Neorus

cover

Egyszer azt olvastam, hogy: „a csend a zenében olyan, mint a fehérség az akvarellen – nem szín, de szükség van rá a festéshez.” Ez jutott eszembe, amikor először hallgattam bele Neorus ambient szettjeibe. Zenéjében és személyében is van valami transzcendens, már-már égi megfoghatatlanság és visszafogottság. A békéscsabai Makula Győző, azaz Neorus már egészen kiskorában a zenélés mellett kötelezte el magát. Kísérletezései után az ambient és chill lélekszellőztető univerzumában talált magára. Legújabb albuma Heaven címmel jelent meg, amin már egy kiforrott, egyéni, meditatív dallamvilág hallható.

 

GSZ: A profilodat böngészve tűnt fel az az érdekesség, hogy a lakóhelyed: Szív. Mit értesz ez alatt?

MGY: Erre a kérdésre kicsit bonyolult választ kell, hogy adjak. Nem jártam zeneiskolába, így a szakmai ismereteim csak a legalapvetőbb dolgokra korlátozódnak. A dallamok csak jönnek és jönnek, de nem tudatosan. Számomra a zenélés meditáció, ahol a személyiségem kikapcsolódik. Úgy élem meg az alkotást, hogy az rajtam keresztül történik, de nem egyenlő velem. Szerintem a legtöbb művész problémája, hogy azt hiszi, az alkotás ő maga. De az igazság az, hogy ugyanaz a mű az egyik embernek örömöt jelenthet, míg egy másik ember a szomorúságot érezheti benne. Vagyis mindenki szívében születik valami a zene hatására. Természetesen az én szívem is benne van, de ez alapvetően egy közvetítés.

 

GSZ: Korán elkezdtél a zenével foglalkozni. Mi az első konkrét emléked?

MGY: Kiskoromban sokszor jártunk családi ebédekre, vacsorákra egy olyan étterembe, ahol volt egy nagy zongora. A zenészek megengedték, hogy pár hangot leüssek rajta. Sosem volt több mint néhány hang, de nagyon tetszett, így minden alkalommal megtettem.

 

GSZ: Hogyan került képbe az elektronika?

MGY: Már 10-11 évesen Scooter-t hallgattam, nem tudom megmagyarázni miért, de imádtam azokat a különleges hangokat. Ezt követően 13 éves koromban elkezdtem próbálkozni a Magix Music Maker nevű progival, de ez még nem volt nevezhető zenélésnek, inkább csak kísérletezésnek. Egy nálam idősebb zenész ismerőstől kaptam az Impulse Tracker nevű programot, melyen akkoriban főleg technót csináltam, majd egy évvel később az első komoly szintetizátoromat – egy Yamaha DJX-et – amin elkezdtem kísérletezni a dallamokkal. Ekkor voltak először olyan élményeim, amelyek miatt a technoból elindultam a chill irányába. Majd megérkeztem a Propellerhead Reason szoftverhez és a midizéshez is.

 

GSZ: Nagyon érdekes csilingelő, ugyanakkor mély dallamokat hallhatunk tőled. Milyen hangok inspirálnak?

MGY: A gépek hangjai. Mikor meghallom, ahogy a robotok, a CNC gépek és egyéb elektronikus eszközök dolgoznak… nos, képes vagyok órákig gyönyörködni a hangjukban.

 

GSZ: Ezek a kemény, zakatoló hangok ellentétben állnak azzal, amit pl. legújabb albumod képvisel. Elképzelhető, hogy más stílusban is kísérletezel?

MGY: Van három másik profilom is, Max Winsent a techno vonal, Damon McU sokkal melodikusabb irány, a chillout és a techno között mozog, Sneferu pedig a dubstep, breakbeat, harddance, ez sokkal inkább kísérleti vonalnak fenntartva. Jelenleg Neorus név alatt alkotom a lágyabb zenéket és abszolút ez áll hozzám legközelebb.

 

GSZ: Hogyan indul be a zeneírás?

MGY: Jön egy érzés, ami olyan, mintha egy lelki sms-t kapnék, melyből tudom, hogy most csinálni kell. Aztán egészen a masteringig egyfajta ihletett és teljesen átszellemült állapotban vagyok. Itt hangsúlyozom, hogy sem alkohol, sem drogfogyasztás nem játszik nálam. Nincs szükségem szerekre az alkotáshoz.

 

GSZ: Szerinted mitől jó egy zene?

MGY: Nekem két dolog kell ahhoz, hogy élvezzek egy zenét. Ez a két dolog állhat külön-külön, vagy lehet egy zenén belül. Az egyik az, hogy legyen hatással az érzelmeimre, a másik hogy legyen benne kísérletezés. Imádom a különleges hangokat, ezért szeretem például a hardstyle-t és hardcore-t, de ugyanúgy hatnak rám a modern szimfonikus- és filmzenék is.

 

GSZ: Milyen élmény neked egy élő fellépés?

MGY: Impresszionista zenész vagyok, nincs kotta és előre megírt dallam, minden csak improvizálás. Így viszont érdekes eredményt ad a lámpaláz és az ihletett állapot összemosódása. Körülbelül 2-8 perc kell ahhoz, hogy kikapcsoljak és elinduljon az igazi zenélés.

 

GSZ: Mi a célod egy-egy ilyen fellépés alkalmával?

MGY: A legfontosabb, hogy olyan hangulatot próbálok megteremteni, ami különleges, nyugtató hatással van az emberekre. Szeretném azt hinni, hogy ezáltal segíthetek másokon. A másik fontos dolog, hogy bemutassam, létezik ilyen zenei forma is, és az elektronikus zenét is lehet teljesen élőben csinálni.

 

GSZ: Vannak nagy tervek?

MGY: Jelenleg több zenésszel szervezkedünk és szeretnénk több helyre eljutni élő fellépésekkel. Tervezek újító, különleges megoldásokat, produkciókat is. Legutóbb egy képkiállítás megnyitóján zenéltem, ahol a pozitív visszajelzések mellett az is kiderült, hogy ilyen eseményeken ez a műfaj nagyon jól működik. Szóval a nagy terv többnyire kis dolgokat jelent, csak az a célom, hogy több emberhez eljuttassam a zenéim, mert hiszek benne, hogy ha csak egy-két órát hallgat ilyet az ember, akkor már nyugodtabban élhet. Igaz, ez kicsit nehéz, mert ez a zene egy lelki tükör is, sokan ezért nem is tudnak benne maradni. Hiszem, hogy a világ jobbá tehető a zenével, csak csinálni kell.

 

GSZ: A jövő zenéje…

MGY: A jövő zenéje számomra nem létezik. Én csak remélem, hogy a remix és mashup világ kicsit háttérbe szorul, és nagyobb teret kapnak az alkotók és a live produkciók.

 

Gagyi Szidónia, 2016.02.04.

 

 

Podcast#065  Neorustól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események: