Naga&Peter Bernath

cover

Ha azt mondom Naga és Bernáth Péter, akkor sokan joggal, első körben két impozáns személyre gondolnak a hazai elektronikus zenei életben. Naga esetén, aki 20 éve a hazai elektronikus zenei szcéna ikonikus alakja mindenek előtt a Hairy Records, a Naga + Beta páros, a Chi Recordings és az Ablak a Dubra ugrik be. Peti, az ambient-elektronika egyik hazai éllovasa kapcsán pedig a következőkre asszociál(hat)unk: a budapesti RTS.FM, Plug&Lay, Lay-Up!. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban bukkan fel ez a két név együtt is, mi is ebből az apropóból ültünk le beszélgetni velük. Szeretnénk megtudni, honnan indult ez az együttműködés, mik a közös projektek, milyen terveik vannak a jövőre nézve.

 

FE: Hogyan emlékeztek az első találkozásra?

 

BP: Az első találkozás egy vasárnapi Lidokain Klub során történt a Fogas Házban. A kellemes, ücsörgős hangulatból egy 4-5 órás back2back örömzenélés kerekedett, ami mindkettőnk számára emlékezetes maradt. Már ekkor kialakult a kapocs köztünk, remekül kiegészítették egymást a zenei szelekcióink.

N: Crimson Dáviddal – akivel a lidokainos sorozatban elsősorban zenéltem – beszélgettünk arról, hogy ki az, aki még jártas lehet a Lidokain Klub estek nem annyira evidens, triviális, inkább kísérletezőbb világában. Így került Peti a képbe, meg is hívtam egy estre.

 

FE: Ezután mi történt? Rögtön elkezdődött a kooperáció? A közös tervek szövögetése?

 

N: Személy szerint akkoriban valamilyen megújuláson törtem a fejem. Olyan érzésem volt, hogy kezdem elveszíteni a kapcsolatot azzal a világgal, közönséggel, ami miatt elkezdtem és szerettem ezt csinálni. Vissza akartam nyúlni oda, ahonnan jöttem, ami kevésbé a nagypályás szórakoztatás, a verseny és az imázs világa, közelebb van a hobbihoz és az örömhöz. A Petivel való közös zenélésekben egy új barátság mellett rátaláltam erre a fonálra is.

2

BP: Ezt pedig különböző lehetőségek, ötletelések követték és az egyik ilyen agyalásból származó kezdeményezésünk a Lost Minute sorozat volt. Előtte még 2012 elején is óriási energiákat öltünk Crimson, Chrom és RoyalVic barátainkkal a Fabrikban elindított The Edge klubest szervezésébe a Gozsdu Udvarban, de sajnos a hangszigetelési problémák miatt hosszú távon nem sikerült valóra váltani az elképzeléseinket. Ezért is nagy öröm, hogy immár teljesen kompromisszummentesen, kedvenc kisklubunkban, a LÄRM falai közé szervezhetjük a Lost Minute esteket.

 

FE: Akkor meséljetek kicsit a Lost Minute-ről, hogyan jött az ötlet? Volt valami konkrét cél?

 

N: Számomra a zenei élet legizgalmasabb része az utóbbi időben inkább az ember és a közösségi dimenzió, amihez a zene csak egy jellegzetes közeget ad. Egyre inkább ennek a techno-élménynek a lelki dimenziója érdekel. Úgy érzem, hogy az utóbbi időben kevésbé van előtérben a zene közösségteremtő és összetartó ereje. Többek között emiatt kezdtünk el gondolkodni, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a hétvégi buli ne csupán intézményszerű élmény-loop legyen, hanem esetleg bővíthető tartalmakat kínáljon valahogy. Régen az emberek egymáshoz fűződő kapcsolatainak sokkal nagyobb megtartó ereje volt, egy stresszel teli városi életben pozitív identitást is adott, legalábbis én így éltem meg. Alapjában véve ezt a közösségi dimenziót kerestem, míg Peti az aktuális érdekes zenei frissességét. Ezt a kettőt próbálta meg összefésülni a Lost Minute.

A szakmai berögzöttségeken is igyekeztünk kicsit lazítani, eleinte szerepe volt a flyereknek, ahol az aktuális producerek és DJ-k off-stage állapotban szerepeltek, valamilyen teljesen hétköznapi szituációban. Érdekesnek találtuk a  dj világ izoláltságát, ‘misztikumát’ feloldani. Kis közvetlenséget szeretnénk belecsempészni az ügybe, s az első szezonban a Mikában létre is jött egyfajta  családias légkör.

BP: Fontos még megemlíteni, hogy rajtunk kívül Vatsanah és Thomas Forester is erősítik az esteket DJ fronton, valamint sok segítséget kapunk a szervezésben Joó Vikitől, és Új Laci barátunk is fontos része a csapatnak, akinek többek között a partifotókat köszönhetjük.

 

FE: A Lost Minute-en túl mindenképpen meg kell említenünk a szintén a nevetekhez fűződő MIAZMA? sorozatot is a Központban. Miben más ez, mint a Lost Minute?

 

N: Az volt a cél, hogy legyen egy hely, ahol különösebb tét nélkül be lehet ülni egy sörre, ahová gyakorlatilag “lehozzuk” a színpadról azt a fajta zenét, amit szeretünk. Tulajdonképpen szabad asszociációs bárzenélés ez, lehetőség szerint a nappali világ felé fordítva.  

BP: És külön öröm, hogy mindezt a nyári szezonban a Corvintető teraszán sütkérezve folytathattuk. Ide kapcsolódik egy másik nagy LM mérföldkő is, mikor idén februárban egy régóta dédelgetett álmunk vált valóra és vendégül láthattuk Delano Smith-t egyenesen Detroitból.

1

FE: Mennyire nyitott a mostani generáció? Miről szólnak a  péntek, szombat esték az emberek számára? Hogyan látjátok ezt?

 

N: Hát én főképp azt a pici részt látom, ahol játszunk, nem vagyok annyira mélyen elmerülve benne mint régebben, de mindenképpen színesedett, komoly pezsgés van Pesten. Amúgy nem a “reformokra”, a megváltoztatni valóra helyezném a hangsúlyt, vagy hogy hogyan lesz Budapestből Berlin, inkább az itteni hozzáállás bővítésében, alternatív lehetőségekben és a közösség önfejlesztő mivoltában hiszek (ékes példája ennek a szuper HAANG kezdeményezés is). Ugyanakkor, bevallom sokszor nekem manipuláltnak, vagy vezéreltnek tűnik, önállóság-hiányosnak, ahogy a fiatal közeg működik a maga trendjeivel és tündökléseivel. Mintha kevésbé látnám az autonóm ízlés világát, s ennek rejtélyes meteorológiája van a számomra. Másfelől tök természetes, hogy a most fiatalok másképpen élik meg a világukat, mint ahogy én megszoktam annak idején.

 

FE: Ha már a mostani generációnál, és a zene közösségteremtő erejénél tartunk, akkor mesélj nekünk Naga egy kicsit a Self Groove kezdeményezésről!

 

N: Köszi a kérdést, ez egy izgalmas kezdeményezés, úgy hiszem. A lényege, hogy a techno-világhoz kapcsolódó, segítő végzettségű emberek a mentális jóllétet vagy egyensúlyt támogató helyzeteket, kapcsolatokat, módszereket igyekeznek elérhetővé tenni a “partik népe” számára. Csoportokat, egyéni konzultációt, különféle tanulható ügyességeket, mondjuk autogén tréninget vagy ülő meditációt. Szeretetteljes és a techno élményt értő odafordulás ez, ami inkább a kapcsolatra, nem kifejezetten a patológiás lelki működésre vagy a drogfogyasztásra van kihegyezve. A már meglévő erőforrások, természetes folyamatok megsegítésében gondolkodunk, a lelki háttér, az önismeret, a kapcsolatokban találkozás hangsúlyozása picit más szemléletet jelent, mint az ismert ártalomcsökkentő vagy partyszervíz-típusú megközelítés. A techno élménykoktélja, az életszakasz, amire ez leginkább jellemző, az együvé tartozás mellett azért komoly kockázatokat is tartogat, különösen hosszabb távra tekintve. A magam életéből tudom, hogy az extatikus öröm mellett micsoda megrekedés, magányérzet vagy bizonytalanság is benne lehet a pakliban. Ha megkarcolódik egy-két fontos lelki, kapcsolati felhajtóerő, ha nincs végiggondolva, személyessé téve az értékekhez való viszonyom, vagy ha inkább függök egy rakás tényezőtől, mint nem. A fiatal felnőtt évek alatt véglegesül az, ahogy a világgal és magammal bánok, teljesen érthető a bizonytalanság, miközben elfedésre, maszkolásra kényszerít a siker kultusza és az ilyen-olyan kúl felszín megőrzésének kényszere. Olyan tereket szeretnénk kínálni, ahol lehetőség van következmények nélkül leolvadni egy picit. Hozzátenném, hogy a mentális egészség gondozásának nem feltétele a bajban levés, sőt, ezek a támogató terek normális földi halandók számára is nagyon hasznosak. Számomra a kortárs magyar felfogás egyik nagy félreértése, hogy a lelki vonatkozású tudás csak a betegség és krízis kapcsán érvényes, én a techno kultúráját ismerem közelebbről, ezért itt tehetek valamit.

Két éve kezdtem a mentálhigiénés segítői képzést, s még tavaly egy csoporttársammal beszélgetve merült fel a csoportindítás ötlete. Hogy próbáljuk ki, mi történik, ha emberek úgy találkoznak rendszeresen, hogy a számukra fontos parti-élmények mellett, mélyebb hogylétük és egymással való kapcsolatuk is kifejeződésre juthat. Ez nem terápia, inkább önműködő, természetes folyamat, mely magától önállóvá, másállóvá, ön és más ismerővé tehet. A Self Groove sztori fő iránya a kortárs önismereti csoport. Eleinte óvatosan, ‘talán működhet” alapon kezdtük el, ám olyan szintű lelkesedéssel, igénnyel találkoztunk, mely minket is meglepett. Mostanra egy tágabb panorámát, talán valamilyen szervezetet is el tudok képzelni a téma körül. A stáb szépen kibővült, szerveztünk jótékonysági bulit is, s a bevételből kipofoztunk egy szobát, amit a Corvintető vezetője kínált fel, s ahol azóta már a második csoporttal dolgozunk. Újfajta hála ébredt bennem a techno közösség felé, hogy valamiképp “elküldött” erre a segítői, önismereti túrára, s hogy innen megint megláthattam a saját “falumat”.

 

FE: Alkalmatok nyílt közvetlenül Sebastian Mullaert után játszani az idei Ozora fesztivál Chill Out Dome stage-én. Pár szóban összegeznétek hogyan sikerült és ezután mik a közeljövő tervei?

 

BP: Nehéz szavakkal kifejezni, mikor ilyen zenei hőseink után van szerencsénk továbbgörgetni az estét, különösen egy olyan környezetben, mint a semmilyen más fesztiválhoz sem fogható Ozorán. Mondanom sem kell, már napokkal előtte lázasan készültünk a három órás szettre és az elképesztő hangulat és a visszajelzések alapján úgy érezzük, remekül sikerült. Nagyon szimpatikus és fogékony közönség töltötte meg a dómot. Egyébként hasonlóan katartikus élmény volt még nyár elején egy másik óriás kedvencünk, Vid – aki fiatal kora ellenére jelenleg a világhírű román techno szcéna egyik kimagaslóan tehetséges motorja – után is a pultba lépni a Mambo és Contra Mundum szervezésében a Corvintetőn. A már említett szerdai MIAZMA? szeánszokon túl legközelebb szeptember első hétvégéjén Zebegényben, egy nagyon ígéretes és szimpatikus kezdeményezésen az UbikEklektik Összművészeti Fesztiválon lépünk fel együtt, majd egy héttel később a Wndrlnd-ben. Ezt követően pedig az őszi Lost Minute szezonra fogunk leginkább fókuszálni, melyet október 16-án egy igazán különleges vendéggel nyitunk majd, így érdemes lesz már előre beírni a dátumot a naptárba.

Farkas Edina, 2015.08.24.

Fotó: Bugár Máté

 

3

 

 

Podcast Nagától és Bernáth Pétertől a HAANG-nak:

 

Kapcsolódó események: