Monoton Heart

A monotonitás nyugtatja az elmét, koncentrálja a tudatot, és egyfajta módosult tudatállapotot idéz elő – az ilyen harmóniára való törekvés pedig mélyen az ember lelkében gyökeredzik. Az ambient zenei fogalmát valamikor a <hallgatható tájképek> szimbolikájával írták le, és valóban ez a fajta, kevés hangból felépülő fehér elektronika, mely képes elnyújtani az egyébként is múló időt monotonitásával együtt sok lehetőséget kínál az asszociációra és elmélyülésre.

Monoton Heart művésznévre keresztelte magát Sotus Bálint, kinek nevéhez füzödik a City Forest Records megalapítása és mai napig tartó müködtetése. Eltávolódva a techno ipari erejű ütemeitől már évek óta  finomra csiszolt, mozdulatlanul hömpölygő kísérleti ambient track-jeiben igyekszik kifejezni magát.

Számodra mit jelent a Monoton Heart kifejezés?

Az életet…a mindennapok ismétlődését és annak  ritmikáját. A felszín alatt minden ugyanaz.

Hova vezethető vissza a zeneszereteted?

Vannak emlékeim egészen kis koromból arról, ahogy fekszem csukott  szemekkel az ágyon és a másik helyiségből beszűrődő film zenére azt képzeltem, hogy meghaltam. Visszagondolva különös, hogy 7-8 évesen azt próbáltam elképzelni milyen lehet nem lenni – de mégis ezt emelném ki első érintkezésként. A következő megdöbbenés pár évvel később ért, amikor megtapasztalhattam, mit művelnek Videoton hangfalak valódi hi-fi komponensekkel egy nagyobb méretű szobában. Azonnal kihisztiztem egy Unitra magnót magamnak és kezdődhetett is a kazetta másolós korszak. Nagyon jól megfért akkoriban nálam mint A és B oldal: Sandra az Ossian-al és a Dire Straits a Kraftwerk-el. Középiskolában már abszolút trash metal fan voltam és ez tartott egészen 20 éves koromig. Aztán a helyi disco dübörgése és fényei behúztak, s az első szemkontaktus a stroboszkóppal megpecsételte a rocker korszak végét. A későbbiekben a parabolán fogható Evosonic rádióra tapadtunk, ahol hihetetlen elektronikus zenékkel ismerkedtünk meg és onnantól már boritékolható volt, hogy ez marad örökre.

Milyen módszerekkel dolgozol, amikor zenét írsz?

Nálam mindig is az új utak keresése dominált. A lehető legszokatlanabb módon próbáltam használni a hangszereket, effekteket, és egyfolytában az improvizáció van főszerepben. Most sincs bevett munkastílus vagy módszer, minden egyes zeném teljesen másképp készül. Legszívesebben szinti imprókat rögzítek és azokat a sávokat szerkesztem. Digitális környezetben alkotok, mert lenyűgöz a virtuális hangszerek/effektek adta végtelen kombinációk és lehetőségek áradata, de azért analóg eszközök is szoktak nálam vendégségben lenni.

Beszéljünk kicsit az ambientről és soundscape-ről, mint műfajról és arról, hogy miért fogott meg téged!

Alapvetően egy nagyon nyugodt jellemű vízöntő ember vagyok. Másfél évtizednyi techno imádat után már úgy éreztem, hogy nem hiányzik a kalapálás, ha éjszaka zenéken dolgozom. Civil állás mellett pedig általában este jut idő egy kis zenélésre és hát elég drasztikusan lelassultam. Régen is szerettem az atmoszférikus, mozdulatlan zenéket, de azt hiszem fel kellett nőnöm hozzá. Az is hozzátartozik a történethez, hogy nem tudtam értelmes, egyedi techno zenéket készíteni, és így egyre jobban orientálódtam erre a nyugodt és számomra új területre. Egyébként nagy szerepe volt ebben Varga-Sneider Róbertnek is (subLOGIC, a szerk.), akinek munkássága inspirált, és nagyon finoman terelgetett ebbe az irányba.

Mi más inspirál még?

A lázadás! Kezdetekben kifejezetten törekedtem arra, hogy minél hallgathatatlanabb, de mégis intelligens kísérleti zenéket készítsek. Persze ezt a kezdeti koncepciót hamar kinőttem és szép lassan szelídülni kezdtem – ma már egész muzikális tudok lenni, köszönhetően a nagy szintetizátor-szerelemnek, ami  körülbelül egy éve kapott el. Kísérletezésből fakad számomra a legtöbb ötlet és téma.

Egyedül kísérletezel szívesebben, vagy szeretsz kollaborációban dolgozni?

Borzasztó nagy remete tudok lenni, ha zenéről van szó de már a kezdetektől nagyon imádtam a közös munkákat, még ha csak virtuálisan is. Nagyon sokat lehet tanulni a kollabokból, mind zene, mind tolerancia szempontjából. Minden zenész önfejű és ezért nehéz alázatosnak lenni, kompromisszumot kötni. Viszont nagyszerű dolgok alakulhatnak ki ha két különböző ember egy húron pendül, csak nem mindig sikerül. Maximálisan nyitott vagyok a jövőben is bármilyen közös projektre.

Szoktál vizuális vagy egyéb módon hozzányúlni egy témához?

Hangulatvadászat számomra  az egész…. amikor elkészül egy nóta és cím meg borító kell neki, akkor indul be a fantáziám. Végül össze kell válogatni őket egy sorrendbe és akkor már rendesen próbálom elképzelni a sztorit, ami a zene mögött sejthető.

Mesélj picit a City Forest Records munkásságáról!

Szerelemgyerek, mely suhanc korom tapasztalatain, ábrándjain nevelkedik. Régen hatalmas munka volt egy kiadót létre hozni fizikai kiadványokkal, ma már mondhatni bárki számára elérhető dolog, ha hajlandó rengeteg időt és energiát belefektetni. Az első lépésekben Rácz Arnold barátom segített, nagyon sokat tanultunk egymástól, mire letudtuk az első évet. Teljesen underground kiadónak álmodtam meg, ahol a saját kezű munkánkkal lehetőséget adhatunk barátainknak, kollégáknak, ismerősöknek, magunknak vagy vendégeknek, hogy zenéik több fülhöz eljuthassanak. Nagy öröm számomra, hogy a hazai zenészek is egyre pozitívabban tekintenek felénk, éppen ezért karácsonyra készülünk is egy dupla ambient/elektronika válogatással, ami teljesen hazai termék lesz. Legalább 10 évre terveztem a CFR-t aztán meglátjuk… bár bevallom egyedül elég nehéz  munka és a zene írás mellett. Nagy szükség lenne videókra és több média irányultságra, hogy szépen működhessen ez a gépezet, de még nem találkoztam olyan emberrel aki hajlandó lenne az idejét ilyen dolgokra is áldozni.

Neked kik a kedvenceid?

Kifejezett kedvenc sosem volt, de nagyon favorizáltam a hős korszakban Anthony Rother, Ritchie Hawtin témáit, vagy Dave Clark szettjeit és még sok mindenkit föl lehetne sorolni. A másik végletről inkább Warp, Rephlex, Ninja Tune vagy Soma Records kiadványok dukáltak. Manapság kizárólag a Soundcloudon csemegézek amatőr vagy fél profi zenészek házi felvételeiből, mert ők még akarnak és mernek is megdöbbentően zenélni. Szerintem itthon – ha a mainstreamre gondolok – még sokan próbálnak évtizedes trendekbe kapaszkodni az úttörő ötletek helyett. Találni izgalmas dolgokat, mint például a Horhos formáció. Elektronika/drone vonalon is jó mozgás van, kiemelném Tigrics mestert vagy Drone Travoltáék zümmögését. DJ fronton már sokkal aggasztóbb a helyzet, de Pintér Márton aka Delay (d.y) művészi vénájú szettjeit szeretem, és eDinát is szívesen hallgatom.

Neked milyen a jó zene; mi az, ami megvisz?

Mindenképp a hangulatának, a jellemének kell átjönnie és ha bemozdul az ember lába vagy keze, netalán valami grimasz ül ki az arcára, az egészen biztosan jó jel.

Gagyi Szidónia, 2017.11.07.

Podcast#078 Monoton Heart-tól a HAANG-nak:

Monoton Heart a Soundcloudon: