Banyek

banyek_cover
fotó: Mórász Dávid

Mindig szívmelengető érzés, ha egy alkotó a saját fészkében fogad, ezzel egyrészt betekintést engedve privát szférájába, másrészt esetünkben egyfajta kóstolót rendezve zenei munkásságának epicentrumában. Helyesbítek, hipocentrumában, mert Hargitai András otthonában olyan energiák szabadulnak fel, amelyek – nem túlzok – bármely vendége belső harmóniájára pozitív hatással vannak. Banyek neve sokaknak ismerősen csenghet, ő az az ember, aki határozottan nem ma kezdte. Nevéhez fűződik a Dub Systems Fundraising, a Bitlab kiadó, a Complementary Distribution netlabel és az Analogue Zone moduláris eszközök szaküzlete. Haknizott már Barcelonában, Brnoban, Prágában, Dortmundban és nagyobb belföldi városainkban egyaránt. Mindamellett, hogy civilben angol tanárként dolgozik, elektronikus zenei workshopokat rendez, cikkeket ír és fordít, az utóbbi időben főleg live actjeivel vált ismertté, rövidhullámú rádió hangzását idéző perkusszív és improvizatív szóló estjei pedig egyszerűen kihagyhatatlanok.. Eszközparkja a klasszikus szintik mellett, saját kezűleg eszkábált hangszerekkel és rádióvevőkkel egészül ki, melyek látványa önmagában birizgálja a kíváncsiságot.

 

MN: Mi volt az a pont, ami arra sarkallt, hogy ilyen mélyen beleásd magad a zene/ a dub világába?

HA: “A dub számomra nem is igazán stílus, hanem forma.”

A dub globális hatása óriási és elvitathatatlan. A punknak és a rocknak is van, de a legnagyobb hatást mégis a dub gyakorolja  a populáris kultúrára. Bár manapság a jelentékenyebb zenei iskolákkal szemben a dub háttérbe szorul, ezek többsége mélyen a dub stílusban gyökerezik. A remix, a tolópotméter, a sampling, a dj-zés (mc-zés), a sound system kultúra és a zene spektrális kibővülése mind-mind Jamaikából érkezik. Sok szinkopáció és ritmuskvantálás benne van jó néhány több ezer éves zenében, ha kiszeded a forrásból úgy, hogy onnan is eredezteted, tehát fejet hajtasz előtte, akkor lehet összerakni a zenét, nem pedig ha igent mondott rád a kuratórium. Meg kell keresni a forrásokat és a zenei gyakorlatot kell vizsgálni, ez az egyetlen, amit tehetünk.

 

MN: Honnan ered a neved?

HA: Egy osztálytársam nevezett el így, tehát ez nem a művész-, hanem a becenevem.

 

MN: Mi/ki inspirál?

HA: Minden, ami Szőke Péter, A zene eredete és három világa c. könyvében le van írva. A madárnak van a legfejlettebb tonális rendszere, és az ember nagyon sokat tanult tőle. A rádió, mint mesterséges rádióadás és mint természetes rádió (VLF natural radio – ez a Föld elektromágneses szféráinak, illetve a Földet folyamatosan érő Napszél interakciója). Ezeknél nincs tiszteletreméltóbb dolog, mi csak öncélúan utánozzuk ezeket.

webre1

 

MN: Szerinted mikor elismert valaki?

HA: Az elismertségnek az idő próbáját tekinthetjük. Az én életem összefonódik a zenével teljesen, nem érzek különbségeket a tanításnál vagy zenélésnél, nem menekülök a munkám vagy az élet elől. A rászánt idő is számít. Szintén vállalni kell a felelősséget azért, amit csinálsz – túl sokan magyarázkodnak és magyaráznak meg dolgokat, ahelyett, hogy vállalnák, amit tesznek – vagy amit nem. Összefüggésre van szükség a napi tevékenységeiddel, amit az életben gyakorolsz. Ha nem találod meg az összefüggéseket, akkor nem is lesz időtálló.

 

MN: Nemrég a zaj zene eredetéről, típusairól tartottál egy impresszív előadást. Mesélnél erről?

HA: Az FKSE Galériában a zajok különböző színeiről és természeti megjelenéseiről beszélgettünk. Lényegében emlékeztettük magunkat arra, hogy az ember fel sem tudja teljesen dolgozni, hogy a zajok milyen hatással vannak a tudatára. Azon is töprengtünk, hogy miért érzékeljük szépnek. Hoztam egy kis moduláris szintetizátort, amin meg is hallgattuk a különböző színű zajokat. Lehetett örülni és szeretni. Sokszor segített a stresszben vagy szorongásban a szűrt zaj hallgatása, és ezt azóta mások is kipróbálták.

 

MN: Megjelenéseid listája elég gazdag. Melyek számodra a legfontosabbak?

HA: Frank Bretschneider azt mondta egy interjúban, hogy mindig az utolsó. Hát én is valahogy így vagyok vele. De amúgy mindegyiket szeretem. Egyik kedvencem pl. a tavaly, a német Klangschleife kiadónál megjelent Commuter EP. Vannak olyanok amikről el lehet mondani, hogy életem 4. vagy 5. dubtech zenéjét jelentette meg egyből egy referenciálisnak mondható dubtechno kiadó, de igazából sose a név, hanem az aktualitása lényeg.

webre2

 

MN: Kiket ajánlanál az itthoni zeneszerzők közül?

HA: Polyklinik – nincs még egy ilyen ember itthon és talán Európában sem ilyen ritmusokkal. Márton Peti aka Prell aka Telesport aka Rgonomix – ilyen az, amikor úgy live actezik valaki, hogy megsemmisül tőle a szubjektum.

 

MN: Mi van még előtted?

HA: Szeretnék hangokat készíteni egy Stanislaw Lem regényből készült animációhoz, mielőtt meghalok. Boldog lennék, ha meg tudnám valósítani és szívesen dolgoznék vele hónapokat. Szeretnék minél több emberrel együtt dolgozni, és tanulni tőlük, hogy segítve egymást egyre nehezebb és gyümölcsözőbb tevékenységeket folytassunk, amit az utánunk lévőknek adhatunk. A magányos bohém elszakadó, zilált életet élő művészkoncepció 600 éves tévút, nekem egyáltalán nem ez a gyakorlatom. A művésznek egy integrált gyakorlati tevékenységet kell folytatnia. Ha különc vagy, akkor a zenéd is különc lesz, és ne csodálkozz, ha senkit sem fog érdekelni. Szeretném, ha a zenéhez jobban viszonyulnának az emberek, illetve nem pótszernek használnák. Ha megtalálnák a belépési pontot a zenébe, egyszerűen lehullhatna egy csomó misztérium, egy csomó vita szűnne meg, és – legalábbis kulturális értelemben – konstruktívabb életet élhetnénk mindannyian.

 

Erre egyebek mellett pénteken a Müsziben, a Visionary Mind Records jóvoltából rendezett Elements of Techno III. felvonásán nyílik lehetőség.

 

 

Miklós Noémi, 2015.05.12.

Fotó: Bugár Máté

 

Podcast#052  Banyek-től a HAANGnak:

Kapcsolódó események: