Nova Gravity

novagravity_webcover

Nova Gravity-vel, alias Turzai Ákossal másfél éve találkoztam először egy buliban, ahol azonnal megfogott a zenéje, és az a különleges stílus, amit képviselt. Érdekelt, hogy mitől sugároznak ennyire a szettjei és hogyan képesek egyfajta varázserőt adni, amitől az aktuális hangulatától függetlenül azonnal táncolni kezd az ember. Ákos azóta is barátom, rendszeresen látogatom a helyeket, ahol játszik, és figyelem a közönségét, ami időről-időre gyarapszik. Ilyenkor látom rajta, hogy teljes flow-ban van, és ösztönből jön neki, hogy melyik számot mi kövesse. De lássuk miről is szól az ő munkássága.

 

PK: Miért az elektronikus vonal az, ami megfogott?

TÁ: Nálam nem nagyon volt más, ugye a nyolcvanas években születtem, a szüleim sok ’80-as évek beli disco zenét hallgattak, a tévéből, rádióból is ezek szóltak. Aztán a ‘90-es években a nővérem zenei ízlése befolyásolt, emlékszem, a rave kazettáin nagyon rajta voltam. Később volt alternatív és rock zene is a terítéken, de végül az elektronikus zene volt az, ami igazán magával ragadott.

 

PK: Mi az az irány amerre tartasz a zenében?

TÁ: Sok mindenen átmentem zeneileg, jelenleg melódikus techno-t játszom. Visszatekintve az elmúlt 13 év munkásságára, érdekes módon maga a dallam, az utazás és a melódia az, amit az összes létező zenében kerestem, legyen az drum and bass, goa, vagy electro clash. Mindig beköszönt az a flow vagy az a lebegős érzés.

 

PK: Honnan jött a név – Nova Gravity?

TÁ: Fridvalszki Márk haverommal találtuk ki. Azt vettük észre, hogy amikor elkezdek zenélni, akkor az emberek körém gyűlnek, ami lehet egy gravitációs mező, amit én teremtek. Nova, egyenlő robbanás, avagy a big-bumm, a nova robbanásnak van egy vákuum ereje, ami magába szippantja a körülötte levő csillagokat és egyéb kis bolygókat ami nem más, mint a zene, amit én generálok.

 

PK: Szoktál klubokban, fesztiválokon is játszani? Eddigi emlékeid alapján melyik volt a kedvenced, melyiket szeretted a legjobban?

TÁ: Ozora. Egyértelműen ott a legjobb a közönség, meg az egésznek a hangulata, de Szurdok-völgy is nagyon emlékezetes volt. Németországban, Berlinben éltem négy évet, akkoriban voltak olyan bulik, amiket örülök, hogy megélhettem. Ezek kisebb 100-150 fős illegál bulik voltak, mégis megvolt az atmoszférájuk, és örökre beleégtek az emlékeimbe.


1
 

PK: Ha bevillan egy ötlet, akkor napokig, hetekig érlelődik vagy azonnal meg is születik, ami a fejedben van?

TÁ: Én sokáig érlelem a dolgokat, sokat is halogatom őket, és nem mindig használhatóak rögtön a gondolatok, de ez nem azt jelenti, hogy ez baj, inkább csak időre van szüksége a gondolatoknak bennem, hogy kivitelezhetőek legyenek. Volt olyan is, hogy együltőhelyemben befejeztem egy számot az elejétől a végéig. Akkor volt rá igény is, benne voltam a hajtásban. Berlinben szerződtem egy ügynökséghez és ott kellett néha időre leadni számokat. Akkor technoban utaztam, és voltak olyan helyzetek, hogy akár 2 nap alatt össze kellett hoznom egy tracket. Akkoriban szinte a rutin csinálta a zenét. Visszahallgatva ezeket ma már másképp csinálnám. Manapság egy kicsit kényszeresnek érzem, hogy mindenki zenét ír és producerkedés nélkül szinte már nem is lehetsz DJ sem. Pedig egy jól összeválogatott szettel ugyanúgy lehet egyedi hangzást teremteni. Én ezen próbálok dolgozni.

 

PK: Hogy kerültél az agencyhez?

TÁ: Az egy nagyon nagy mázli volt, a Lollipop Factory-t csináltuk Budapesten, meghívtunk Berlinből egy producer párost az A38-ra. Akkor már tudtam, hogy féléven belül kiköltözök Berlinbe és említettem Peternek, aki a Tyskerhar producere, hogy ha kint vagyok már, összefuthatnánk egy sörre. Így is lett, elkezdtünk haverkodni, bekerültem a társaságba. Peter egyik ismerőse csinálta a Pink Pong Booking Agency-t, meghallgatták a munkáimat, tetszett nekik, és megkértek, hogy csatlakozzam a csapathoz. Egy hónapon belül kint voltam az oldalukon, jöttek a fellépési lehetőségek, amit az elején nem is nagyon értettem. Hihetetlenül izgalmas időszak volt, és kicsit elhamarkodott is egyben. Az elején nem ismertem a berlini közönség igényeit, picike klubokba kerültem be, próbáltam felvenni az iramot, ami nem mindig sikerült, de aztán helyre állt az univerzum rendje. Maradtam az underground technonál, after dj-ként, viszont az ügynökség inkább a poposabb irányba tartott ezért 2 év után elváltak útjaink.

 

PK: Szoktad vizualizálni a zenédet?

TÁ: Sokszor. Volt idő, amikor hangsávokat láttam, azokat a kis cikázó dolgokat, mint például a Soundcloudon. Inkább elemeire szedem azt, amit hallok, tehát külön meghallgatom benne a melódiát, külön a basszust, külön az ütős hangszereket, így próbálom a fejemben összerakni mi az, amit hallok pontosan, és folyamatosan azon gondolkozom, hogy azt mivel tekerte ki, vagy mit használhatott.

2

 

PK: Tartottatok egy előadást a frekvenciákról és a hertzekről, hogy is volt ez pontosan?

TÁ: Móricz Kristóf barátommal tartottunk egy előadást a Lumenben arról, hogy a frekvenciák és a hertzek milyen hatással vannak a tudatállapotunkra és az érzéseinkre. Vannak olyan producerek, akik specifikusan úgy írnak zenét, hogy ezeket a frekvenciákat figyelembe veszik. Az egyik ilyen általános frekvencia a 432 Hz, ami a legelemibb zúgás, a legtöbb emberből a nyugalmat váltja ki. Amikor bevizsgálták az ősi hangszereket, pl. a tibeti hangtálakat, ezek rendre pontosan 432 Hz-t mutattak valamint Mozart és Verdi is komponált ezen a frekvencián. Egész albumokat adnak ki, műfajoktól függetlenül, de mégis az ambient körökben ismert inkább. Amikor hallgatom, akkor megvan az az otthonos érzés, a nyugalom. Ez az irány, frekvencia, amiben egyébként a jövőt tekintve gondolkozom, ilyen számokat írni, ami esetemben annyit jelent, hogy a szintetizátor hangszinét kell eltolni picit, hogy ennek a frekvenciának megfeleljen. Pl. a Vibrasphere-nek (goa trance dj) van egy ilyen száma (Ensueno Morning mix), amit éveken át rongyosra hallgattam, és utólag kiderült, hogy miért is. Vagy mondhatom a downtempo-ambient előadót, AstroPilot-ot, aki egy egész albumot adott ki 432-ben. Vannak olyan számok, amik nem tetszenek rajta, de megvan az a rezgése, nyugodtsága, ami így elvisz. Nem feltétlenül csak ambient vagy akusztik zenében jelenik meg, ugyanúgy van létjogosultsága house vagy techno stílusban is.

 

PK: Hogyan élnéd meg, ha egy hónapra elmenne az áram az egész világon?

TÁ: Tuti, hogy hiányozna, de akkor egy nyugodtabb életritmust próbálnék meg felvenni, ami kikapcsol abból a digitális világból, amiben most élünk, ahol folyamatosan zizeg a telefonom, számítógépem, mindenem. Jobban törődnék magammal, pl lemennék vidékre a szüleimhez, és ott élnék velük. Biztosan hiányozna a zene, de ez jó ösztönzés lenne arra, hogy végre megtanuljak tisztességesen egy akusztikus hangszeren játszani.

 

PK: Szerinted mit hozhat a jövő zeneileg?

TÁ: Nem feltétlen a zene fog megváltozni, hanem a zene hallgatására alkalmas eszközök. Ha megnézed, akkor a mai napig ugyanazokat a hangokat használjuk, amiket a 70-es-80as években generáltak szintikből. Ez azóta nem nagyon változott, szerintem már a végén járunk eléggé és nem tudsz olyan hangot előrántani amit már ne nyúztak volna szét az elmúlt évtizedekben.

 

PK: Milyen rendezvényeken fogsz játszani idén nyáron?

TÁ: Sűrű lesz az idei nyár szerencsére. Játszottam a Kolorádó fesztiválon, a Waldorfeszt-en, fogok játszani a Samsarán, a Bánki-tó fesztiválon itt szervezőként is részt veszek 4 éve. Julcsi és Kristóf barátaimmal a BAR72 színpadot csináljuk, ahol évről-évre egyre többen táncolnak a zenénkre és mindig én zárom a fesztivált egy 5-6 órás szettel. Ozorán másodszor fogok játszani a Pumpui-ban, amit a legjobban várok, mert van abban a völgyben valami különleges, ami leírhatatlan.

 

 

Pál Kriszta, 2016.06.28.

Fotó: Bugár Máté

 

Podcast#070  Nova Gravity-től a HAANGnak:

Nova Gravity a Soundcloudon: