Emzehack

emze_cover

Magyar Zsolt, Miskolc. Az ember, aki a mikrofonpróbánál egy komplett kis skálázást improzott. Többek között ilyenkor sajnálom, hogy az interjúk hanganyagának legalább egy részét nem publikáljuk.

Számomra a vele való történet egy tipikus esete annak, amikor egy városban nősz fel valakivel, ugyanazon generációban,  hasonló bulikat látogattok, van kismillió közös ismerősötök, de nektek egészen három évvel ezelőttig nem sikerül a találkozás, amikor pedig igen, nagy az örömködés, hogy „háhá ezaz, szevasz földi!”.

Emzehack művészneve, egy ötletelés alkalmával jött létre monogramjának és egy régen ráragadt, de nem túl sokáig használt becenévnek az összeillesztésével. „Sokszor azt érzem, hogy majdnem mindegy a név. Ha valaki valamit csinál, a tartalom a lényeg. Azt, ami vagyok pedig nem tudom egy vagy két szóval leírni.” Nem is szólítják így, szívesebben használja fedőnévként.

Szabad idejét évekig legózással töltötte, mikor is egyszer egy barátja, Baranyi László – akit mellesleg a P. Mobil együttes énekeseként tartunk számon –  jóvoltából futott bele egy programba, ami még rendes sztereo hangzással sem rendelkezett. „Egyfajta PC speaker volt és azon keresztül egy ilyen prüntyögő Mekk Elek zenét mutatott, hogy ilyet lehet vele csinálni és abban a pillanatban éreztem úgy, hogy fú ez egy nagyon jó játék és rohadtul tetszik az, ahogy így összeereszthetem a hangokat és ahogy játszadozhatok velük.” Emellett a muzikális gyökerekről is fontos említést tennem, édesapja a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti konzi diákja volt, nagybátyja pedig máig aktív zenetanár. Ők ketten gondoskodtak arról, hogy gyermekeik – köztük Zsolti is – igényes, főleg jazz és rock szőtte környezetben cseperedjenek fel.

A 90-es években indult a feltérképezés. A legkülönbözőbb DOS alapú, meg demoverziós programokat hátrahagyva jutott el a Reasonig. Ezzel egyöntetűen kezdte egyre jobban beleásni magát zenei fórumokba, meg egyáltalán a klubéletbe. Munkái küldeményekké avanzsálva landoltak akkori kedvenc dj-inél , míg nem egy buliban egy saját trackjére ismert rá  és elképedve, de közben kirobbanó örömmel követte végig, ahogyan arra ugrándoznak az emberek. Ezen fellelkesülve küldött egy albumnyi zenét Snake Sedricknek, aki a The beginning című tracket szúrta ki és egy koprodukcióként meg is jelentette, amit aztán többek között maga Eelke Kleijn is újragondolt.

„A zene mozgatórugója a groove. Ha ez nincs meg, semmit nem érnek a technikai trükkök.” Világa a négynegyedes, 120 és 130bpm közötti ütemekkel bíró house-t részesíti előnyben , néhol diszkréten meghintve downtempoval meg ambienttel. „Mindig van egy alapkoncepció, aztán persze változtatgatok, de általában nyitva hagyom az ajtót a fejlődés felé”. Gyakran szereti pihentetni a megkezdett munkákat, hagyni érlelődni a gondolatot és teret engedni a friss és új ingerenciáknak, amik alapján végleg gömbölyűvé válhat az adott track. Már egy jó ideje rögzíti otthoni live-jait , próbál egyfajta egyedi technikát felállítani magának.

A maga nemében hosszú évek óta ikonikus alaknak számító John Digweed-del szívesen kezet rázna, akinek fellépéseire nem egyszer váltott jegyet:  „azok a bulik olyanok voltak, mint egy élménypark. Nem ám mindenféle afterekre mentél,  azok úgy önmagukban kerek történetek voltak. Volt egy katarzis és aztán az elmúlás, ami viszont nem szomorított el.”

Saját bevallása szerint nem feltétlen illik bele bármely jelenleg itthon támogatott zenei szubkulturába, ami cseppet sem zavarja. Szimplán jól érzi magát attól, hogy alkothat, hogy valami általa jön létre, nincs ráfeszülve a zeneszerzésre és így attól sem tart, hogy esetleg valaha befásulna. Ha 10 ember hallgatja  azért, ha 100 hát azért éri meg. „Én úgy mondanám, hogy örömzenélek.”

Ami elengedhetetlen szerinte, az az érzékek tudatos stimulálása. „Ettől lesz benne szenvedély és csibészség, amit lehet a legtöbb ember nem is ismer fel. Az a maroknyi hallgató, aki viszont igen, közelebb kerül a zenémhez és ez már bőven elég.”

Se nem látogatja bőszen az itthoni bulikat, se nem lép fel rendszeresen a fővárosi éjszakában. Egy ideig remete üzemmódban működött, majd hirtelen átváltott és tudta maximálisan élvezni a bohém, spontán éjjeleket. Mára már nincsenek rendszeres fellépései, ellenben visszatérő szereplője az egyik legdinamikusabban fejlődő, idén negyedszer megrendezett 7végeazégalatt elnevezésű minifesztiválnak, amire túlzás nélkül otthonként tekint. „Ők kizárólagos jogot élveznek.”- jegyzi meg nevetve.

Mindmáig távol áll tőle, hogy magát dj-ként, vagy producerként aposztrofálja, az egész egy, az emberek és a saját maga szórakoztatására kialakult óriási játék. Pont mint a lego volt anno.

Miklós Noémi, 2014.10.09.

 

 

Podcast#030, Emzehacktől a HAANGnak:

Vélemény, hozzászólás?