Bernathy Zsiga

cover_zsiga2

Képzeld el, hogy egyik nap még bőrdzsekiben, tarajjal sörösdobozt rugdosol a punk haverjaiddal Budapesten, másnap pedig Nyugat-Berlinben, egy Love Parade nevezetű fesztivál energiamezejében találva magad kapkodod a fejed. Hazafele bevásárolsz egy szintiboltban, és véletlen hirtelenséggel alkotókerekévé válsz annak, amint Magyarországon megszületik a technokultúra. Megvan?

Valami hasonló történt Bernathy Zsigával, akit őrült természetességgel szippantott magába az elektronikus zene és a 80-as, 90-es évek bulivákuumja. A magyar avantgárd művészélet korán megnyílt Zsiga előtt – édesapja, Bernáthy Sándor révén, akit túlzás nélkül a magyar techno ősatyjaként emlegetnek. Az A.E. Bizottság nevű, alternatív zenét játszó együttes megalapítója, kinek képzőművészeti munkáit számos könyv-, lemezborító és plakát őrzi. Továbbá a kilencvenes években útjára bocsátotta a Gépszava című technoművészeti lapot, amiben a technot – mint zenei entitást – igyekezett közelebb hozni a magyar közönséghez. Ebben, a szinte forradalmi közegben formálódott live act-té a Bernath/y & Son élőzenei projekt.

 Aki megfordult már valaha Bernáthy Zsiga Live-on tudhatja, hogy nem könnyű szavakkal megragadni az élményt, amit magam is csak olyan elvont fogalmakkal próbálok körülírni, mint dinamizmus, energia vagy szabadság. Hogy mit jelentek számára ezek, és maga a zene – arról beszéljen most ő. Történelem lecke következik.

Honnan ez a pozitív energia zuhatag?

Zsiga: Én úgy érzem ez önmagát generálja, a zene által, vagy a közönség által. Nekem minden fellépés egyben gyakorlás is – tehát magamhoz is szól -, amikor a szett irányba áll, elindul, majd épül egyre feljebb és feljebb, és reagálnak az emberek, akkor ott történik egyfajta szeretetrobbanás, ami energiát ad, és minden alkalommal feltölt. Gyakorlás pedig azért, mert élőben derül ki az is, hogy melyik az a kész szerzemény, vagy vázlat, ötlet, ami működik – ha működik, akkor az összes küzdelem és fáradtság megérte. Oda-vissza, adok-kapok.

Mesélj picit a kezdetekről…

Zsiga: Még kisgyerekként csöppentem bele. 10 éves lehettem, amikor bekerült az otthonunkba a számítógép – egy gumigombokkal felszerelt Sinclair ZX Spectrum, aminek nyomogatásával a gyerekkorom töltöttem. A másik irányból, pedig faterom hatott rám, aki mindig gyorsan reagált az újdonságokra, elég korán felismerte az elektronikus hangok erejét, és már a 80-as években elkezdett kísérletezni ezzel az irányzattal. Nagyon jó elképzelései voltak, látta a lehetőséget, de valahogy nem tudta megvalósítani. Leültem  vele, és együtt nyomkodtuk a szintit, ekkor még tét nélkül, de szépen elindult valami. Nem sokkal később Széll Laci barátunk elhívott magához Berlinbe, ott éltük meg először azt, hogy az a pszichedelika, amit otthon próbáltunk összehozni, ott egy underground techno klubban már működik, másnap pedig a Love Parade-en azt láttuk, hogy erre százezrek ugrálnak. Két nappal azelőtt még el sem tudtuk képzelni, hogy egy olyan műfaj, amiben nincs ének, csak elektronikusan előhívott hangok, ennyi embert mozgathatnak meg. Akkor döntöttük el, hogy ezt itthon is meg kell csinálni.

Hogyan fogtatok hozzá?

Zsiga: Először a hangulatot hoztuk magunkkal, a zenei része apránként jött hozzá. Én operátorként kezdtem működni, majd alkotótárs lettem egy olyan dologban, amit a környezetünkben senki sem ismert, mi sem tudtuk, hogy kezdjünk bele; nem voltak iskolák, kialakult módszerek, néhány szakkönyvet lehetett angolul megszerezni. Fokozatosan gyűjtöttük az eszközöket, és tanulgattuk, mint a számítógép használatot – kezdve azzal, hogy technikailag összekötöttük, kerestük a logikai működést, egymásra építettük és kombináltuk a folyamatokat, és közben egymás után jöttünk rá dolgokra – ahogy azóta is, a kreatív folyamat máig tart.

Mikor érkezett meg az első fellépés? Hogyan indult be a Bernath/y &Son, mint live act formáció?

Zsiga: A legelső 1994-ben történt – akkor még előre megírt számok voltak, dobozok, szintik és egy hatalmas CRT monitor. Megnyomtam a play-t, fater gitározott, Dudás Marcell barátunkkal kiegészülve, aki pedig billentyűzött. Ez is live volt a maga nemében, akkoriban a felépítés és az alapok előre meg voltak ugyan írva. A továbblépést ebből is egy berlini klubélmény hozta meg, amikor a Tresorban azt láttuk, hogy az előadó bekapcsol egy dobgépet, amin ment a loop, mellé 303-ast tekert és így építette végig a szettet – akkor megvilágosodtunk, hogy itt nem számok kellenek, hanem loop-ok, amiben az összes sáv egyszerre szól, csak nyilvánvalóan ki kell kapcsolgatni azt, ami éppen nem kell. Persze live-ban az idővonal is helyben dől el, egyszerre szól az összes téma, de a hangszerelés – hogy éppen melyiket kapcsolom ki meg be, milyen effektet teszek rá, az sokszor teljesen váratlanul ér még engem is.

Hogyan tudsz mégis készülni, gyakorolni egy live-ra?

Zsiga: Az említett halmazban kialakulnak formulák, képletek, amik működnek – ehhez mindig lehet nyúlni. De mekkora szerepe van a véletleneknek és az intuíciónak! Egy fellépés alkalmával sokszor meglepem magam is, hogy helyben hallok egy olyan verziót, amiről nem is gondoltam, hogy ebben a koncepcióban rejtőzik. Legutóbb próbán fordult elő, hogy gondoltam egyet és a lead témát átraktam a bassline sávba, majd saját magamon döbbentem, hogy az ott jobb is.

Volt-e számodra kiemelkedő, emlékezetes műsor?

Zsiga: Ez is történelmi volt. Az előző sztorihoz visszakapcsolva, két évvel később mi is felléptünk a Love Parade-en; azt szerintem kevesen tudják, hogy mi voltunk az első magyar fellépők. Egy másik fontos esemény pedig egy olyan időszak után következett, amikor a zene kicsit háttérbe szorult – nem tűnt el, de inkább az iskola, a munka került előtérbe. Meglepetésünkre meghívtak minket egy visszatérő Blast from the Past rendezvényre; Dr. Motte volt a díszvendég – ez 2009-ben történt. Szőcs Gergőnek (Grasshop) azóta is nagyon hálás vagyok, hogy akkor felkért, mert visszarántott minket abba a motivált hangulatba; hogy show van, leadási határidő és csinálni kell – nekem ez ad értelmet a dolgoknak, hogy figyelmet kell szentelni rá, majd ez az energia egy hatalmas örömzenélésben robban. Hogy ez 8 évvel ezelőtt megtörtént, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy most itt vagyok – mert ezután a buli után, nem volt kérdés, hogy ezt csinálni kell. Utólag más vonzata is volt, amiért külön örülök, hogy ez megtörtént – akkor még nem tudtam, hogy ezután a fater még 2 évig volt velünk.

Bernathy Zsiga live ma egy egybefüggő fogalom. De mi még?

 Zsiga: Grafikus vagyok, ebből élek a mai napig. Nem áll teljesen távol egymástól a két műfaj – de más-más oldalról közelítek hozzá, más keretekben gondolkodom. A grafikai munkáim is engem tükröznek, de megrendelőnek készülnek. Zenében nem tudok megrendelővel alkudozni, itt a l’art pour l’art elve vezényel.

Mit hallgatsz szívesen?

Zsiga: Hallgatói oldalról nagyon csapongó vagyok. Szeretem a dallamos, úsztatós liquid áramokat, amiben bújtatva van egy kis psy vonal. Általában munka – grafika készítés – közben hallgatok zenét; egymást váltják a liquid, trap, psychedelic break és liquid d’n’b mixek – ahogy jól esik. Az állandó motívum talán maga a pszichedelika; legyen az elektronikusan létrehozott, vagy hangszerrel generált – ha a gitár úgy van hangolva, hogy szinte kiúsznak belőle a dallamok, az nagyon meg tud fogni. Például a Zagar zenekart ebből a szempontból nagyon szeretem, és magammal szemben is ezt a hatást állítottam fel elvárásként.

Otthon központi dolog a zene?

Zsiga: Mindig tisztelettel kezeltük ezt, ha a ‘papának’ zenélnie kell, akkor ki kell szakítani időt a mindennapokból – csak sajnos az időm nekem is nagyon korlátozott, a megvalósításra váró feladatok meg csak gyűlnek – erre szokták azt mondani, hogy több az ötlet, mint az idő.

 Mi a legérdekesebb projekt, amin most dolgozol?

Zsiga: Két érdekes remix-felkérésnek tettem éppen eleget – az egyik egy jó barátom és munkatársam, Soma – a Törzs zenekar frontembere kért meg, hogy egyik dalukat gondoljam kicsit át. Ebben a felállásban a legfontosabb az volt, hogy neki tetsszen a végeredmény, hisz az ő szellemi és esztétikai terméke a dal – ami végülis vinylen jelent meg.

A másik pedig egy bossa nova énekesnő, Rozina Pátkai produkcióját egészítené ki, ami műfajiságában is kihívásnak tűnt, de amint elkezdtem vele foglalkozni, úgy éreztem elkaptam a sávokat, darabonként formáltam át a dalszerkezetet és végül egy kimondottan izgalmas végeredményt tudhatunk magunkénak.

Hol lehet téged hallani a fesztiválszezonban?

 Zsiga: Idén először a Kolorádó fesztiválon a Bar72 által szervezett sátorban zenéltem, aminek nagyon örülök – a tavalyi bemutatkozásuk óta szerettem volna idén én is pult mögé állni. Nem marad ki továbbá sem az Alkotótábor, sem a Bánkitó – és idén is kaptam egy kis teret a Volton, a Szigeten és az Ozora színpadán.

 

Gagyi Szidónia, 2017.06.23.

Fotó: iambarnie.com

Live set Bernathy Zsigától:

Bernathy Zsiga a Soundcloudon: