább életfilozófia, amiben megtalálta nyugalmát. Hangjait alázat és méltóság tölti meg, játéka maga az aggódásmentes övezet.

Miklós Noémi, 2014.07.03.

 

Podcast#019, Aythartól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?