FOR.

for_cover

A Gryllus Ábris és Farkas Miklós alkotta formáció egy sokéves barátság-, egymással kölcsönhatásban fejlődő zenei ízlések-, és a mindenre kíváncsi kísérletezés örömének lenyomata. A Haang számára a LARM debütáló long playerével váltak először hallhatóvá, egy véletlen találkozásnak köszönhetően a Toldiban aztán láthatóvá is. Hangzásuk épp annyira mutat előre, mint amennyire időtlen, izgalmas elegye az indusztriális zajnak, a hipnotikus technonak és kevésbé megfogható kísérleti irányoknak. Közösen fejlesztett, érett, fúziós formanyelv, amit nyersség ural és ami úgy nehezedik a hallgatóra, hogy nem válik terhessé. Ha jósolható ilyen, a FOR minden bizonnyal meghatározó színfoltja lesz a hazai techno palettának és már ismeretlenségében is az egyik legérdekesebb. Egy hosszas, sokfelé kalandozó beszélgetés erejéig az üres LARM fogadott be minket a srácokkal — amit ezúton is köszönünk a klubnak.

 

Mi a FOR története, hol találkoztatok, hogy kezdtetek el együtt zenélni?

Ábris: Együtt jártunk egyetemre (MOME – a szerk.), ahol összebarátkoztunk, gyakran és sokat beszélgettünk zenéről, cserélgettünk, mutattunk egymásnak zenéket, de 10 évig nem nyúltunk együtt hangszerhez.

Miklós: Az egyetem szabad légköre kiváló alapnak bizonyult ahhoz, hogy az ember mindenféle autonóm kreatív sztorit kinyomjon magából, ami – miután lediplomáztunk – nekem elkezdett hiányozni, Ábris pedig pusholt, hogy most már ne csak beszéljünk dolgokról, hanem kezdjünk is el csinálni valamit ténylegesen.

for_pic_01

A zeneírás külön-külön korábbra nyúlik vissza? Ábris, úgy tudom, nálad igen.

Ábris: Igen. De te is sokat DJ-ztél, gyűjtöttél zenéket. (Miklóshoz – a szerk.)

Miklós: Zenét a FOR-t megelőzően nem írtam, de mindig is volt egy nagyon erős elképzelésem az esztétikáról, ami ugyanúgy működik itt is, mint a design esetében, ezek szerintem nem nagyon választhatóak el.

 

Mi inkább a rátok jellemző megközelítés? Az általatok írt zenét igyekeztek alárendelni egy bizonyos célnak, keresitek a közönséget, a tánczene funkcióit, vagy inkább a teljesen szabad önkifejezés érvényesül?

Miklós: Azt hiszem az, hogy amit csinálunk, másoknak is működik, teljesen véletlen.

Ábris: Ez valahogy úgy van, hogy mindig addig csavarjuk, ahonnan nekünk működik… de szerintem még egyszer sem ültünk le úgy, hogy na most akkor összerakjuk a kőkemény beton technot, amire mindenki veretni fogja. Sokkal inkább, egyszercsak abban találjuk magunkat jamelés közben, hogy “póverben vagyunk”, ilyenkor az adott take egy ilyen irányba megy el, de pont mostanában csináltunk sok kimértebb, visszafogottabb dolgot is. Konkrét megfelelési szándékkal még soha nem írtunk zenét.

Miklós: Ami nagyon fontos, hogy ez mindkettőnk számára az a platform, ahol aztán tényleg senkinek és semminek nem akarunk és nem kell megfelelni, csak az számít, ami mindkettőnknek működik.

for_pic_02

És te Ábris minek a hatására kezdtél el zenével foglalkozni, hova nyúlik ez vissza?

Ábris: Nagyon régre nyúlik vissza, igazából mindig is érdekeltek a hangok, a zenén túl is, hogy miként lehet hangokat reprodukálni, ilyesfajta dolgok. Én csináltam egy rakás más típusú zenét és nagyon sok félét hallgattam is, képes vagyok / voltam össze-vissza belekapni dolgokba, anélkül, hogy különösebben érdekelt volna, hogy az most pontosan milyen zsáner.

 

A zsánerek közti szabad cikázás nyomán a többi projekted mennyire van kölcsönhatásban a FOR-ral, mennyire van átfedés?

Ábris: A máshol hallható zenéimmel gyakorlatilag semennyire, azt hiszem. Illetve itt a Mikivel tényleg létrejött egy közös formanyelv, ami – nekem legalábbis – teljesen egyedi. Mindeközben – és ezt még neked nem is meséltem (Miklóshoz szólva) – most keresgéltem a régi zenéim között és 14-15 éves felvételeken, az első próbálkozásaim környékén találtam egészen durva, torz cuccokat, amik akár lehetnének részei annak is, amit most együtt csinálunk.

 

Említettük, hogy a MOME-n tanultatok, vizuális kommunikáción voltatok mindketten?

Miklós: Igen, osztálytársak voltunk grafika szakon, napi szinten osztottunk meg egymással nem csak zenéket, de általában elképzeléseket esztétikáról, mindenről.

for_pic_03

A zenétekkel összefüggésben jelennek meg a fejetekben látványelemek? Vizualizáljátok a zenéteket, tartozik egy definiált képi világ a FOR-hoz?

Miklós: Én nem mondanám, hogy van ezzel kapcsolatban erős víziónk.

Ábris: Nem, sőt. Közben meg múltkor, a Trafós fellépésünkhöz mégis mi csináltunk vizuált magunknak és az egy tök jó kitekintés volt, hogy akkor ott, abban a térben milyen képeket társítanánk a zenénkhez. De azt hiszem a legelején, amikor még keresgélés szintjén volt a dolog, megbeszéltük, hogy ne keressünk vizuális megfelelőt a zenéhez, mert az csak megakaszt, inkább figyeljünk arra, hogy mi szól.

Miklós: Én például nagyon szeretném, ha valakit inspirálna vizuálisan az, ami a FOR. Pont emiatt nem is szólnék bele, ha valaki csinálna a zenénkhez vizuált. Véleményem biztosan lenne, de alapvetően nagyon örülnék egy kívülről jövő vizuális nyelvnek.

 

Nemrég készült el a Soundcloud csatornátok és úgy tudom Facebook oldalatok nincs (ami az interjú óta elkészült – a szerk.). Mennyire tervezitek, hogy mozdultok ebbe az irányba és segítitek a megismerhetőségét annak, amit csináltok?

Ábris: Ezzel úgy voltunk az elején, hogy semennyire. És egy kicsit még mindig ez van, de közben meg azért jó, ha megtalálhat minket, aki akar. De nem hiszem, hogy ennek a zenének fizetett hirdetéseken keresztül kéne eljutnia az emberekhez.

Miklós: Ez a szituáció is teljesen más. Leültünk beszélgetni ezekről a dolgokról és nincs az, hogy bármit le akarunk nyomni bárkinek a torkán, vagy hogy nagyon el akarnánk adni a FOR-t.

Ábris: Semmiképp nem akartuk, hogy túltolt legyen a jelenléte, annyira azt érezzük a zenénkről, hogy élőben működik igazán, illetve mi ott szeretnénk leginkább működtetni, ezekre mindig készülünk is egyrészt, meg..

Miklós: …meg ha működhet is mondjuk otthon hallgatva, azért alapvetően tényleg élőben tud életre kelni.

 

Mi az ideális közege a zenéteknek, mekkora közönség előtt játszotok, játszanátok legszívesebben? 50 fős föld alatti bulik, fesztiválok?

Ábris: Csak a figyelem számít szerintem – ami mondjuk egy fesztiválon talán nem annyira tud megvalósulni. Ha 50 fő hallgat, az szuper. Ha 10 fő hallgat és figyel – szerintem kiváló. Nem zárunk ki semmit, de eddig nem játszottunk kifejezetten nagy közönség előtt.

Miklós: Ahol sokan voltak, az a Trafó volt tavaly decemberben, a Volkova Sisters előtt léptünk fel. Dalma (a magyar goth-tron üstökös, a Volkova Sisters énekese – a szerk.) itt volt pont a LÄRM-ben az azt megelőző fellépésünkkor, amikor Kassem Mosse előtt játszottunk és nagyon jó visszacsatolás volt, amit tőle kaptunk, azt mondta teljesen megőrült attól, amit hallott és hogy csináljunk együtt valamit, ebből jött létre a Trafós fellépés.

 

Preferáltok-e bármilyen platformot – legyen az analóg, vagy digitális -, van-e kedvenc eszközötök? Egy kis egészséges szinti-fétis?

Ábris és Miklós egyszerre: Abszolút. : )

Miklós: Mostanában fog ez még inkább fokozódni, mert belekezdtünk egy moduláris rendszer építésébe.

 

Úgy döntöttetek, hogy elég volt a külvilágból? : ) A modulár építést csak el kell kezdeni, hogy végleg elvesszen benne az ember.

Ábris: Igen, mi is ettől félünk kicsit, de azért olyan nagyon nem. : ) Egyébként eddig is szinte kizárólag analóg forrásokból dolgoztunk. Jelen volt ugyan a laptop, …

Miklós: … de azt leginkább felvételre, utómunkára használtuk.

Ábris: Igazából mindig igyekeztünk, igyekszünk take-ekben, egyszerre rögzíteni minden hangszert több sávon, az Ableton csak a masztering szakaszban kerül elő, néha kicsit utólag is keverünk a sávok arányain, vagy ha valami nagyon nem sikerült jól, kivágjuk, de ennyi a szerepe. Jelenleg egy Elektron Analog Four, – Machine Drum, – Octatrack és egy Dave Smith Prophet 12  a setup.

Miklós: Nekem volt egy digitális effekt láncom a gépben, amin az Analog Four jelét néha áteresztettem, ezt most teljes egészében ki fogom váltani az épülő moduláris rendszerrel.

 

Hogy néznek ki a session-jeitek, mennyit próbáltok, mennyi idő alatt áll össze egy-egy új téma?

Ábris: Minden héten egy nap, az meg hogy mennyi idő kell egy új témának, teljesen változó.

Miklós: Van úgy, hogy egy nagyon erős alapot egy ilyen session alatt összerakunk… az egész tulajdonképpen egy szeánsz. Nem az van, hogy na most van egy óránk, amikor ezzel tudunk foglalkozni, hanem beülünk kávézni, vagy ebédelni, megdumáljuk a hetet és szép lassan nekiállunk. Általában vannak házik is, hogy ne teljesen a nulláról kelljen kezdeni, én hozok valamit, amihez aztán Ábris is hozzátesz valamit, vagy vice versa.

Ábris: Bármilyen alapról indulunk, a közös zenélés mindig jamelés. Így vagy egy óra alatt, vagy 8 óra alatt, amikor már túl vagyunk két holtponton, akkor üt be az, hogy na, ez most működik.

Miklós: Nemrég pont ez volt, hogy 7 órán keresztül iszonyatos dolgokat csináltunk, utána viszont összeállt egy olyan súlyos alap, hogy kedvem lett volna összetörni valamit, pedig nem történt más, csak nézőpontot váltottunk. Eszközt cseréltünk, kiszakadtunk a saját kis burkunkból és egyből jött, amit vártunk.

 

Eszközök szerint oszlik meg, hogy ki mit csinál, vagy vannak állandó szerepek, hogy ki mivel vesz részt a folyamatokban?

Ábris: Élőben általában én felelek a dobokért és Miki a szintikért, de egyre többször fordul elő, hogy helyet cserélünk, úgyhogy tulajdonképpen mindenki csinál mindent, amihez éppen kedve van.

for_pic_04

Az igen tartalmasra sikerült egy és negyed órás beszélgetésünk során sokszor visszakanyarodtunk oda, hogy a srácok az ötletcsírától az anyagok rögzítéséig az élő performanszt, jamelést, improvizációt tartják szem előtt és az alkotás legmegfelelőbb formájának, zenéjük legnagyobb szerkesztett egysége a pattern. Felvételeikben az utolsó hangig saját forrásokból építkeznek, a sampling az általuk rögzített foley-k használatára szorítkozik, de zenéjükbe ezeket is erősen átgyúrva, szinte felismerhetetlenül építik be. Egy emlékezetes próbájukon egy Nemes Z. Márió kötetből ordítottak fel versrészleteket és gyúrtak zenei alapanyaggá — a szomszéd azóta még furcsább tekintete arról árulkodik, hogy valami nagyon sötét, misztikus dolgot sejt a falon átszűrődő hangok forrásaként.

Annyiban igaza is van, hogy bár a FOR próbák a srácoknak nem jelentenek menekülést a hétköznapokból, de mindenképp van szakrális jellegük, egyfajta jótékony self-destroy nyitja meg azokat a szelepeket, amik egyébként a közös zenéléseken kívül zárva vannak. Amikor a legszokatlanabb, legérdekesebb inspirációs forrásaikról kérdezzük őket, Ábris az őt körülvevő hangokat említi és a különböző szobák, terek azon frekvenciáit keresi gyerekkora óta, ahol a rezgésszámok interferálnak, összeadódva, egymást felerősítve, állóhullámokká alakulva tesznek absztrakt módon hallhatóvá térbeli formákat. Miklós egy sokkal kiterjedtebb halmazt jelöl meg inspirációs forrásként, ahová illatoktól más művészeti ágakon keresztül a budapesti kreatív alkotóközösségig nagyon sok minden tartozik, egyfajta komplex esztétikai olvasztótégelyként szolgálva a kísérletezést.

Az itthoni közegről az az egyöntetű véleményük, hogy szívet melengető jelenségek sorát fedezhetjük fel benne, kiemelve például a T+U (Technologie und das Unheimliche, a Fridvalszki Márk, Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió által létrehozott művészeti platform – a szerk.) súlyos témák köré épülő verbális, vizuális és audio szervezéseit – és itt épp aktualitásokról is be tudunk számolni: november 11-én kerül megrendezésre a Noise Anatomy Festival a Dürerben, ahol a srácok is fellépnek. Különleges, zsáner-határokat feszegető eseménynek ígérkezik, amit a szervezők az irodalom, a techno/indusztriális zene, a képzőművészet és az előadóművészet kölcsönhatásaként definiálnak és ahová minden fellépő csak az eseményen hallható / látható exkluzív anyaggal érkezik, érdemes lesz tehát meglátogatni. De nem ez az egyedüli alkalom, ahol a FOR zenéje más művészeti ágakkal összefonódva érhető tetten: a Frenák Pál Társulattal való együttműködésüknek május végén volt az első állomása, az UN premierjéhez már ők készítették a hanganyagot, aminek a sikere elhozta az együttműködés egy még kibontottabb, még komolyabb állomását is, a társulat egy másik, nemrég bemutatott darabjában, a LUTTE-ban, amely legközelebb december 2-án lesz látható a Trafóban.

De visszakanyarodva kicsit a szűkebb elektronikus zenei berkekbe, jó szívvel említik az Ultrahang fesztivált, a Jazzaj és az Electrify rendezvényeit is, illetve a Trafó + (a sok szuper kezdeményezés ellenére is bezárt) Kontra kettős által befogadott eseményeket általában. És ha hazai közeg, akkor természetesen nem lehet említés nélkül elmennünk a Farbwechsel mellett sem, ahol hamarosan ők is kézzelfogható nyomot hagynak maguk után, hiszen egy korábbi válogatásra felkerült zenéjüket követően, közeleg az első saját vinyl megjelenésük is a kiadó gondozásában. Erre a lehetőségre nagyon büszkék és ettől függetlenül is a jelenleg egyik legizgalmasabb itthoni műhelynek tartják a Mikolai Martin / S Olbricht, Semsei Balázs / Norwell, Zalkai Bálint / Alpár és Bánhalmi Erik / SVR által alapított kollektívát, amivel csak egyetérteni tudunk.

A zene és az azt befogadó közeg, események jövőjét kevésbé az új területek (mint pl. a VR / AR, vagy a 4D sound), gadgetek adta lehetőségekben látják, mint inkább a már ismert és bevált komponensek szokatlan, újragondolt összetételében: koncepciózus zenei tartalom + jól megválasztott helyszín, ami képes az előbbit új kontextusba helyezni + erős vizuál, ami reflektál a zenei tartalomra és kihasználja a helyszín adta lehetőségeket + hangrendszer, ami kompromisszummentesen közvetít az előadó és a hallgatóság között. Erről mondhatnánk, hogy régimódi megközelítés, de ha jobban belegondolunk, nagyon messze vagyunk még attól, hogy ezekkel az eszközökkel kijelenthessük, hogy már mindent elmondtunk, amit lehetett. Mindenesetre annyit megígérünk, hogy az első elhagyott rakétasilón rendezett FOR bulin ott lesz a HAANG stábja is.

 

Fejérváry Tamás, 2016.10.29.

Fotó: Bugár Máté

 

Exklúzív track a FOR.-tól a HAANG-nak: