Polyklinik

c

Él egy ember a fővárosban, akinek vendégeként, a lakása ajtaját átlépve zavartalan félhomály, tea és sütihegyek és nem utolsó sorban ő maga fogad, amint éppen egy analóg hanggenerátort eszkábál, saját célú felhasználásra persze.

Hobbi volt. Kikapcsolódás. Nem rendelkezik komolyabb előképzettséggel. Anno próbálkozott szolfézzsal, de nem lelte benne örömét. Édesapja basszusgitárja, egy zsebrádió és Michael Jackson korai korszaka ugrik be, ha a gyerekkorról beszélünk.

Mátyás, alias Polyklinik, a fejében bevillanó apró kis klipeket, történeteket próbálja hangulatához mérten transzformálni a zenéjében. „Az elmúlt 5-6 év lényegében egy önképző kör volt. Mindig is érdekeltek a hangok, a dallamok; meg az, hogy hogyan áll ez össze a háttérben.” Mondhatni, az élet indikálja a hajlandóságát és gerjeszti a zeneírást. Abszolút váratlan, előzmény nélküli dolgokból merít. Véletlenszerűen, saját állapotától függően gyártja zenéjét, majd maga a szituáció, hogy hangokkal, effektekkel dolgozik, ösztönzi a további alkotásra. Az analóg zene a szívügye. „Jól lehet dolgozni számítógépen is, de valahogy az analóg az alkatrészeivel, egy természettel szorosabb kapcsolatban lévő világ.” Nem meglepő, hogy magának tákolja össze egy-egy eszközét. Szereti, hogy kézzelfogható és hogy látja, hogyan jön létre a zene, nem pusztán az egeret tologatja, valahogyan emberközelibb számára így az egész. A basszusnehéz alapokat részesíti előnyben. Elektronikus hiphopba próbál beékelni pici, félcsendes hangokat (kopogtatás, nyekkenés, zizegés);  olyanokat amik tényleg csak egyszer-egyszer bukkannak fel, sejtető jelleggel. Eszközkészletével elégedett, bár egy 808-as dobgépnek nem tudna ellenállni. Ezt jelenleg is a legmenőbb cuccok egyikeként tartja számon.  „A winchesterem egy rahedli zenével van tele. Egyik kedvenc szórakozásom például, hogy egy év elteltével visszanézegetek kezdetleges anyagokat, meglepődöm, hogy ezt én csináltam és esélyes, hogy együltő helyemben befejezek jópárat.” A stílusok túlzott keveredése szerinte megöli az egyszerű, letisztultabb műfajokat, és a jövőben az lenne brutális, ha az összes mára egybeolvadt műfaj mind fuzionálna, majd azokból lenne egyetlenegy.

Dalszöveget viszonylag keveset használ, túlzásnak érzi. Az eleve determinálná, mit gondoljon vagy lásson a hallgató, ahelyett, hogy beindítaná a fantáziát. A címekről hasonlóan vélekedik. „Volt már olyan hogy tovább tartott kiötlenem az aktuális zeném címét, mint maga a szerkesztés.” A zene kapcsán, neten való böngészéssel, kizárólag technikai jellegű cikkek olvasgatásával képzi magát.

Ha egy ideig áram nélkül maradna, biztosan lennének elvonási tünetei, de nem tántorodna el. A kreativitása a zenében ölt testet, így a lelkesedése már csak emiatt sem apadna. Ekkor valószínűleg az akusztikus vonalra mozdulna és beruházna egy digeridoora, vagy saját ketyerék barkácsolásába kezdene.

Zenehallgatásra nem sok ideje marad, ha mégis; egy ütős Pixelord, Eprom, Himoru Yoshiteru, Dave Tipper, meg az egész Twisted Records az élen. Hazaiak közül Fine Cut Bodies, Headshotboyz, S Olbricht és a Bounce brigád. Egy Aphex Twin buli kimozdítaná, de másra annyira nem pörög. Nem aktív részese a budapesti éjszakáknak, valahogy nem vágyik rá. Ha élete fellépéséről lenne szó, akkor is saját otthonát választaná helyszínnek, egy line upon macskájával, Pamaccsal vagy inkább Kraftwerkékkel, őket tárt karokkal várná. “Le a kalappal, ők akkoriban nem ám besétáltak a boltba és vettek egy midikontrollert, számukra a forrasztás és a kísérletezés volt a híd az elektronikus zenéhez. Nekem ők azontúl, hogy zenészek, leginkább világalkotók.”

A francia vizeken evező Bedroom Research kiadónál jelent meg Syntropy című lemeze, 2012 decemberében. Ők dobják ki a következőt is néhány hónapon belül. Nem promózza magát, a self-marketing távol áll tőle. „Ha kérdezhetnék magamtól, az lenne , hogy miért nem pusholom magam jobban, de mindig oda lyukadok ki, hogy az, hogy csak ebből éljek meg, az óriási falat lenne, illetve jelenleg elképzelhetetlen.”

Mindezek ellenére, megszállottnak tartja magát és eszében sincs abbahagyni sem a forrasztást, sem a zeneszerzést. “Ez az egyik dolog, ami miatt érdemes minden nap felkelni.

Miklós Noémi, 2014.04.17.

 

Podcast#006, Polykliniktől a HAANGnak:

Vélemény, hozzászólás?