Krisz Deak

c

Egészen különös élmény volt egy baráttal interjút készíteni, akit jól ismersz, viszont most olyan dolgokról beszéltek, olyan kérdéseket szegezel neki, amik egy-egy hétköznapi találkozás során nem kerülnek szóba, mert háttérbe szorítják az aktuális történések, a mindennapi problémák, az élet dolgai. Mindezzel együtt objektíven írni? Nem fog menni.

Álljon itt most tehát néhány sor az alkotó, Krisz Deak és a zene kapcsolatáról.

„Nekem zenésznek kellett lennem, annak születtem.”

Így is lett. Krisz számára adott volt, hogy életét a zenének szentelje. Édesapja majdnem minden hangszeren játszik valamilyen szinten, illetve több hangszerboltja is volt, így Krisztián már gyerekként elveszhetett a hangok tengerében.

Első zenéjét, egy 20-30 perces szerzeményt a 6. osztályos farsangra komponálta egy 2 oktávos Kawain. Mosolyogva emlékszik vissza erre, és arra, hogy azóta is mindig megkérdezi a volt osztályfőnöke tőle, hogy: „Na Krisztián, azóta is zenélsz?” Szerencsénkre mindig igen a válasz.

Az édesapja hangszerboltjában eltöltött idő megtette a hatását. Nem tanult ugyan hangszeren játszani, de gyakorlatilag bármilyen hangkeltő eszközt adnak a kezébe, boldogul. A szintetizátor függősége vezette el az elektronikus zenéhez: „Nekem a hangszer, a szinti.” Már kisgyerek korában előszeretettel nyomkodta a billentyűket. Az első meghatározó emléke az elektronikus zenével kapcsolatban a Daft Punk- Around The Word című trackjéhez köthető, melyre már első halláskor felkapta a fejét.

Az elektronikához hosszú út vezetett: többek közt rock, korai hip-hop korszakai is voltak. Jelenleg már kevésbé nyitott más stílusok iránt, elmondása szerint megfigyelhető nála egyfajta beszűkülés.

Arra a kérdésre, hogy miből merít, röviden és tömören ezt felelte: „Az életből.” Erre gyönyörűen reflektál a Simple Life címet kapott száma is. Leginkább a fájdalmak és a negatív élmények, gondolatok hatnak rá inspiratívan: „A szenvedés az kell”. Úgy véli, hogy a pozitív történéseket nem szükséges feldolgozni, azonban a negatív hatások, események megélésében segíthet a zene: „Azzal adom ki magamból a fájdalmakat, hogy belerakom a zenébe.”

Krisztián mondhatni hadilábon áll az idővel, a dátumokkal, így amikor megkérdeztem, hogy mióta is zenél, egy körülbelüli számot tudott mondani: 15-16 éve. Budapestre költözése tekinthető egyfajta mérföldkőnek a produceri tevékenységében. Itt ismerkedett meg  Zoltán Solomonnal és Ohmikronnal, ők hárman alkották az ODUM3 nevű live formációt, mellyel számos élő performanszuk volt. Jelenleg Solomon közreműködésével (ODUM2), illetve egyedül kalauzol el minket egy-egy live során a mélyen lüktető dub techno világába. Legutóbb egy vasárnapi Lay-Up! keretein belül hallhattunk tőle egy csodás live szettet.

Főként külföldi megjelenései voltak eddig, egy itthon kijött trackről beszélhetünk csak: Jah no dead. A Deepindub Netlabelnél való szereplésével indultak be igazán a dolgok. Az In dub we trust válogatásukra kb. 30 előadótól került ki zene, köztük az övé is.

Krisztián szerint egy zene sosincs kész. Mindig lehetne folytatni, mindig van még benne valami, de ez egy idő után pokoli tud lenni, így meg kell tanulni „elengedni” és azt mondani, hogy elkészült, vége.

Nagyon termékeny zeneszerző, megszámlálhatatlan mennyiségű befejezett és félkész track található a gépén. Tervei szerint, időrendi sorrendben szeretné majd kiadatni zenéit. 7 albummegjelenése van ezidáig: a 47.585273 / 19.1129999 / 2012 (Deepindub), a Mystical Journey (Similar Acustic), a Stones Of Years EP (Doppt Zykkler), az Aquarius (Deepindub), az Ante Biennium, a Deadlock és a Mind Control.

Krisztián egy olyan művész, aki szomjazza a visszajelzést, fontosak számára az inputok. Ugyan elsősorban magának írja a zenéket, de közben folyton azon agyal, hogy vajon tetszeni fog-e a közönségnek.

Ha példaképet kellene mondania, akkor az egyértelműen Moritz von Oswald lenne. A Rhythm&Sound zenéjét 2001-2002 környékén ismerte meg, először egy Richie Hawtin mixben. Azóta is tart a szerelem, mely nagyon inspirálólag hatott a zenei karrierjére. Számos R&S lemeze van már, de sajnos még az egész kollekciót nem sikerült beszereznie.

A legnagyobb szakmai vágya, nagyzenekari hangszereléssel, csak akusztikus hangszerekkel, egy olyan produktumot létrehozni, mely olyan, mintha elektronikus zene lenne. Ő szeretné mindezt megírni, megkomponálni, odatenni a kottát az emberek elé, majd felvenni.

És hogy meddig fog zenélni?

“Míg élek. Ezt nem lehet abbahagyni, nincs ilyen opció.”

Farkas Edina, 2014.07.17.

 

Podcast#021, Krisz Deáktól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!