Isle of Man

cover
artwork:Matos Gergely

Budapest sorra ontja magából a belevalóbbnál belevalóbb ifjú művészeket, csak győzze az ember nyomon követni őket, illetve győzzük eldönteni, kinek a munkássága áll éppenséggel közelebb a szívünkhöz és vajon miért. A most következő választottunk a gitár és az elektronika mellett zömében saját hangjával operál, amit zenéiben esetenként szándékosan a felismerhetetlenségig deformál.
A szóban forgó zenéknek van egyfajta belső ritmusa, egy hívogató jellege, mintha kifejezetten ez lenne interpretáló feladatainak egyike. Én az idei Rakétafesztivál óta várom ezt a pillanatot, ami saját magamnak bevallva furán hangozhat, ugyanis végül legnagyobb sajnálatomra lemaradtam róla. A következőkben bemutatjuk az Isle of Man nevet viselő szólóprojektet, ami ezesetben egy magyar kísérleti elektronikába bugyolált zenei tervezet, Matos Gergely irányításával.

 

MN: Mit kérdeznél magadtól a helyemben?

MG: Arról például eddig keveseknek beszéltem, hogy jelenleg a MOME-ra járok, Média Design szakra. Ez nagyon fontos nekem, hogy nemcsak zenével, de képpel és vizualitással is foglalkozom, mert sokszor segít a kép a zenék létrehozásában, a zenék létrejötte pedig a vizualitás továbbvitelében. Ez az amit szeretnék fejleszteni, mert még nem érzem kiforrottnak. Válaszolva a kérdésre valami ezzel kapcsolatos kérdést tennék fel.

 

MN: Feltételezem, hogy az albumcoverjeidet is te készíted.

MG: Az előző EP-nél igen (Isle of Man), a mostaninál (II, ami kazin is elérhető már), amit a Mirror című trackkel publikáltam, annak én kezdtem neki, aztán elakadtam és egy nagyon kedves évfolyamtársamnak, Lajos Diának küldtem át, ő gondolta tovább, általa nyerte el a végleges formáját.

 

MN: Suli és emellett három projektet viszel. Ezt hogy lehet kordában tartani?

MG: Van a Twins are Loud Laufer Miklós barátommal – ott most volt egy hosszabb szünet, az Őry Gedeonnal közös Malvoval pedig október végén jött ki egy lemezünk az ASAN-nál. Igyekszem úgy menedzselni, hogy sikerüljön mindenre időt szánni, ez nyáron könnyebb volt, most a suli mellett nyilván nehezebb.

3

MN: Ha a zenék írására fókuszálunk, miben más az Isle of Man a másik kettőnél?

MG: Igyekszem kevés sávval és hanggal foglalkozni, nem teletömni a zenét hangokkal, de ami viszont van, azzal tényleg foglalkozom. Végülis az Isle of Man-nél valami olyat csinálok, amit én is szeretnék hallani és ezt próbálom átadni másoknak.

 

MN: A Malvo-hoz hasonló zenékre azt szokták mondani, hogy beteg meg elvont. Te mit érzel ezzel kapcsolatban?

MG: Én azt látom, hogy mindenképpen nehezebben befogadható dolgok, nem csodálkozom, hogy az átlagos ember nem hallgat ilyesmiket, de fontosnak tartom, hogy legyenek ilyen projektek és picit több emberhez is eljussanak akár.

 

MN: Kiket hallgatsz mostanság?

MG: Best Bad Trip-et, ők elég jazzes vonalon mozognak, a koncertjeikre is szoktam járni, de a Makrohangot is nagyon szeretem, meg van egy feltörekvő zenekar a Kaktus, mostanában őket is. Nekik most készítek egy remixet a Love című számukra.
Néhány külföldi előadó akiket hallgatok: Hauschka, Shigeto, Ben Frost, Arca, Nils Frahm, Badbadnotgood, Marc Ribot, Amon Tobin, Andy Stott.

 

MN: Valahogyan ez év januárjában jelent meg először a kislemezed, ehhez képest mára már egy viszonylag széles körben elterjedt a jó híred. Ez nem egész egy év, szerinted minek köszönhető ez?

MG: Jó kérdés, hozzá kell tenni, hogy ez nem az első projekt, bizonyos rálátásom már volt, hogy melyik blognak kell írni ahhoz, hogy eljussak a célközönséghez. Meg talán az, hogy most ez az az irány, amit az emberek kezdenek érezni, de még nem feltétlenül annyira elterjedt, hogy nehéz legyen betörni. Itthon Iamyank csinál hasonló dolgokat, meg talán van még egy-két projekt, de ha összességében nézed, nem jellemző.

2

 

MN: A rólad szóló, Recorderen megjelent cikkben olvasható, hogy azt szeretnéd, ha izgalmassá válna a zenéd. Szerinted mitől lesz az?

MG: A struktúrában való gondolkodás szerintem fontos, hogy kicsit el tudjunk szakadni ettől az intro – verze – refrén- verze iránytól. Meg például totál új hangok létrehozása, mondjuk egy gitárhangból, de olyan amiről már nem biztos, hogy megmondod, hogy ez eredetileg gitár, de mégis ott van benne az a fajta természetes hang, amit ezzel a hangszerrel lehet elérni, még akkor is ha szétprocesszálom.

 

MN: Az UH demo-n és a Rakéta fesztiválon is felléptél. Mit adtak neked azok az esték?

MG: Hasonlóan jó élmény volt mindkettő, öröm, hogy vannak ilyen megmozdulások. A Rakéta fesztiválon nagyon későn játszottam, úgyhogy ott kicsit nehezebb volt igazán odatenni magam, ettől függetlenül azért egész jól sikerült a buli. Az UH demo pedig nagyon jó hangosítással az egyik kedvenc helyemen volt, ami azóta sajnos bezárt (Roham Bár).

 

MN: Megosztani való tervek?

MG: Szeretnék egyre többet fellépni, megírni az első nagylemezem. Nyáron forgattunk egy videoklipet a Kalef zenekarnak, remélem ilyenekből lesz több a közeljövőben. A suliban csináljuk a Mome Zaj sorozatot, ezt szeretnénk továbbvinni, akár olyan előadókat is bemutatni, akik nem feltétlen momés hallgatók, ez remélem egyre több emberhez el fog jutni. Meg volt szó arról, hogy a zenéim fizikai formában is megjelennek, kiderül majd.

 

Miklós Noémi, 2015.12.07.

Fotó: Bugár Máté

 

 

Podcast#063  Isle of man-től a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események: