Iketa

c

IKETA, és nem IKEA, ezt az elején szögezzük le. Bár, ha beírod a nevet a keresőbe, az első ötven találat biztosan ez lesz. Botorság lenne összekeverni a kettőt, hiszen az említett svéd óriáscég hidegen funkcionális, otthon összerakható egyszerűségét inkább a nevéhez illő, a Bushido útját a zenéjében követő japán szamuráj képére cseréljük le az agyunkban – ha rá gondolunk – a meditációs elektronika fényes páncéljában.

A zenével már gyermekkorában találkozott, igaz, először csak szülői unszolásra ült oda a zongorához. Eleinte nem talált a hangszeren semmi különöset, utóbb viszont kiderült, hogy a zenei alapok milyen jó szolgálatot tettek számára. A hangok ismerete nagyban segítette, amikor a gimnáziumi években egy rock banda oszlopos tagjaként kereste útját, illetve amikor az informatikusi véna megvillant, és első trackjeit a Magix Music Makerrel próbálta meg összetákolni. Ezek a számok először csak saját szórakoztatására készültek, a disco és a rock műfaji kereteit feszegették. Az egyetemi évek alatt zenei ízlését tudatosan alakítva próbálta megtalálni valódi énjét. Eleinte drum and basst és breakbeatet hallgatott, azokból is a „folyékony” vonalat követte. Akkori alkotásaira nagy hatással volt LTJ Bukem és a manchesteri breakbeat legenda, a Hybrid. Ekkor választott magának először művésznevet, ami találóan az Audioboy lett. Korai alapjai a tört ütemek voltak, zenéjét big beat/trip-hop/tört jelzők jellemezték legjobban. Ezek publikálására a Myspace-t használta, ahol közben folyamatosan kutatott hasonló alkotók után. Itt ismerkedett meg első kiadójával a bolgár Dusted Wax Kingdommal. Itt jelent meg első EP-je, Minimal Blues néven. Ugyanitt talált magyar zenészeket, akikkel hasonló elképzeléseket dédelgettek a zenéről. Közülük kiemelkedett Strad, aki bemutatta olyan embereknek, akik későbbi útját is nagyban befolyásolták.

Ekkor új utakra kanyarodott, és egy igazán nagy változáshoz hozzátartozott egy új név, az igazi megtalálása is. Polygon Window (aka Aphex Twin) Iketa című trackje lett a befutó. A név mögötti tartalom ő maga, de számára nem ez volt a lényeg, igazi jelentése sincs talán, ami fontos, hogy a név egy új irányt szabott zenei munkásságának.  A Myspace után a Soundcloud előtérbe kerülésével jó lehetőséget talált az új projekt nagyobb tömegekkel való megismertetésére. Itt újra találkozott Straddel, aki miután meghallgatta a kezdeményezést, jó szívvel mutatta be őt a Plug & Lay producerének, Bernáth Petinek, aki meghívta élete első fellépésére a régi Cökibe. Petivel karöltve több kisebb-nagyobb fellépésen vannak már túl, azóta is tart az együttműködés. A folyamatos alkotó munka akkor hozta meg a gyümölcsét, amikor Marco Mental az éppen induló, bár akkor még név nélküli labeléhez keresett zenészeket. Vitrion, Utero, Adrian Newgent és Mindgate mellett csatlakozott a csapathoz, amikor a Breathe című track-je felkerült a kiadó első válogatás lemezére. A későbbi, mai napig is prosperáló Visionary Mind Recordsnál került kiadásra új EP-je, a Glass. A Beatportra felkerülő Breathe elfújta a közösség feletti felhőket, amikor alapjainak felhasználásával ismert producerek készítettek remixeket belőle.

Az átdolgozások áradata után Iketa új lendülettel kezdett bele a The Cove című albumának elkészítésébe. Az album pozitív fogadtatása után Dominik Eulberg is készített rá remixet. Iketa beindult és már nem volt megállás. A legmeghatározóbb élmény számára a Cöki volt. Az akváriumi és ozorai alkalmak csak megerősítették hitében, hogy jó úton jár, bár az élő fellépés kissé még ingoványos terep számára, ezért szeret egyelőre társakkal játszani, egymást támogatva a majdnem ismeretlen vidékeken keresztül.

Sokáig nehezen tudta besorolni alkotásait, már ha egyáltalán szükség van ilyesmire, ezért szívesen alkalmazta a könnyebbik utat, hogy IDM és pont, de mára már inkább garage és ambient témában tartja magát számon. Hosszú utat tett meg a kezdeti discotól a mostani állapotáig, munkája közben folyamatosan inspirálták olyan előadók, mint például Aphex Twin, Autechre, Apparat, Burial, Flashbulb. Mostanában talán Brian Enora tekint példaképként, Moderat budapesti koncertje pedig az eddigi számára legemlékezetesebb.

Munkájában pontos struktúrát követ, minden szerzeményére igaz hogy az első téglától a kéményig felépíti, minden számban van bevezetés, tárgyalás, befejezés. Jelenlegi struktúrája mellőzi a vokál jelenlétét, egyedüli kivétel talán a Run című track, de számai elmaradhatatlan kelléke a hangszer, jellemzően a zongora és a gitár. Azon túl, hogy producerként próbálgatja szárnyait, a gitárral is ügyesen bánik, nem egy zenéjéhez saját maga játssza fel az akkordokat. Ezen túl szívesen keni el a témákat, randomizálja az egyes részleteket, sok kompressziót alkalmaz a légies visszhangoktól csilingelő dallamok elérésére.

Zenéjének megfoghatatlansága az erőssége, mégis bízni lehet hangjaiban, felszállhatunk rájuk és biztosan a nyugalom szigetére repítenek majd, ahol a gombákat csak le kell szedni a fényből készült fák törzséről, ahol a moha harmóniából van és smaragdzölden világít az alkonyi félhomályban és komótosan repülő dallamkormoránok károgják, hogy biztonságban vagy. Lefogadnám, hogy nem is sokára olyan nevekkel látjuk majd egy színpadon, akikről most csak álmodik, mert tehetség az van benne, méghozzá nagyon nagy adag, ráadásul rendkívüli szerénységgel párosítva, ami mindenképpen bomba kombináció.

Szabó Zoltán Botond, 2014.05.15.

 

Podcast#012, Iketától a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!