Nome

c

Művésznevét egy alaszkai város ihlette, de ő a szóban rejlő ,,nevem senki”  jelentéssel szívesebben azonosítja magát. Nándi Kiskunfélegyházáról utazott fel azért, hogy beszélgethessünk egy kicsit. Csínján bánik a szavakkal, amiket viszont megoszt, csak tovább táplálják a kíváncsiságunkat. Titkolja kilétét, kérésének természetesen eleget teszünk.

Hiphoppal indult, azután gyors váltás következett, mert valahogy nem érezte magáénak. A szolidabb hangvételű elektronika mellé tette le a voksát, melynek letisztultsága és sajátos világa ragadta magával. „A zene mindig kell, azzal lehet átvészelni a napokat.”  Eltelt egy kis idő, míg eljutott odáig, hogy első trackjét nyilvánosságra hozza Untitled címmel. Az erre érkezett visszajelzések adtak egy masszívabb lökést, hogy tovább folytassa. Nem erőlteti az írást, hangulat kell hozzá. Ha valami pár nap alatt nem készül el, akkor felfüggeszti. Megesik, hogy egy meglehetősen intenzív intro után elhervad az anyag: „ha túl sokáig húzom projectfile-ként végzi valahol a süllyesztőben.”  Így nem meglepő, ha évente csak egy-két anyagot publikál. „Abletont használok, de van hogy még Fruity Loopsot is. Nem hiszem, hogy feltétlen a szoftvertől függ, milyen zenét csinálsz. Mindegyiknek kicsit más a hangzása, de mindegyikből ki lehet hozni valami jót.”  Megfelelési kényszere miatt törekszik arra, hogy zenéit minél kevésbé jellemezze a monotonitás, még ha másokkal ellentétben számára ez az egyenletesség közel sem eseménytelen, pláne nem ingerszegény. Sokkal inkább az „egysíkú” vagy „unalmas” és „lapos” címkéket vágyik továbbgondolni, gondoltatni.

Egyedül zenél, a társaságában sajnos nem akad hasonló érdeklődésű. A Soundcloudon fűződött kapcsolatok alkalmával volt, hogy szó esett közös zenélésről, de a távolság valahogy mindig keresztbe húzta a számításokat. Leghallgatottabb trackje, az Alone, egyben saját kedvence is. Ebből külföldi megkeresésre egy remix is készült, ő már ezt is dicsőségként éli meg. Kitűzött célja technikai ismereteit és munkái hangzásvilágát fejleszteni. „Akkor zene a zene, amikor naphosszakat el bírom hallgatni, akár ugyanazt. Az enyéim még nem ütnek így, legalábbis nekem nem, de dolgozom rajta.”

Egy-egy remixversenyen megfordult, demókat nem küldözget. Javarészt éles önkritikája és lustasága gátolja az önpromozást. „Jobban kellene noszogatnom magam. Azt kell mondanom, hogy egy szürke ember vagyok. Elvagyok a  háttérben. Mondhatni csak vegetálok. Másrészről nagyon sok minden érdekel és nyitott vagyok, de úgy érzem lehetőséghiányban szenvedek.”

Anno kifulladásig képes volt Shlohmot hallgatni, mára már a kevésbé ismert, rejtőzködő zenészeket kutatja. „Néha nehéz őket követni, mert sokszor változtatják a nevüket is. Viszont temérdek tehetség van, és a magyar színvonal is nagyon jó.” A hazai elektronikus mezőnyből többek között Polykliniket, Uterot, Percutöt, Zomblaze-t, Headshotboyzt, Vanist, Craint, RobotDecket, Aluphobiát hallgat, de nem zárkózik el a magyar rapzenétől sem. Sajnos underground bulik nem jellemzik a környéket, így ezeket hiányolja. Alkalomadtán részt vesz egy-két budapesti eseményen, főként a bounce-os rendezvényeket látogatja. Ha ő dönthetne egy fellépőről, Emptyset, Memotone, Utero, Polyklinik vagy Noyce az elsők között lenne.

Távolabbi terve egy kézzelfogható formátumú EP limitált példányszámú kiadása. Ezen kívül egyszer biztosan ki akar jutni Norvégiába és Alaszkába, vonzza az ottani vidék hangulata, nyugalma. Álma egy otthoni stúdió, amit jelenleg egyszerű számítógépe helyettesít. Mélyről jövő szenvedéllyel, elengedhetetlen rajongásssal, szerény keretek között: ösztönzenél.

Miklós Noémi, 2014.04.10.

 

Podcast#004, nome-tól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!