Moesko

c

Farkas Péter.

Pár hete láttuk (hallottuk), amint egy irodalmi esten egy általa írt novellát olvas fel egy féllegális underground klubban. Illetve nem is olvas – előad, női ruhában, egy férfi prostituált életének kis szakaszáról. Vékony, szőke hajú, kicsit feminin (talán a jelmez miatt), sugárzik belőle az intelligencia. Közvetlen és természetes, amint előadás után fekete magassarkúban és neccharisnyában, borral a kezében beszélget velünk általánosságokról, többek között a HAANG alakulásáról.

Ennek az embernek egy kis szelete Moesko.
Elektronikus zenén nőtt fel egy Esztergom melletti faluban, kisgyerekkora óta hallgat ambientet, gyűjti, ír róla MoeskoMusic nevű blogján, amit tizenhat éves kora óta szerkeszt. Egy ideje pedig producerként mélyül a műfajban.

2013-ban végzett az ELTE-n, filmelmélet-filmtörténet szakirányon. 2010 óta a Filmtett.ro és a Kultblog.hu cikkíróinak egyike, ez utóbbinál a könyvrovat vezetője is. Az egyetemen norvég nyelvre szakosodott, az elvégzése óta nyelvtanárkodik. A Gutenberg könyvkereskedelmi szakiskola befejezésével a Szépművészeti Múzeum könyvesboltjában eladó. Számtalan külön projekttel operál, párhuzamosan felolvasóesteken és kiállítás-megnyitókon játszik, de írt már zenét reklámfilmhez is, első fotókiállítását pedig május elején tartotta, Váliumfelhők címen.

A legerősebb vonalnak az életében mégis a zenét érzi. „Olyan van, hogy nem fotózok mondjuk egy hónapig. Olyan is volt már, hogy nem néztem filmet egy hónapig, ami filmszakosként, valljuk be, furcsa. De olyan még nem volt, hogy ne hallgassak zenét egy napig. Vagy, hogy ne olvassak zenéről, vagy ne zenéljek. … Meg talán az irodalom, ez a kettő. Olyan sincs, hogy ne olvassak egy nap.”

Miért pont ambient?
Legkorábbi emléke 2-3 éves korából a szülei Art of Noise kazettája, később pedig az Anima Sound System Hungarian Astronautja és a Yello Pocket Universsze pörgött nagyon sokat otthon. 2002-ben vált tudatossá először, hogy mit is hall pontosan; a Café del Mar korongokat egy Spirit Zone válogatáslemez követett, ekkor 12 éves volt. „A goát már akkor nagyon szerettem, amellé tök jó ellenpont volt az ambient.”

És a blog? “2005-ben lett otthon internetünk, jó későn és egy év kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy ilyen blogot bárki csinálhat, és hogy nincsen ilyen Magyarországon – mert, hogy nem volt – és most se nagyon van még konkrétan ilyen műfaj-specifikus blog, és akkor 2006-ban csináltam egyet egy freeblogmotorral.”
Mint egyedüli szerkesztő? „Az mindig egy rigolya volt, hogy csak azért is egyedül, nem engedek be senkit. Egy srác van, az Andok Tamás, egy nagyon jó fotós, aki eddig írt 4 vagy 5 cikket oda. De igen, egyedül.”

Nagy kedvencekhez sorolja a Stars of the Lid és A Winged Victory for the Sullen ambient duókat, a reggeli kávéhoz pedig mostanában Foalst, Fleet Foxest, Nationalt és korai Thievery Corporation-lemezeket hallgat. A legutóbbi nagy felfedezettje Chris Pureka és Zoe Keating.  Nils Frahm és Greg Haines technikai virtuozitásuk és az élő játékuk által tett rá nagy hatást, illetve a Sonic Pieces alatt futó producereket is egy lapon említi velük.

Az alkotás kezdete volt, mikor 19-20 éves korában eszébe jutott, hogy van egy szintetizátora, amit 8 évesen kapott, amikor rövid ideig zeneiskolában tanult zongorázni. Bár a tanultakból semmire sem emlékezett és kottát sem olvasott, elkezdett Enya-darabokat játszani emlékezetből, amiknek az improvizációs áthidalásaiból született egyszer csak egy rövid etűd, ami a ’miért is ne folytathatná’ gondolat csírája volt.  A kezdetek után ezt a kísérletezést vitte – és viszi most is – tovább a zenekészítésben. Maradt (ugyan annál) a szintetizátornál, 2012-től pedig lassanként gyűltek a saját darabok. A vokált nemigen preferálja, sokszor legszívesebben el is tüntetné egyik-másik trackből.

Az alkotás folyamata nála úgy néz ki, hogy adott a szóban forgó szintetizátor, a 8 éves laptopja, azon fut a Fruity Loops 8-as verziója, pár hangszer: a szinti, egy gitár és egy kalimba, bónuszként pedig egy apró mikrofon. Az inspirációt különböző asszociációk adják, a mindennapi utazások során bevillanó dallamfoszlányok, ezekkel variál mikor épp van szabad, nyugodt ideje otthon. Masterelni jobb híján Sony Vegas 7-tel szokott. Címeket nagyon nehezen ad az elkészült műveknek. Tapasztalat és technikai hozzáértés hiánya miatt a zenéje inkább improvizatív, mint tudatos, most úgy látja, a kristályosodás folyamatánál tart.

Legújabb kooperációja Andok Tamással, hogy az általa készített képekhez szerkeszt direkt módon dallamot és ritmust. A kép és hang máskor is összekapcsolódott ezelőtt, szokása vizualizálni egy-egy végighallgatott darab kapcsán.

Az önmenedzselés nem foglalkoztatja azon felül, hogy elérhető legyen egy-egy ismerősnek, de emellett nem zárkózik el attól, hogy több ember ismerje meg, bár úgy érzi nincs olyan minőségű és mennyiségű anyaga egyelőre, amit érdemes lenne szélesebb körben terjeszteni. A más producerekkel való együttműködéshez nyitottan áll, bár előbb a saját hangját szeretné megtalálni. Munkáit és koncertfelvételeit folyamatosan pakolja a Soundcloudra és a Bandcampre, első EP-je Stealthy Fading címmel jött ki februárban.

A “mit tenne ha egy hónapra elmenne az áram a Földön” kérdésre ráharapott: nem szereti a mesterséges fényt, valószínűnek tartja, hogy megtanulna rendesen gitározni és végre többet olvasna. Bár egy hónappal bőven betelne, de Farkas Peti titkon nagyon is örülne a dolognak.

Lázár Orsolya, 2014.05.22.

 

Podcast#013, Moeskotól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!