Nermo

c

Nermo a borongós atmoszférák lebegő ura.

Emlékszem, enyhén felhős, kétes előjelű idő volt, amikor Nermoval találkoztunk az interjú kapcsán. De ez nem az a szokványos, igazán kimondott rossz idő, inkább olyan, mint mikor finom kis réseken, enyhén szűrődik át a napfény, mint mikor lehunyod a szemed, de nem zárod le teljesen, résnyire még nyitva hagyod. Valahogy ez az inkább felhőtlen és lágy érzés kerít hatalmába, amikor elmerülök zenéjében. Kicsit piszkos, kicsit harsány, de leginkább lebegő. Élénk és élő érzet, az a valami teljesen új dolog, amiben félelem nélkül el tudsz veszni, mert valahogy vágysz is rá, hogy megtörténjen. Képek? Vagy még inkább atmoszférák, amik zenéjét hallgatva körülvesznek minket, érthető ez úgy a saját zenéire, mint a mixeire. De nézzük csak, hogy érkeztünk el eddig az állomásig!

A zene mindig is élete részét képezte. Mindez gyerekkorában kezdődött, mikor szülei 3 évesen az üvöltő nagy magnó mellett álomba szenderülve találták meg. Nermo erre az időpontra teszi azt, amikor egyszerűen bekapcsolódott a véget nem érő folyamba, ami azóta is egyre inkább viszi magával előre. Az elektronikus tánczenével való első találkozására tisztán emlékszik. ” Én ott kaptam el az ívet, hogy 2001 van és a nagybátyám átmásolt egy Dave Clark mixet.” Ez az a lemez, amit még máig is végtelenítve meg tud hallgatni, mert annyira jónak tartja. Ekkor kezdte el érdekelni a monotonitás, illetve az, hogy hogyan lehet egy homogén struktúrába olyan apró felütéseket helyezni, amelyektől az színes és érdekes lesz. Ilyen módon kelti fel a monoton ritmushoz szokott fülű hallgató figyelmét, aki meglepődik és hirtelen nem érti, mi is történt vele. A klasszikus hangszerek helyett inkább az elektronikus zene híve, a house zene különböző válfajai hatnak rá igazán de nem vet meg egy minimalista felfogásban íródott techno szerzeményt sem. Manapság a chicago-, detroit- house zenék között kutat szívesen. Ezeken felül az emberi kapcsolatok, egy jó buli, az időjárás ösztönzik alkotásra.

Nincs semmi konkrét zenei képzettségem. Valahogy mindig érdekelt, de azért annyira mégsem, hogy órákat töltsek a kotta megértésével. Én azt szeretem, ami az emberből spontán jön és ehhez elég egy jó fül is, nem kell minden áron tanulmány. Ha nem szól jól egy zeném, az azért van, mert az éppen adott hangulatomból kiindulva nekem az akkor és ott úgy tetszik.” Ez persze nem feltétlenül probléma egy zenésznél, mert az improvizálásba sok esetben beletartozik, hogy nem épp a megfelelő hangot választja, hanem azt, ami éppen akkor jön. Saját bevallása szerint a szó szoros értelmében vett pontatlanság híve, amit Attila egy kicsit másképp értékel. Egyrészről a hibásnak észlelhető hangzás mindig is érdekelte és máig is az egyik fő mozgatórugója alkotás közben. Másrészről az, hogy hogyan tud olyan hangzást teremteni a tánctéren, hogy annak mintegy újabb dimenziót adva valami teljesen új érzéseket kiváltó atmoszférát hozzon létre. “Engem az mozgat, ha valami nem tiszta. Ez az egyik leglényegesebb dolog számomra, hogy amit csinálok, az mocskos legyen és ne egy cseppfolyós végterméket kapjanak a hallgatóim. Ettől lesz annyira igazi a dolog, mint az élet amiben élünk.

A bulikon való improvizálás nagyon fontos számára, illetve, hogy valami olyasmit adjon a közönségének, amit magával vihet és amire később is emlékezni fog. Az így kialakuló hangulat és a táncolókkal való kapcsolat dönti el, pontosan milyen zene kerül lejátszásra, a spontán szelekcióra fekteti ilyenkor leginkább a hangsúlyt. A visszajelzések befolyásolják az esemény hangulati ívét és a zenék minőségét egyaránt. “Ez olyan, mint mikor biciklivel belemész egy kátyúba és megijedsz egy picit. Szeretek meglepődni, főleg amikor ritkán történik, mert akkor váratlanul ér. Ha egyszer hallasz egy pittyegést, utána már várod, hogy újra jöjjön, mert úgy érzed, helye van ott, de lehet, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt.” Ezt az érzést próbálja átadni a mindenkori hallgatóságnak, ezzel az agyhullámaidat olyan szinten befolyásolva, hogy valami egészen új dolgot élj meg. Így végülis olyan érzést kelt benned, mint amikor valamiről azt hiszed, hogy ez lehetetlen, hisz annyira újszerű és magával ragadó, de mivel már egyszer megtörtént veled, elhiszed, hogy mégis létezik és várod is, hogy újra átéld. “Olyan zenét készítek, ami hallgatása közben nem feltétlenül gondolkodsz, hanem engeded, hadd vigyen magával. Érzelmeket, hangulatokat fejezek ki, amikre azért oda kell figyelni, mert ha nem teszed, akkor nem tudsz abba az állapotba kerülni amit mondani akar a szám.” A folyamat kifejezetten fontos számára, improvizatív játékát nem racionális döntések befolyásolják. Van egy alapötlet, s a hangok között keresgél, majd aktuális megérzése alapján kiválasztja a jót. Zenéje így végülis a kísérletezés szüleménye lesz. “A legszebb a zeneírásban nekem az, hogy valami születik. Nem tudom elmondani, hogy miért és hogy, de valami új létrejön.”

Tagja volt a BudapestDeepCafé nevű csapatnak, általuk került bele a magyar klub-körforgásba, de a 2011-es kiválása óta egyedül tevékenykedik. 17 éves kora óta jelennek meg szerzeményei válogatás lemezek és önálló EP-k keretein belül, eddig leginkább digitális formátumban. Legelső bakelit megjelenését Tóth Andrással való összebarátkozásának köszönheti, aki live szettjeiben sűrűn játszott tőle még félkész zenéket és loop-okat, így született meg a Curious feeling of calling című szerzemény is ami 2012-ben látott napvilágot Andris EP-jén a Butane által vezényelt Alphahouse-on. Az utóbbi egy évben, amíg Berlinben lakott, kisebb bárokban, klubokban és internetes rádiókban volt lehetősége játszani, ennek révén belekóstolt a Techno főváros mindennapjaiba is. Az itthoni közönség legutóbb a Mika Tivadar Mulatóban a Lost Minute keretein belül és a Lärmban élvezhette Nermo atmoszféráit.

Ahhoz, hogy a köztudatban maradjon egy elektronikus tánczenével foglalkozó muzsikus, muszáj producernek és dj-nek lennie egyaránt, különben könnyen elfelejtik.” Míg a tánctéren a könnyedebb, táncolhatóbb elektronikus vonalat képviseli, rögzített mixei inkább mélyebb témákat feszegetnek. Felvezetései általában elmerülésre adnak lehetőséget. A saját szájízére alakított hangokat és zajokat becsempészve városi víziókat idéz meg. Zenei képei legtöbbször a zene megalkotása után jelennek meg.

Jövőbeli céljai között szerepel, hogy úgy tudjon producerként és dj-ként alkotni, hogy kizárólagosan a zenére tudjon fókuszálni, beleértve ebbe a megjelenéseket és fellépéseket, továbbá, hogy minél szélesebb körben megismerjék és elfogadják azt, amit csinál. Álma egy fellépés a méltán híres Panorama Bar-ban, a Berghain-ban.

Konopás Judit Emese, 2014.08.07.

 

Podcast#023, Nermotól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?