Lusta Bítek

20170105_1322__cover

Egy ideje kapizsgálom, hogy a Szegeden zajló underground megmozdulásokat nem érdemes figyelmen kívül hagyni – Sun City (többek között) a hip hop kultúra egyik mélyen gyökerező és aktívan virágzó helyszíne, olyan legendás bulisorozatokkal – a teljesség igénye nélkül –, mint a Simple Sun City, Fordított Fülek és a Smokey Monday. Ebben a kreatív és összetartó közegben fogant két bítméker és egy MC formációja, a hip hopból továbblépve instrumentális nu jazz, funky és elektronikus elemeket ötvöző Lusta Bítek, akik lassan a fővárosi funk véráramlatába is becsordogáltak. Az ASAN gondozásában megjelentetett Ease The Steez című albumuk mellett, az ELEVATED producer-kollektivával több kooperációban tűntek fel – például a Beatsimogató, vagy a Nightdrive rendezvényein, és a Homegrown válogatás albumokon is megszólalnak egy-egy track-kel.

Most kettőtökkel beszélgetünk, de többen dolgoztok együtt. Meséltek kicsit a csapat hogylétéről?

Eredetileg – ami a Lusta Bíteket illeti – hárman vagyunk, egy MC cimboránkkal kiegészülve.  Létezik egy zenekaros felállás is, de ott olyan sok mezsgyén mozgolódunk, hogy nem lehet pontosan meghatározni mindenki szerepét. Nem is az egyén fontos, hanem az, ahogy a csapat működik együtt.

Kezdetben rap zenéket készítettünk, néhány éve indult el az instrumentális vonal, az első albummal (Songs for Lazy Days). Ennek ellenére a kettőt nem szeretnénk különválasztani, egy és ugyanaz, csak teljesen más megközelítése a zenének, vagy egy-egy zenei stílusnak. Nekünk ráadásul így izgalmas, nem akartunk leragadni sem egy műfajnál, sem egy munkafolyamatnál.

Alkotói folyamat szempontjából, melyiket szeretitek inkább csinálni, zene- vagy szövegírást?

Változó – előfordul, hogy gyártunk egy alapot, és az meghozza a kedvünk, mert például úgy érezzük, hogy ebből hiányzik a szöveg. Sokszor pedig fordítva, egy acapellát hallva indul meg bennünk az, hogy ehhez jól menne egy ütős alap. A zenekészítésben talán több lehetőség van, legyen az saját alap, vagy remix.

20170105_1348__MBM4571

Miből merítetek, ha zeneírásról van szó?

Leginkább azokból a zenékből és műfajokból, amiket kedvelünk, és mi is szívesen hallgatunk – talán ezért is olyan sokszínű az egész, mert mi magunk is sok fajta zenét szeretünk – a hip hop mellett, rengeteg jazzt, hetvenes évekbeli funky-jazz fúziót hallgattunk. Nincs meg bennünk az a stílusbeli finnyásság, ami korlátozná a megújulást. Minden egyes zenei műfajban vannak apró formák, allűrök, amiről fel lehet ismerni, hogy az az a stílus – ettől izgalmas a zene. Amikor először beszéltünk magunk közt arról, hogyan határoznánk meg, hogy mi az a Lusta Bítek; remixek, instrumentálok, kötetlen stílus köré építettük a dolgot – vagyis, amihez éppen kedvünk volt.

Mi adja a dolog lustaságát?

Volt idő, amikor minden héten kiadtunk egy track-ket, ezek 1-2 perces dalok voltak – és általában azt a hetet tükrözte, amiben éppen akkor voltunk, amire rá voltunk pörögve. Persze visszatekintve van, amihez utólag hozzányúlnánk, főleg a keveréshez, a hangzáshoz – gyakran elég flegmán oldottuk meg a dolgokat, ez adja a lustaságát, amivel pont azt a pillanatot akartuk megörökíteni, és azt az ügyefogyottságot átadni, ahogy mi is éreztük magunkat az egészben. Sosem a következő mega hitet akartuk megcsinálni.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Ádámmal – a hiányzó láncszemmel – még általános iskolában lógtunk együtt suliból, hogy otthon rap zenéket vegyünk fel. 2006-tól már csinálgattunk zenéket, akkortájt ismertük meg Viktort – kezdetben a hip hopon és a rap zenéken volt a hangsúly, sokat jártunk rap jamekre, versenyekre is – szívesen emlékszünk vissza a Szarvason rendezett eseményekre. Nagyon szerettük, és nagyon sokat köszönhetünk ennek az időszaknak – sok underground-ban tevékenykedő zenészt ekkor ismertünk meg, például Bladerunnazt, Bobakrome-ot, Ponzat. A következő mérföldkő 2012-ben volt, amikor az instrumentál felé fordultunk, mert a hip hop számunkra már kicsit kimerült. Ebben az évben jelent meg első albumunk is, a Songs For a Lazy Day.

20170105_1330__MBM4488

Mit jelent nektek ez a műfaji váltás?

A zenéből mindig is többet szerettünk volna meríteni, minthogy leragadjunk a hip hopnál. Ugyanúgy szeretjük azóta is, de vannak korlátai. Szeretjük a formulákat váltogatni, és attól, hogy ebben a szubkultúrában találtuk meg a helyünket, nem érezzük azt, hogy teljesen bele kellene feledkeznünk ebbe a komfortzónába. Az Ease The Steez utolsó dala azért is lett egy 4/4-es, diszkósabb, elektronikus darab, mert pont ezeket a határokat szeretnénk megpöckölni.

Az első két album a szegedi Sun Side Records-nál jelent meg, legutóbbi – Ease The Steez pedig az ASAN-nál. Hogy kerültetek kapcsolatba a pesti kiadóval?

Zomblaze-nek köszönhetünk nagyon sok budapesti történést, fellépést ,az ösztönzést,támogatást többek között az albummal kapcsolatban is. Arról nem is beszélve, hogy az, amit az ASAN képvisel, ehhez az elképzeléshez, amiről itt beszélgettünk nagyon közel áll, a véleményünk és a munkafolyamataink is egyeznek. Sokat dumáltunk, sokat dolgoztunk együtt, és ez tette működőképessé azt, hogy összehozzuk ezt az albumot.

Hogyan vált teljes egésszé az album?

Sokat dolgoztunk rajta, és nagyon lassan forrott ki, kezdetben több 4/4-es tracket terveztünk, sokat kellett ritkítani rajta. Az egyik legnehezebb része az volt, hogy sok zenétől meg kellett válni ebben a formában, de Blaze sokat segített annak megvitatásában, hogy mi illik bele az albumkoncepcióba, és mi nem. Természetesen a saját szerzeményeivel mindenki elfogult, és pont ezért kellett nekünk az, hogy valaki racionális érvekre alapozva elmondja, hogyan közérthetőbb egy kerek koncepcióra alapuló egészet összehozni. A keverések finomításában pedig Iminek (SéF) kell köszönetet mondanunk.

20170105_1333__MBM4511

Feltűnt milyen különlegesek és kifejezőek az album borítóitok. Kinek a munkái?

A grafika sok helyről jön, mindenki közeli jó barát. A Songs For a Lazy Day és a Jazz Pack borítója Balogh Fábián világa. Az Ease The Steez borítóját pedig Vezsenyi Csaba készítette, de a grafikákhoz komoly szinten hozzátesz MC kollégánk is.

Mindannyiotókat Szegedre kötnek a szálak, hogyan működik ott az underground szcéna?

Szegeden a hip hopnak nagy kultúrája van, régre visszanyúló és mégis előremutató. Zeneileg számunkra úttörőnek számított a Déli Front, ASK – Hazai Márka és DJ Kwikka (vagy Quicky néven ismert DJ, producer, aki sajnálatos módon egy autóbalesetben életét vesztette, a szerk.) Most, 2017-ben rengeteg lehetőség van új dolgokkal foglalkozni, új színeket hozni a hip hop világába, de amellett sem mehetünk el, hogy például ’99-ben a szegedi Suicidal Lifestyle break-tánc csapat – akik az utcán, a Szeged Nagyárúháznál edzettek – világbajnokok lettek, ez nagyon nagy dolog. De a graffiti is nagyon vagány Szegeden – régóta aktívan történnek ezek a dolgok.

Szegedhez köthetőek a legemlékezetesebb fellépések?

Az egyik legemlékezetesebb fellépésünk talán az volt, amikor a színpadon állva azt veszem észre, hogy 10 haverom tolong fel a hozzánk színpadra – úgy éreztem magam, mint egy Wu Tang Clan koncerten, ahol a haverok törölközővel a nyakukban sétálgatnak a banda mögött – akkor éreztük azt a családias energiát. Fantasztikus, milyen közösségösszetartó ereje van ennek az egésznek, a legutóbbi bulin jutott eszünkbe, hogy ennyi cimbit sosem látunk egyszerre együtt, csak ilyen alkalmakkor. Ez mindig ad egy plusz löketet ahhoz, hogy csinálja az ember.

20170105_1329__MBM4476

Alakul egy élőzenés formáció is, milyen terveitek vannak ezzel kapcsolatban?

Körülbelül egy éve álltunk össze, abból az apropóból, hogy régebbi rap zenéket – amik gyártott alapra mentek – feldolgozzunk, egy kicsit hozzá is tettünk, mert ezek pont azok a dalok, amikkel korábban nagyon sokszor léptünk fel DJ és két MC felállásban, ezt már korlátoltnak érezzük, nem interaktív, nem élő és nem is látványos. Az élő vonalon a hármasunkat kibővítettük gitárral, dobbal, basszussal, szaxofonnal és billentyűvel – továbbra is szórakozunk, effektezünk lemezlejátszóval is, ami az élő hangszerek mellett, egy kis karcosságot is beletesz a hangnembe. Eddig csak fellépés volt, mostanában merült fel, hogy akár egy EP-t is össze lehetne hozni – ha ez megérik, akkor sokkal több funky-t, jazz-t és egyéb, elektronikus zenei dimenziókat is tudunk majd belevinni.

Meg lehet fogalmazni, hogy mi a Lusta Bítek küldetése, mi a motiváció mindemögött?

Nincs semmi isteni küldetéstudat, vagy hatalmasabb cél – szimplán imádjuk csinálni. A szórakoztatás igénye bújkálhat mögötte, ha tetszik az embereknek, meghallgatják, élvezik és esetleg érzéseket is ébreszt, az külön öröm, de mi is csak ezekért az érzésekért csináljuk.

 

Gagyi Szidónia, 2017.02.15.

Fotó: Bugár Máté

Podcast#075 a Lusta Bítektől a HAANG-nak:

Lusta Bítek Soundcloud-on: