Grema

grema_cover

A budapesti éjszaka egyik bearanyozója, kreativitását a szelektálásban kiélő Gregus “Grema” Márton, egykori örkényi lakos, sokak személyes kedvence, akit még kölyök korában szólított magához az elektronika. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, ahogy szokták mondani, mialatt hangzásvilága saját védjegyévé vált.

Az e-zenei kultúrába merüléshez az egyik legerősebb kezdő löketet egy véletlenül kezébe kerülő FREEE magazin adta, de nagy hatással volt rá Budai első Techno House Classics of 93-96 mixkazettája is.  Amikor az MTV-t még lehetett fogni parabolán, képbe került a jungle, a rap, a hiphop, aztán gimnáziumban a breakbeat, a dnb, majd Naga és Palotai opusai, valamint ezek akkori divatban lévő kombinálása triphoppal és hiphoppal, onnantól kezdve nem volt megállás.  „Abban az időben volt két képzeletbeli iskolánk, a 4/4 meg a törtek, engem meg mindkettő érdekelt, nagyjából az összes akkori stílusnak megértettem a lényegét.“

Előbb az iskolaévek révén a kecskeméti, majd a budapesti lemezboltok gyakori látogatásával ízlése lassan letisztult, aminek eredményeképpen maradt a house meg a techno és minden ami a bpm-et illetően e két műfaj közé helyezhető.

„2002 és 2007 között szinte minden dél-Pest megyei, azon belül leginkább Dabas környéki elektronikus zenei megmozduláson részt vettem, hol fellépőként, hol szervezőként, hol egyszerű, mezei partizóként. Az időszak fontosabb hívószavai: Cellar Frontvonal, Natural Selection, Tribalskank, Kakas, Kardos tanya, Roulette, Simi, Shizane, Strypee, Spirit. Eleinte 80 és 160 bpm között szinte minden stílust követtem, vettem a lemezeket, de mára leginkább az időhiány miatt ez leszűkült kb. 120-135 bpm közé, megmaradt a középtempó és a 4/4 azon belül pedig szinte minden. Időnként elgondolkozom, hogy még ezekből is ki kellene szorítani pár irányzatot, de nem igazán megy. A seggrázós diszkót, az elborult tüdőszaggató, vagy a mély és elgondolkodtató techno-t, a bólogatós dub-okat, ugyanúgy szeretem, mint a hangszeres, jazz alapú vagy a klasszikus detroiti house korongokat. A lényeg hogy megmozgasson. Mindegy, hogy az agyamat vagy a lábaimat, csak csinálja!

A 2006os évtől ír saját zenéket, aminek velejárója, hogy azóta fókuszál igazán eszköztárának bővítésére, főleg szintiket és dobgépeket vesz birtokba, amiknek saját lakhelyén berendezett stúdiója ad otthont. Legelső zenéje egy techno és house mutációjaként született variáns, ami nem került publikálásra, nem úgy mint az  iacio, a nagyérdemű elé tártak közötti legelső, amit hat esztendő után is népszerű darabként tartunk számon. Trackjei feltűnnek a Freakyhouse netlabel kiadványaiban,  Takes című EP-jét pedig a magyar illetőségű Deafness Records vette szárnyai alá 2010ben. Nem sokkal később debütált első live szettjével a 8. Alkotótáborban, Balatonkenesén.

Általában a saját feje után megy, de ha valami, akkor a 2005-ben Lick the Click! néven alakult rendezvénysorozat alapítói, Isu, Chrom és Crimson illetve Krisz Deák, Bios, Nermo, Chris Plastic, Tolo, Fanki Ridm, Falcao, Po:ti, Mr Fiel és Péter Bernáth véleménye sokat nyom a latba.

Nagyjából a főváros összes underground klubjában fellépett már, az Alkotótábort több éve live előadásaival színezi, a TB303 hangja majdnem minden zenéjében fellelhető, annak ellenére, hogy régebben ki nem állhatta. Azt beszélik, az éjszaka magányos lenne Grema nélkül. Ha őt kérdezem a Larmben érzi igazán otthon magát, mert jó a hangtechnika, minőségi zene szól, a pultosok kedvesek, a légkör pedig családias.  „Nincsen rossz zene, csak rossz helyen lejátszott zene van.” Azt vallja, az ember meg kell találja a számításait, ehhez pedig alapvetően fontos az önkifejezés, de ez nem szabad, hogy a közönség elhanyagolását jelentse, bár kissé értetlenül áll a mai szórakozók kultúrája előtt. Hiányolja az érdeklődőket a warm up-okról, sajnálja hogy az emberek nagy része a parti előtt 10 perccel bukkan fel, várva a hirtelen eufóriát. „Érdemes lenne egy kicsit lassítani, egy kicsit türelmesebbnek lenni, hagyni, hogy a fellépők kibontakozzanak, kikerekítsék az aznap esti történetet.”

A civilben szabadúszó filmes 8 éve világosítóként keresi kenyerét. Emellett a Dabasi Táncszínház előadásaiban audiovizuális “mindenes”-ként vállal szerepet, betekintve ezzel egy teljesen más világ szelvényeibe, amiből maga is inspirációt meríthet. Ezidáig megtett zenei útjának valamennyi állomásáért hálás és büszke, hogy mindezt persze a sok támogatásnak köszönhetően, de azért önerőből érte el. Álma egy saját vinyl létrejöttével kelne életre. Arról nem is beszélve, hogy mindezt egy, a nevét jegyző kiadó támogatásában képzeli el. Pályafutását és ideológiáját tekintve egy ponton ez alighanem maga lesz az összehangolódás élménye.

Miklós Noémi, 2015.01.15.

 

Podcast#043, Gremától a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?