Erro

erro_webcover
fotó:Kovács Gábor

 

Neve egyet jelent a szegedi elektronikus zenei undergrounddal, a délig tartó aftereken játszott energikus szettekkel, megbabonázó szelekciókkal és a dub-os jegyeket magukon hordozó minimalista technóval.

A kiskunhalasi születésű Erro (Somogyi Csaba) tinédzser éveinek egy részét Mélykúton töltötte, majd a középiskola miatt Szegedre költözött, ahol lehetőséget kapott az elektronikus zenében való kiteljesedésre.  Jelenleg egész estés szettek, afterpartyk, bulik és a dubszerda elnevezésű klub est szervezése mindennapi életének részét képezik.

Nemrégiben – örömünkre – saját zenék készítésére adta a fejét. Többek között erről is kérdeztem:

 

VD: Hogyan kerültél az elektronikus zene közelébe? Mi adta a kezdő lökést?

SCS: A tini korban kötelező rock és hip-hop korszakból a bátyám rángatott ki azzal, hogy kezembe nyomott egy Kühl mixlemezt – azt hiszem a Liquid Trance volt az -, aztán elvitt egy partira is, a végső lökést viszont egy Satoshi Tomiie szett adta. Akkor el is döntöttem, hogy szeretnék zenével foglalkozni.

 

VD: Hogyan indult a dolog? Mesélj az első élményedről!

SCS: Tizennégy éves voltam, ha jól emlékszem, a középiskolai bankett után csináltunk valami bulit és –  bár szoftverekkel korábban már ismerkedtem – itt került a kezem alá először CD lejátszó. Akkoriban nem volt túl sok lehetőségem, fordított sorrendben jártam ki ezt az iskolát napjaink nagyjaival ellentétben: először jött a Traktor és a Virtual Dj, később a CD és csak egy pár éve a lemez.

 

VD: Mit gondolsz, mi számít jó zenének?

SCS: Palotai mondott valami olyasmit, hogy „nincs rossz zene, csak rossz helyen/időben lejátszott zene”; én azt tartom jónak, ami nem bánt és nem akarod, hogy kikapcsolják.

 

VD: Mikor fogalmazódott meg benned, hogy saját zenéket akarsz készíteni? Mi adta az inspirációt?

SCS: Mindig is érdekelt a dolog, nyomkodtam otthon DAW-okat, de sosem volt hozzá elég türelmem, hogy egy track-et be is fejezzek. Egyszer aztán nagyon letört a dolog, hogy végiglapoztam a Beatport-ot és csak nagyon kevés olyan zenét találtam, amiért pénzt is adtam volna. Ez adott lökést ahhoz, hogy végre rászánjam az időt és kicsavarjak valami sajátot az Ableton-ból.

erro_cikkbe
fotó:Giash

 

VD: Ha bevillan egy ötlet, sokáig érlelődik benned vagy azonnal meg is valósítod azt, ami a fejedben van?

SCS: Az alkotási folyamat nálam teljesen random, sosincs konkrét ötletem az elején. Általában úgy ülök le a gép elé, hogy épp egy buliból jövök, ahol zenéltem, a friss élmény nagyon motivál ilyenkor. Ezek a zenék emiatt sokkal energikusabbak is, mint amiket egy napsütötte szombat délután, külső ingerektől mentesen írok meg.

 

VD: Van esetleg egy kép a fejedben, amikor a saját zenédet hallgatod? Mi ugrik be először a munkáidról?

SCS: Igen, van. Salvador Dalí – Szent Antal megkísértése c. képe. Nagyon szeretem azt a festményt, az egyik elefánt erről a hátamra is van tetoválva.

 

VD: Tavaly év végén jelent meg a Plug & Lay második kiadványa, Naga – Let’s See címmel, amin az eredeti track-re készített remixed is megtalálható. Idén év elején pedig az angol Arupa Music tizedik, One Year of Arupa Music c. válogatás albumán jöttél ki egy zenéddel, olyan nevek mellett, mint AcuLL vagy Kaitaro. Ez nem rossz kezdés, elárulsz valamit a jövőbeni terveidről?

SCS: Négy megjelenés már biztos 2015-re nézve. Nagyon szeretném, ha a közeljövőben lemezen is kiadnának, óriási érzés lenne a táskából kivenni egy lemezt, amin az én nevem áll.

 

Víg Dávid, 2015.05.25.

 

 

Podcast#053  Errotól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események: