Reduxikal

reduxikal_webcover

Annyira élénkítően hat, amikor valaki ilyen fiatalon hihetetlen érzékkel, érett meglátásokkal és kellő lelkesedéssel kopogtat a hazai elektronikus zenei világ ajtaján. Bevallom, a drum and bass-ről nekem tini korom első, esetlen budapesti bulijai jutnak eszembe – azoknak, akik szintén azt hitték, hogy a tört ütemek már nem tudnak újat mutatni, ez egy garantált vérfrissítés. Reduxikal energikus basszusmenetekkel, erőteljes poliritmikával és lágy becsúsztatásokkal operál. Soundcloud profilja tele van olyan dnb szerzeményekkel, amiktől nemigen tud az ember a seggén maradni. Mindezt egyébként tehetnénk akár múlt időbe is, merthogy ez csak a kezdet. Gergővel a Telep emeletén beszélgettünk tervekről, elektronikáról, dnb-ről és a zeneírás élményéről úgy általában.

 

GSZ: Az egy zongora a kezeden?

HG: Ez egy Casio PT 31-es kis szintetizátor.

 

GSZ: Játszol hangszeren?

HG: 5 évig zongoráztam annál a tanárnőnél, aki anyukámat is tanította. Édesanyám máig gyönyörűen játszik. A zongorába hamar beleuntam, elkezdtem gitárral is kísérletezni, és ezzel párhuzamosan kezdett kirajzolódni, hogy milyen jellegű zenét szeretnék csinálni. Ekkor pont a rocker korszakomat éltem, hosszú, raszta hajjal – volt itt new metal, reggae is, de a fókusz mindig a zenélésen volt. Úgy éreztem, hogy jó az, amit csinálok, nagyon élveztem, éjszakákon keresztül gyakoroltam és tanultam, de egy idő után egyre kevesebb lehetőséget láttam az élőzenében.

 

GSZ: Ki volt az első, nagy kedvenc?

HG: Talán az első, amit magaménak éreztem, és tudatosan tudtam kezelni az a Gorillaz volt. Vizuálisan és zeneileg is nagy hatással volt rám, és ez máig elkísér. Nagyon várom az új albumot is.

 

GSZ: Próbálgattad magad ezek szerint. Mikor találtad meg, amit kerestél?

HG: A dnb-vel való találkozás volt az a pont, amitől annyira le voltam nyűgözve, hogy egyszerűen azt éreztem, meg akarom érteni. Ez vitt odáig, hogy megismerkedtem az Abletonnal – onnantól kezdve rengeteg időt szántam rá. Csináltunk egy live dnb bandát is, én annál jobban élőzenében nem élveztem semmit.

4

GSZ: Mi tetszett meg a dnb-ben?

HG: Először Alix Perez 1984 c. albuma volt az, aminek magával ragadott a gonoszsága és az egész album technikailag zseniális kerete. Ez kicsit liquid, de olyan sötét, hogy még most is ráz a hideg. Ekkor határoztam el, hogy én is hasonló dnb-t szeretnék produkálni. Kaptam egy midi-kontrollert, rám maradt egy hangrendszer, és elkezdtem vizsgálgatni a technikai oldalát. Egyfajta szabadságot véltem felfedezni az egészben, és berobbant a tudásvágy, érteni és tudni akartam, hogy ezt hogy kell csinálni. Nem is az érdekelt, hogy mi ez a hang, engem az érdekelt, hogy ezt hogy lehet létrehozni – és hogy milyen funkciók vannak az Abletonban elrejtve. Ebben tudtam magam a legjobban kifejezni, és ebbe minden belefért, amire vágyott a lelkem.

 

GSZ: Gyűjtöd ezeket a hangokat?

HG: Nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy a saját hangjaimat tekergessem. Ekkor még nem rendelkeztem semmiféle hardverrel – az egész szoftveres volt, de nagyon vágytam különleges hangokra. Próbáltam különböző plug-inekkel kicsavarni a meglévő hangjaimat, egyszerűen az agyonprocesszálás volt a cél, mindenből valamit kihozni. Mostanra már egy nagyobb hangminta könyvtáram van, sample csomagokból, saját, felvett mintákból, és mindig próbálok arra odafigyelni, hogy egyedi legyen a hangzás.

 

GSZ: Hogy állsz a kiadókkal?

HG: Pár éve megjelent Soundcloudon egy zeném, a Watura, ami egy kis csavar volt az egész dnb-s kalandozásomban, de nagyon felkapták. Ezzel kapcsolatban keresett meg egy amerikai kiadó – a Dissected Culture –, és mint utólag kiderült, az egyik kedvenc zeném náluk jelent meg (Task Horizon – 6th day).
Annyira korán jött a dolog, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Persze örültem, hogy elismerik a munkámat, de ezzel együtt jöttek az elvárások is. Nagyon sok időt fordítottam arra, hogy valami hasonló jelleget elkapjak, ők meg állandóan variálni akartak, és mindig belekötöttek valamibe. Egy idő után azt vettem észre, hogy ugyan technikailag megoldom a kéréseiket, de az már nem én vagyok.
Jó fél évig szenvedtem vele, majd nyáron egy régi ismerősömmel egy éjszaka alatt összehoztunk egy tracket. Az brutális siker lett – pedig ezt csak magunknak csináltuk. Hajnalban felálltunk, és kezet fogtunk, hogy ’na, nekünk ez megy.’ Ez az Imprint amúgy, Krix Antallal.

 

GSZ: Hogyan tovább?

HG: Tavaly volt egy érdekes projekt, a The Question – Krix Antallal és Goulash-al (Gulyás Matyi) közösen dolgoztunk rajta, és itt adták ki a Telepen az 5. szülinapra készült bakelitet. Az például picit jazzes, picit hiphop jellegű elektronikus zenei világ. Nagyon más, mint a Reduxikal projekt, de nagyon büszke vagyok rá.
Most szeretnék átzsilipelni az ilyen dallamvilágú zenékre. De azt, amin átmentem a dnb-vel kapcsolatban, szeretném itt is végigélni. Ugyanúgy szeretném megtalálni azt, amit jó érzéssel tudok produkálni.

3

GSZ: Érezhető már néhány jelenlegi trackeden is ez a változás – például a The Shuttle esetében – mi indította el benned ezt, mitől érzed ezt másnak?

HG: Nekem az elektronika ezen vonala a lenyugodott megváltást jelenti. Attól függetlenül, hogy mit láttam és éreztem azelőtt ezzel a világgal kapcsolatban, rá kellett jönnöm, hogy van egy olyan oldala, ami kíváncsivá tesz. Jelenleg azt keresem benne, hogy mi az a jelleg, amivel el lehet sodorni a hallgató közönséget, és még engem is megvisz, miközben csinálom. Mivel nem feltétlenül a technikai megoldások számítanak, hanem, hogy mi az, ami úgy tud lekötni, hogy közben egy eufórikus állapotot idéz elő.

 

GSZ: DJ-zés vagy live?

HG: Sokáig úgy voltam vele, hogy ha én kiállok színpadra, akkor az live buli lesz, live setup-al, korrektül összerakott műsorral, saját zenékkel, minden, ami kell. Az idei év feladata lesz az, hogy elkezdjem ezt a DJ dolgot. Bár az elején nagyon furcsán álltam ahhoz, hogy mások zenéjét játsszam, aztán rájöttem, hogy ez az én saját ízlésemet és hangzásvilágomat is képes tükrözni.

 

GSZ: Látod már, hogy hova szeretnél megérkezni?

HG: Nem a megérkezést, inkább az utat látom, meg azt, hogy engem boldoggá tesz a történet. Nem akarom mások miatt csinálni ezt az egészet, nekem semmi sem adott ilyen érzést, mint a track-írás, úgyhogy a cél, hogy ez ne tűnjön el.

 

GSZ: El tudod képzelni, hogy hetvenvalahány évesen is ezt csinálod?

HG: Ha nem pusztítom el teljesen a hallásomat addigra, akkor tuti, hogy szaxofonozni fogok.

Gagyi Szidónia, 2016.04.18.

Fotó: Bugár Máté

 

 

Podcast#067  Reduxikaltól a HAANGnak: