Equilib

equlib_webcover

Van valami egészen bájos a szerénységben. Viszonylag kevés jámbor embert ismerek. De úgy olyan igazán szendét, akiről az első találkozásnál zsigerből ezen jelzők jutnak eszembe. Megyaszai András kapcsán – úgy vélem – mindig ez fog legelőször beugrani és csak aztán a zenéje. Talán ő maga, vagy egyszerűen a Soundcloud profiljára avatarként választott téli sármánypinty tehet mindenről – mind erről. Egy 17 éves riportalany Budapest agglomerációjából.

 

MN: Az Equilib név elég titokzatos, az equilibrium egyensúlyt jelent. Te miért pont ennél kötöttél ki?

MA: Kéttannyelvű vegyészeti szakközépbe járok, sok szakkifejezéssel, szóval találkozom. Egyik órán hallottam ezt, a hangzása tetszett meg, csak levágtam a végét. A mögöttes tartalma pedig valami olyasmi, hogy kicsit elvesz, kicsit hozzáad, se nem ilyen, se nem olyan, mindig visszatér önmagába. Valahogy ez a lényege az egésznek.

 

MN: Van esetleg valami üzeneted ezzel?

MA: Sokat filozofálok ezen, de még nem fogalmazódott meg igazán.

 

MN: Zenei kezdetek?

MA: 8 évesen hegedű, mellette Metallica, Korn. 10 évesen elkezdtem dnb -t hallgatni, de nem nagyon találtam meg azt a dalt, amit én szeretnék hallani. Letöltöttem a Reasont, de úgy igazán az elején nem tudtam vele mit kezdeni. Pár évvel később viszont igen, más szoftvereket is, meg akkorra már jóval több irányban is kutakodtam.

150317_1936_MBM3457

MN: Érdekesek a track címeid. Honnan erednek?

MA: Reméltem, hogy megkérdezed. A cím mindig a dalban felhasznált sample-re vagy arra a valamire utal, ami a zene születéséért felelős. Mikor kész egy szám, keresek egy szót, nevet vagy mondatot ami ezt a személyes, csak számomra érthető kapcsolatot legjobban érzékelteti.

 

MN: Jelenleg nincs fenn sok zenéd.

MA: Nincs, szükségem van még egy kis bíztatásra.

 

MN: Akkor inkább egyelőre magadnak gyűjtögeted?

MA: Mondhatni, most ilyesmi. Nem arról van szó, hogy nem vagyok rájuk büszke, csak jobb ha még nem publikusak.

 

MN: Mit hallgattál legutoljára?

MA: Stray. A londoni Fabrik klub mixeit nagyon szeretem, meg úgy alapjában véve az angolokat. Van egy jellemző atmoszférája  a zenéjüknek. Általában pedig  Ivy Lab, Hyroglifics, Alix Perez szól nálam.

150317_1929_MBM3436

MN: Szerinted mi a legjobb a zeneírásban?

MA: Mindig valami új, valami más. Ami még nem volt. Vagy létezett, de másképpen. Igen, az újrahasznosítás az jó dolog. Meg az a lényege, hogy jól essen az egész.

 

MN: Tv-t nézel?

MA: Telejósda, teleshop. Nem. De a komoly filmeket szeretem. Például a La haine-t, abból egy ideig minden nap megnéztem a kedvenc jeleneteimet.

 

MN: Van mentorod?

MA: Nincs, nem is értem a tanulás folyamatát. Sample alapúak a zenéim, minden hangmintához egy történet társul, amitől egy dal lelket kap. Fontos, hogy egy dalnak legyen lelke, persze, ehhez nem feltétlen szükséges sample. Van még kérdés? Légy szíves legyen még!

 

Ehhez, azt hiszem, nem kell túl sok mindent hozzáfűznöm. Ó igen, ha érdeklődő és kíváncsi ember vagy, ez az a csap, amit soha nem lehet elzárni, de remélhetőleg nem is kell, mert lesz még alkalmunk a találkozásra.

 

Miklós Noémi, 2015.06.05.

Fotó: Bugár Máté

 

Podcast#054 Equilib-től a HAANGnak:

Kapcsolódó események: