Ohmikron

untitled

Németh Kálmánnal, OhmikRonnal beszélgetünk.

Elsőként legkorábbi találkozását firtattuk a zenével.
„Jó kérdés, magam sem tudom, mert valószínű azelőtt jött még mielőtt én tudtam volna bármit is…” Terhes édesanyja hasára fülhallgatót helyeztek az akkori, Csak Fiataloknak rádióműsor ajánlására Kitaró japán zeneszerző zenéivel hallgattatták, így az első kapcsolat mondhatni már az anyaméhben kialakult. Édesapja is zeneőrült volt, de lehetőségek híján nem tudott komolyabban elmélyedni benne. Ez a beteljesületlen vágy öröklődhetett át a következő generációra, vagyis rá.

Egy ugrással az első tudatos emlékhez; „’85, négy éves vagyok, Depeche Mode: Black Celebration album, ezzel kapcsolatban az első videoklip, a Question of Time üvölt a Videoton TV-n keresztül a Zenebutik műsorban, és én az otthoni puffon püfölök fakanállal.”
Bicikliülésen is dobolt, a The Twins nevű német szintipop banda Ballet Dancer számára például. A dob, vagyis a dub tehát elég korán megjelent, a billentyűsök közül pedig a sokaknak ismerős mini-elemes kvarcszintetizátor és kiszongora is, amik segítségével a Mennyből az angyalt gondolták újra testvérével karácsonykor.

Tizenegy-két évesen az első albumát kazettára vette fel, a hangszer ehhez szintetizátor volt, amit az Újpest és Újpalota határán lévő piacon szereztek be a családjával. „Innen jött a zongorázás ötlete, de az költséges lett volna, így maradt az autodidakta zenetanulás, meg zenehallgatás, meg útkeresés, meg szórakozás, meg unaloműzés, meg tinédzserkor, meg mit tudom én; meg deathmetal, meg happyhardcore, meg diszkózene, meg wengaboys, aztán egyszercsak techno.”
A dubtechno irányába a kapunyitók Sven Väth 2000 környéki Petőfi Csarnokban rendezett buliján lévő zárószám: Mauriziotól az M4, illetve Richie Hawtin Decks, EFX & 909 fekete borítós mixanyagának utolsó száma: a Never Tell You a Rhythm & Soundtól voltak.

Neve eredete a Muszty-Dobay hippi, magyar zeneszerző pároshoz köthető, akik a ’80-as években kezdtek el mesejátékokat gyártani híres magyar színészek társaságában. Első meséjük címe Kvantum Fantum Csapdája, főhőse pedig Mimikron Apó, erről mintázta az OhmikRon nevet. Ez alatt fut a négy aloldal: az OhmikRon, ami az alap, a Father OhmikRon, ami egy átfogó gyűjtő oldal. Ez kronológiailag egyfajta biográfiát alkot, egy-két track letölthető csak, itt találhatóak a legjelentősebb állomások. A harmadik a Father Ohmikron SS, aminek lényege, hogy olyan trackek vannak feltöltve, amik ingyenesen letölthetőek, a katartikus élmény és a netlabel szeretete okán is. A negyedik a Hippytron, amely elnevezés szintén a már említett meséből származik.

A zeneszerzés struktúráját tekintve, az alkotó és annak eszköze közti harmóniát emeli ki. Úgy gondolja, hogy a technológia egy bizonyos szinten „butítólag” hat a zenére, szerinte az önkifejezés lényegét az testesíti meg leginkább, hogy az ember egy bottal egy másik felületet csapkod. Az alkotást, a gondolatainak egyfajta kipörgetéseként éli meg, ő ezeket a füstös, hagyományokhoz közel álló műfajokban találja meg, mint a ska, reggae, a ragga, a roots, a rocksteady, a rocksteadybeat, a dancehall, a dub, de mégis a techno az, ami számára a legtisztább. Ez a fajta puritanizmus visszatérő elem nála, mint ahogyan az egó elengedése is sok helyen megjelenik, nem csak a magánéletében, hanem a zeneszerzésben is.

A műfaji átfedésektől egyáltalán nem zárkózik el, tudatos a kísérletezés, jelenleg ezt koprodukciókon keresztül viszi. Krisz Deákkal és Zoltán Solomonnal tervezünk trióban jövőbeli projekteket, Fejérváry Tamással – Biossal vagyunk benne egy Ohmost nevű projektben, ami nagyon izgalmas mert olyan zenét csinálunk, ami egyikünkre sem jellemző, és a fene tudja hova fog kifutni.”

Régebben fél-digitális és analóg eszközöket, egy ideje inkább digitálisakat használ, a jövőben viszont szeretné visszafolyatni az analógiákat, emellett pedig akusztikus elemekkel kívánja majd nyitni a zenei ollót. A szoftvereket és a hangokat teszteli – nem erőltetett feszes tempóban, hanem folyamatos méréssel. Az élő hatásra törekszik, egyre inkább a live recordinggal igyekszik visszahozni a zenekészítés valódi élményét saját maga számára.

A rá jellemző pozitivizmus jegyében fejti ki nekünk azt, úgy érzi, most bőven van jó lehetőség arra, hogy a kapcsolati területeket fejlesztve és a kreativitást felhasználva, az őt körülvevő világgal karöltve megalapozza a jövőjét.

„A hamarosan megjelenő albumon is többfajta pszeudo lesz megtalálható, a jól megszokott OhmikRon mellett: lesz egy The OhmikRonikz, lesz egy KrakArt nevű szett, lesz egy Hippytron nevű és lesz az OhmikRon, ez a négy dolog, ami a The OhmikRonikz névre fog hallgatni. Az OhmikRonikz lesz gyakrolatilag az égisz, ez lesz az átfogó; ez egy bővebb zenei projekt amiben több akusztikus elem lesz az eddigieknél. Egy holland barátunk adja ki, Ernesto Dam – Ramses Hoppa névre hallgat egyébként – akinek digital label kiadója van, tehát semmi komoly:  semmi bakelit, semmi CD, semmi nyoma nem lesz úgymond, hogy én ezzel foglalkoztam, digitális nyoma lesz. Mark Fridvalszki csinálja a borítót, és náluk fog megjelenni. Körülbelül nyolc-tíz számos lesz, a szokásos 60-70 perc közötti időtartalommal. Tervezek több komolyabb zenésszel együtt dolgozni, még nem tudom hogy alakul, mindenesetre egy biztos: ez kicsit egy új kezdet nekem, vagy egy újabb szint, vagy dinamika, és majd meglátjuk, hogy mi is lesz belőle.

Lázár Orsolya, 2014.07.31.

Fotó: Bugár Máté

 

Podcast#022, Ohmikrontól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!