Entryan

01

A pszichedelikus ambient zene az utóbbi négy-öt évben minden korábbinál nagyobb tömegeket hódított meg, holott az első virágzása már a kétezres évek elején megtörtént. Ahogy több más műfaj, úgy a psy-amb is sokat fejlődött azóta: dinamikusabb, agresszívabb lett, jobban érezni rajta a dubstep és a full-on hatásokat. Ezzel nincs is baj. Mégis, mikor az ember rábukkan olyan előadókra, mint Entryan, megnyugodhat, hogy a letisztultság és a harmónia még nem tűnt el teljesen a műfaj palettájáról.

Entryan zenéjében minden az ambientből indul, és végső soron oda is tér vissza. Végeláthatatlanul úszó hangszőnyegek emelik a hallgatót a nap felé, vizes témák balzsamozzák a testet, éteri hangon szálló dallamok serkentik a vérkeringést… a sor még sokáig folytatható. Testi-lelki megtisztulást nyújtó zene ez, valóságos kis újjászületés a mindennapokban. Az erős ambient hátszél nem véletlen. Három ikonikus album megnevezésekor a fiatalember nem csupán a Shpongle ’Are You Shpongled?’ és Ott ’Blumenkraft’ című alapvetéseit említi, de örök kedvencei közé sorolja Ishq ’Orchid’ című munkáját is, mely azonnal magyarázza Entryan organikus hangzásvilágát is. De lássuk, hogyan vélekedik ő maga a zenéről, a műfajról és az alkotásról.

 

M: Mit jelent neked a pszichedelikus zene? Lehet ezt definiálni?

E: Sokan próbálták már ezt meghatározni, és mindenféle hangzatos jelzőkkel az egekig magasztalni. Szerintem a legegyszerűbb zongorán előadott dallam is lehet pszichedelikus, és a végletekig széteffektezett szintetizátor is lehet jellegtelen zavaró hang, minden a hallgatón múlik. Számomra relaxáció, kikapcsolódás és az agy olyan húrjainak megpendítése, amire más művészet nem képes.

 

M: Hogyan születik meg egy Entryan-szám?

E: Általában elképzelek egy hangulatot, és megpróbálom hallható formába önteni. Sok a félkész munkám, így gyakran egy dallam a másik zenébe is átkerülhet. Hasznos egyszerre több projekten dolgozni, talán így egységesebb az összkép 4-5 zene után is, ami nagyban elősegíti, hogy összhangban legyen egymással akár egy albumra való dolgozat is. Minden dalt a végtelenségig lehet finomítani, általában megunom, és egy hét pihenő után visszahallgatom, lehetőleg kívülállóként értékelem. Ha ezután is tetszik, akkor megosztom másokkal.

 

M: Milyen más művészeti ágak hatnak rád? Alkotsz esetleg más területen is?

E: Más művészetben nem alkotok, viszont Simon Haiduk képei sokszor inspirálnak. Gyönyörű munkái vannak. Ráadásul zenéket is ír az úriember, szintén ambient stílusban.

 

M: Mi a legelső, zenéhez kapcsolódó emléked? Mit hallgattál kisgyerekként, kamaszként?

E: Az első emlékem a Republictól a Repül a bálna, kb. 4-5 éves lehettem, mikor hallottam. Kisgyerekként túl sok választásom nem volt, ami otthon volt kazetta, azt hallgatta a család, így én is. Ahogy cseperedtem, egyre jobban nőtt az űr az általam hallgatott zenék és többiek kedvencei között. Hiába kaptam best of disco válogatásokat, az már inkább a polcon porosodott. Ami zeneileg leginkább meghatározta a kamaszkorom, az talán a jó öreg The Prodigy volt, rengeteget hallgattam.

 

M: Mikor ismerkedtél meg a psychill, psy-ambient műfajjal?

E: Amikor feltöltöttem egy zenei fórumra az első zeném nagyjából 10 éve, elmondásuk szerint psy jellegű elvont munkák voltak. Bár akkoriban utána kellett néznem, hogy mi is az a psy zene. Pár év után volt egy másik nagy szerelem a drum and bass, és próbáltam ebben a műfajban is tevékenykedni. Majd 1-2 év kicsapongás után, lezárva a kamaszkorom, visszatértem az eredeti stílusomhoz.

 

M: Mit gondolsz a műfaj alakulásáról? Szlovákiában élsz – hogyan tudnád jellemezni az ottani psy közösséget?

E: Itt is olyanok a srácok, mint máshol. Viszont kevesebben ismerik ezt a stílust. Ha tehetik, akkor nyilván a nagyobb magyarországi psy fesztiválokon egyesül a csapat. Szerencsére ez a stílus nagy mozgásteret enged az alkotóknak, így csak a kreativitásukon múlik, hogy mennyire sikerül elmenni a végletekig. Optimális esetben a közönség is vevő rá.

 

M: Hogyan viszonyulsz a hallgatóidhoz? Vannak rajongóid? Mennyire fontos a visszajelzés?

E: Pozitívan viszonyulok hozzájuk, aki szereti a zenéim, az rossz ember nem lehet. ☺ Hogy mennyi rajongóm van, azt nem tudom, de kapok néha visszajelzést emberektől, hogy tetszik nekik, amit csinálok, ez nekem elég. Egyáltalán nem zavar, ha felhívják a figyelmem esetleges hibákra a zenémben. Nem biztos, hogy megfogadom a tanácsot, de mindenképp meghallgatom.

 

M: Mit gondolsz a zenész és a közönség kapcsolatáról ma, 2015-ben? És hogy látod a jövőt ilyen téren? Lesznek koncertek ötven év múlva is?

E: Egy jó előadó figyel a közönségére. Anyagi okokból néha érdemes az új zenébe beépíteni az aktuális trendeket, de óvatosan kell ezzel bánni, mert több rajongó fordulhat el a zenésztől, mint amennyi újat szerez magának. Manapság a buliszervezőknek is előnyösebb 1 embert kiállítani, mint egy együttes gázsiját kifizetni. Ennek ellenére igényes koncertek a jövőben is lesznek, az a réteg megmarad, aki erre fogékony.

 

M: Több válogatáson is feltűntél már. Mikor lesz önálló lemezed? Mi lenne az álomkiadó?

E:Mivel több kiadatlan munkám is van, így a saját lemeznek gyakorlatilag nincs akadálya. Talán a közeljövőben ennek is eljön az ideje. Az Ultimae Records nagyon szimpatikus kiadó, rengeteg minőségi munkával. Egy megjelenés a segítségükkel több mint csodás lenne.

 

Az Entryan-munkák persze már így is csodásak. Vicces viszont, hogy pont az Ultimae került szóba. Mikor először hallottam a számait, azonnal rákerestem Discogson, és értetlenül tapasztaltam, hogy még nincs kapcsolatban a fent említett francia kultkiadóval. Csodálkoznék, ha erre sokat kellene várni. Addig is bolyongjunk bátran Entryan mandalabirintusaiban.

Moesko, 2015.01.22.

 

 

Podcast#044, Entryantól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:    

Minden vélemény számít!