Leap

web_cover

Szerintem azt már jó sokan tudjuk a dubstepről, hogy honnan eredeztethető, meg hogy milyen a tempója, és hogy egyáltalán milyen jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, úgyhogy egészen nyugodt szívvel ugrom át ezt a részt és hívom fel a figyelmeteket egyből a Veszprémből származó Leapre, alias Pfitzner Áronra, egy újabb ASAN utódra, aki az EDM hangzástól elhatárolódó hazai finomabb dubstepet képviselő kompániát erősíti, ajánlatos is szemügyre venni vagy inkább a fület hegyezni, nemcsak a műfaj kedvelőinek.

 

MN: Mit lehet tudni rólad és a Budapestre költözésed előtti időszakról?

PÁ: Egyetemre jártam Veszprémbe, ott csináltuk a Rebel Bass Crew-t, bulikat szerveztünk. Rétegzene lévén olyan óriási érdeklődésre nem tettünk szert, de azért sokaknak megmutattuk a dubstep mélyebb oldalát. Közben Angliában is dolgoztam és tervben volt a hazajövetel és a fővárosba mozdulás. Pár éve volt ez és körülbelül akkortájt írt rám Zomblaze a Soundcloudom alapján, hogy indítanak egy kezdeményezést és tetszik, amit csinálok, van-e kedvem csatlakozni, és persze volt. Igent mondtam, mert szimpatikus volt, így kerültem ebbe a közegbe, ismertem meg egyre több embert (Cadik, Zosha, Zomblaze, Yapo, Planetmalcolm és még sorolhatnám) és kezdtem játszani a jobb helyeken. Az ASAN-nak köszönhetően lett egy pár megjelenésem, ami az induláshoz nagyon kellett. Nagyjából ezek történtek velem abban az időszakban.

 

MN: És ha picit még korábbi évekhez nyúlunk vissza, például játszottál bármilyen hangszeren?

PÁ: Persze, fuvolával kezdtem, ezt nem verem nagy dobra, pedig 7évig tanultam. Aztán a jazz dob volt a fő vonal, de sajnos a zenekar egy ideje nem aktív, úgymond jammelni járunk már csak össze. Aztán jött az első ismerkedés a DAW-okkal, szintikkel és azóta is folyamatosan bővül a paletta. Most épp didgeridoo-t szeretnék tanulni.

 

MN: Mi volt az a pont, amikor az akusztikus zene mellé beférkőzött az elektronikus is?

PÁ: A kétezer x-es évek drum and bass őrülete, az úgy ahogy van elkapott. Akkor ráadásul még metált játszottunk, nekem egy Iron Maiden tribute zenekarom volt, egyik haverom meg szólt, hogy lesz egy Subpoint buli, menjek le hallgassam meg. Dnb party volt, nekem az a buli felfoghatatlan mind a mai napig, akkora hatással volt rám. Aztán abban az időszakban egy másik kedves ismerősöm lehozta a Reason 4.0-t,úgy emlékszem, ezután nem volt megállás.

2

MN: Van számodra kiemelkedően kedves saját zenéd?

PÁ: Az a baj, hogy amint elkészülnek, már nem szeretem őket. Valahogyan azalatt az idő alatt ameddig csinálom, annyit hallgatom, hogy megunom őket. Ez talán azért tud jó is lenni mert a figyelmem mindig egy újabb projektre irányítom. Amíg dolgozok rajta, addig egészen bejön.

 

MN: Miért, átlagosan meddig írsz egy zenét?

PÁ: Két-három hónapig kb, de változó. Nem mindig van időm, van hogy egy hónapig nem dolgozom rajtuk, de utána ha leülök, napokig hozzám se lehet szólni. Ilyenkor születnek meg egy szám alapjai, aztán nyilván az utómunkák elhúzódnak, de ez így van rendjén.

 

MN: Segíts elképzelni, hogy is van ez. Vagy nem is, mesélj nekem egy olyan esetet, amikor te is meglepődtél, hogy éppen akkor inspirálódtál.

PÁ: Édesanyám magánovit visz. Vett egyszer egy nagy doboz hangszert, de ezeket a mini-csörgő, dob témákat. A legutóbbi zenémben, a perkussziók ezek megszólaltatásából születtek.
De van egy brigád Veszprémben, akikkel kísérleti zenéket csinálunk, Izotóp a neve. Nem publikáltunk még semmit, viszont nagyon érdekes eklektikus zenéket kreálunk, többek között zacskócsörgésből, zajokból. Egy zenész nagycsaládból jött srácokkal illetve egy veszprémi haverral csináljuk ezt, hihetetlenek, na ők bármiből hangszert tudnak csinálni. Főleg etnikus hangszereket csövekből.

 

MN: Elektronikus zenéről van szó?

PÁ: Igen, igen, alapvetően Abletonban érik össze a dolog. Ha az van, felvesszük a loopokat, de megy a sampling is ezerrel. Az sokat segít, hogy ők is értenek hozzá és megvan az összhang.

 

MN: Van olyan hang, amivel nem csináltok semmit és csak úgy, totál nyersen kerül a zenébe?

PÁ: Van, például azok a csörgő-börgő dolgok, az anyukám cuccaiból, azok úgy maradtak, ahogy.

1

MN: Kik szólnak nálad?

PÁ: Amoeba-t most nagyon szeretem. Bírom bennük, hogy nem dramatizálják túl. Felmennek, lejátszák, kurva jók, aztán sziasztok. Óperencia, Korai Öröm, ha pszichedelikusabb vonal. Ha elektronika, akkor az ASAN-osok és minden ami mélyebb.

 

MN: Sokat hallgatsz zenét?

PÁ: Szerintem annyit, amennyit kell. De nekem ez olyan, hogy ha akarom, akkor simán szól a fejemben a zene. Ha zenét írok, hallgatok, meg ha otthon vagyok, főzök miegymás, akkor is. Utazáskor például egyáltalán nem, akkor leköt a vizuál, abból eleve eleget kapok. Barátnőm szokott rámszólni, hogy ne mozizzam például az embereket ilyenkor, mert egyszer meg leszek csapva.

 

MN: Gyűjtesz valamire?

PÁ: Most épp monitor hangfalakra, aztán midi-kontrollerre és teszek félre lakáskasszára hátha egyszer lesz saját házunk.

 

MN: Hova tovább?

PÁ: Minél több zenét csinálni. Sosem voltak nagy vágyaim. Most pont ebben az egy-hétig-nem-hozzám-szólós korszakomban vagyok, de lassan négy-öt track úgy van, hogy talán megérett a külföldi kiadásra. Live stream-eket csinálunk most havonta, van is egy tök jól berendezett stúdiónk hozzá. Living Room Session a neve, és főleg a hazai underground alakjait invitáljuk meg, akiket az RBC-s arcokkal egészítünk ki. Aztán minél több buli egyre jobb helyeken. Megjegyezném köszönöm az ASAN-nak és a Dub Phase csapatnak. Nélkülük nem lennék ott, ahol.

 

Miklós Noémi, 2016.04.03.

Fotó: Bugár Máté

 

 

Podcast#066  Leap-től a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események: