Forteba

webcover_forteba

Forteba nevét már hallhattuk itt-ott. Ami mögött nem más, mint Dobrocsi Krisztián rejtőzik, aki több évtizede veszi ki a részét a hazai elektronikus zene formálásából, így a magyar deep- és tech house szcéna legöregebb rókái közé tartozik. Fabula c. albuma augusztus végén jelent meg, most személyes sztorijáról kérdeztük, ő pedig mesélt.

A történet valamikor ott indul, amikor a 80-es évek elején A hét című hírműsor alatt felcsendül Vangelis l’Enfantja. Ez volt talán az első nagy zenei hatás, és rövid gitárkíséretes, szintipopos kitekintés után jöhettek is a stúdióévek. Hozzá kell tenni, hogy a szintis idők sem teltek el nyomtalanul, az Arculat együttes billentyűseként az Első Magyar Szintipop Fesztiválon debütált.

De az igazi zenealkotást két barátjával, Vácott a Garázs stúdióban kezdte.  „Nem gondolkoztunk sokat, hogy mi legyen az együttes neve: mondjuk A Garázs – de az nem külföldi – akkor legyen Le Garage. Csináltunk pár számot, mint például az Európa Camping, ami felkerült a Balaton Grooves-ra, majd meg is jelent bakeliten. Judie Jay-el turnéztunk, játszottunk a Szigeten és a Volt fesztiválon. Aztán sajnos el kellett adni a stúdiót.”

Ezután ismerkedett meg az elektronikus zenei pesti brigáddal, köztük Slam Jr. aka Zsazsával, akivel később évekig dolgoztak együtt. Decay néven a Stricktly stúdiónál kezdte számait kiadni ,a lounge és az ambient lassabb dallamvilágából átlépve a klubos, táncolós ütemekre. A stílusváltás más formában is változást hozott:

1

„Rájöttem, hogy ha azt akarom, hogy az én zeném szóljon, akkor nekem kell lejátszani. Úgyhogy Nagy Zoltán (From P60) barátomtól kértem kölcsön két lemezjátszót, hogy megtanuljak keverni. Plastic City bakeliteken kezdtem el gyakorolni. Teljesen odavoltam tőle, hogy mennyire jó zenék, úgyhogy elkezdtem én is hasonlókat csinálni. Volt néhány fellépésem, és valahogy ez megmaradt az emberekben, hogy én vagyok az, aki a nagy deep house-okat játssza. Végül elküldtem a demómat a Plastic Citynek, meg még 9 másik kiadónak. A Plastic City válaszolt, egyből egy lemezszerződéssel. Azóta is ott vagyok, tegnap előtt jelent meg náluk a negyedik lemezem (Mikronauta).”

Mostanában főleg otthon, váci házi stúdiójában tevékenykedik. Zenekészítés mellett, mások lemezein dolgozik és folyamatos remix-felkéréseknek tesz eleget. Legutóbb Chriss Ronsonnal, Switch c. szerzői lemezén dolgoztak együtt, aminek eredménye a Millenárison, John Digweed előtt volt élőben hallható. Emellett a szintipopot sem temették el teljesen, jelenleg a 8BIT nevű formációban zeneszerző.

„Nincs civil melóm. Reggeltől estig a gépet nyüstölöm. Leülök, megnézem az új zenéket, remixelek és saját dalokon dolgozom. Több évig dolgoztam gyárban meg vágóként a Filmmúzeum TV-nél, de szerintem ezt így nem lehet csinálni. Az ihlet nem olyan, hogy »na, három órakor jövök!«.

Forteba az évek során lepakolt annyit arra a bizonyos asztalra, hogy ne kelljen kiadóknál kilincselnie. Nem is szereti magát tukmálni. Neve már magában hordoz egy bizonyos stílust és a vele járó színvonalat. A visszajelzések természetesen jól esnek, de hazudna, ha azt mondaná, hogy egyszer sem jutott eszébe, hogy abbahagyja az egészet.  Zenésztársakkal, amikor összeülnek, gyakran fogják a fejüket a hazai elektronikus piac miatt. Szerencsére eddig mindig a folytatás mellett döntöttek:

„Nem veszik komolyan a magyarok a magyarokat, és ezáltal a külföldiek sem. Nagyon sok jó zenész van és nagyon kevésről hallani, akik akár külföldi karriert futottak volna be. Ez nagyon rossz arány. Egy időben rosszul esett, ha nem engem hívtak el zenélni, de túltettem magam rajta. Sőt, ahogy így beszélgetünk, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a része már nem is érdekel. Bármibe kezdenék bele – ami nem zenélés – nem tudnék ekkora utat bejárni. Ebben már tudok olyat mutatni, ami miatt esetleg felnézhetnek rám.”

2

Rengeteg zenésszel dolgozott, és dolgozik együtt. Ha akadt is pár évnyi üresjárat, pályájának folyamatos lendületet adnak az ilyen együttműködések.

Ilyen például a Colourblock, amivel elindult egy új zenei vonal is. Itt Golyán Péterrel és Fischli Szabolccsal – a house, a progressive és a diszkó világai között ugrálva – kísérleteznek az elektronika mezsgyéin. Ebből nőtte magát legújabb projektje John D. Walkman néven.  Ez a német KOMPAKT KX kiadónál landolt, és jövőre egy teljes albumot várhatunk Krisztiántól.

„ Ezt szeretem, kicsit laza, de azért deep, de mégsem house, sokkal inkább óvatos, dallamos. Ez egy jó kiút ebből a katyvaszból, ami van most a világban. Ebben látom a jövőt. Rutint már szereztem, ezért van az, hogy egy remixet megcsinálok pár óra alatt, de ebben a műfajban nekem is el kellett indulnom valahol. Igyekszem nem annyira rutinból csinálni a dolgokat. Nem attól lesz jó egy zene.”

Hogy mitől jó egy zene, egyre nehezebben lehet meghatározni. Krisztián szerint, ami megtalálja a füleket, az a szokatlanul egyedi hangzás. „Nagyon fontos, hogy a zene, hogyan szólal meg. Egyre inkább érdekel például a low-fi hangzás, régi VHS kazettákból kivett sample-ökből álló hip-hop vagy teljesen elvetemült ambient, mint amilyenekkel a HAANG-on is találkozni. Hál’ istennek, vannak még olyan emberek, akiknek nem csak üzletpolitikailag fontos a zene. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül ezzel.”

Sőt nemcsak látni, hallgatni is jó.

 

Gagyi Szidónia, 2015.10.22.

Fotó: Bugár Máté

 

 

Podcast#060 Fortebától a HAANG-nak:

Kapcsolódó események: