Percut

percut-cover

Október végi alkony, Corvintető előtti hamburgeres, esőre álló barométer. Percutre (Németh Ádám) várunk, hogy aztán a Keretben letáborozva mindannyiunknak a másik legyen az első, a mi részünkről a Haang interjúsorozatának első alanya, neki meg az első felkérés ilyesmire.

Élőben 2013 nyarán hallottuk először a 7vége az ég alatt elnevezésű minifeszten Únyban, ahova együtt is utaztunk. Odafelé sok mindent próbáltunk kikövetkeztetni az éppen feldobott labdákból, mennyi idős lehet, milyen körökben mozog, és vajon milyen produkcióra számíthatunk tőle. Sajátos hangzásvilága, amely az általa favorizált fémes, mély, öblös hangokra építkező, fülbe és szívbe mászó melódiáknak köszönhető, a rendezvény másnapján szinte azonnal odavonzotta a színpadhoz a még csak éppen magukhoz térő koradélutáni fesztiválozók figyelmét. Az elé parkoló kamion mondjuk pont nem hiányzott volna az összképből, de Percut szerénysége és a zene/zenélés iránti alázata már abból is egyértelművé vált, ahogy ehhez a kellemetlen szcenárióhoz is viszonyult.

Első kérdésünk épp ezért arra irányul, hogyan is került kapcsolatba a zenével. „Kétéves koromból van egy videó, amin a nagybátyám gitárját pengetem, szóval elég korán megvolt bennem az érdeklődés a zene iránt. Meg az is megvan, ahogy a szüleim a családi nyaralásokra menet berakták a cd-iket az autóban. De amúgy elég hamar átterelődtem az elektronikus vonalra. 12-13 éves koromban a szintetizátorok megszállottja lettem, különféle módon forrasztgattam össze az áramkörüket, de volt olyan időszak is, amikor egy kínai játéktelefonnal szórakozgattam így hetekig. Végül egy haverom mutatott egy zeneszerkesztő programot, a Reasont. Innen indult igazán a kísérletezés az önkifejezéssel.” Az eszközök változtak, az elszántság viszont maradt a régi, ami nélkül szerinte amúgy semminek sincs értelme. Nála ez a zenehallgatásban és a zeneírásban is tetten érhető. Néha ugyan kifejezetten jól esik neki a csend, és már az utcán sem fülessel mászkál, azért így is 7×24 hallgat zenét. „Sokféle zenét hallgatok. Egyik kedvencem a ’30-as, ’40-es évek cigány jazz zenéje, aminek az elemeit fel is szoktam használni. Igazából hangulatfüggő, mikor mit, technot vagy kísérleti zajzenéket, régebbi vagy újabb latin zenéket, pl. mexikói népzenét, régi reggaet, ska-t vagy éppen a saját szerzeményeimet.” Ha pedig megfogan benne egy ötlet, de mégsem tudja azonnal formába önteni, akkor sem marad félkészen. Egy-két hét szünet után biztosan érik olyan hatások, amiknek köszönhetően sikerül befejeznie az adott projektet. „Nem kell messze menni az inspirációért. A város hangjai, a mindennapok környezete és az éppen aktuális érzelmi kavarodások folyamatosan gondoskodnak erről. És persze az is hat rám, amit hallgatok, vagy ha felfedezek valami számomra addig ismeretlent.”

A kategorizálással kapcsolatban is kíváncsiak vagyunk Percut véleményére. Ez az első olyan kérdés, amire gondolkodás nélkül születik a válasz: nem szereti, mert „alapból megöli az eredetiséget és a kísérletezést, hogy az ember tényleg valami újat alkosson”, és mivel az ő célja főként ez, a kísérleti zenéhez sorolná magát. Valóban, neki sem attól olyan sajátos a hangzásvilága, mert beállt volna akármelyik stílusirányzat mögé. Hogy mitől lesz egy track igazán Percut-i? Nincs A-tól Z-ig bevált struktúrája, hanem egyetlen elmaradhatatlan szelettől; bármilyen általa felvett hangot kedvére nyújt és torzít, ettől válik rendkívül egyedivé. A már említett minifesztiválon kívül a Fogaskertben rendezett Decentralizált Pálmafák sorozat jegyében lehetett Percuttel találkozni, nemrég a Literben, és ahogy a producerek többségét, őt is Soundcloudon keresztül érték a kiadók – a magyar illetőségű Deafness Records és az angol Login Records – felkérései.

Az idei nyár két minifesztjén már tuti line-upon van (Inner Wawes, 7végeazégalatt) előbbi júliusban, utóbbi augusztus elején kerül megrendezésre. Érdemes bevésni a naptárakba.

Cserép Rita, 2014.04.06.

 

Poscast#001, Percuttől a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?