Route8

cover_01

Ahhoz, hogy valakit egy olyan találó névvel illessenek, mint A kárpitos, elég csupán egy vicces asszociáció: jelen esetben a szinti szőnyegek mágusa, Horváth Gergely Szilveszter a tulajdonos. Ezzel egyetemben a Szilvió becenevét hallja vissza legszívesebben, legyen szó szűk baráti köréről, vagy akár rajongótáboráról, ami lássuk be, mind hazai vizeken, mind határainkon túl irdatlan sebességgel bővül.

A legfiatalabb Farbwechsel fiókának egy gimnáziumi farsangra készült dal „átteknósitása” volt az első nagy sikere. A bloggolással járó mélytumblr-özésből szövődött barátság eredményezte a Broken cups néven futó punk zenekart, egy ideig ennek kulcsifigurájaként vezette le fölös energiáit. Ezután kezdte szóló projectjét a Route8-et, ami már egy lágyabb elektronikát sugall. „Az elektronikus zene mindig is érdekelt. Egyszer megláttam, hogy van egy arc, Steve Sommers, aki csak szintikkel zenél és úgy voltam vele, hogy wow ha ilyet lehet, ki kéne próbálni”. Így is lett, azóta szinte mindent élőben vesz fel, ráadásul magnókazettára. A kazira rögzítés eredetileg B tervként funkcionált, vagy inkább egy biztonsági második mentésként lépett életbe a hangkártya mellé, Szilvió viszont hamar meg is  kedvelte a velejáró koszos hangzást, ráadásul ez egy sokkal emberközelibb kiadvány, nem úgy mint a digitális formátumban megvásárolt zene. Pályájának íve nem is lehetne impozánsabb. Első állomásként a Mental Murder című EP-je került ki tavaly márciusában a Farbwechsel gondozásában. Az említett egyébként bandcampen elérhető összeállításról számomra a Slim City ad egyértelmű bizonyosságot arról, hogy követőiként a jövőben ténylegesen house-himnuszok sorozatgyártásának lehetünk tanúi. Saját kedvence a Dry Thoughts az ugyanezen névvel ellátott albumáról: „annak kapcsán van bennem valami különös érzés, ami örömteli de kicsit nyomasztó is”. Az elmúlt időszakban egymás után érkeztek a megjelenései több ízben bakeliten éppúgy mint kazettán. A legutóbbi, a Cruising – amit eredetileg limitált titkos kiadványnak szánt, azonban mostanra már tele lett vele a háló – kiadója az angol illetőségű Lobster Theremin, akik az utóbbi időben eléggé megkedvelték a farbos fiúkat. Előre láthatólag a következő album is náluk jelenik meg majd valamikor ez év decemberében.

2012ben lépett fel először a Rohamban. Azóta majdhogynem kéthetente játszik valamelyik európai országban, jövőre pedig Amerika is célállomás. A Burek horvát ügynökség – akikhez Gnorkon keresztül jutott el – egyengeti az útját, az őszi szezont szépen fel is töltötték már a naptárában. Játszott már Legowelttel, Terekkével, Andras Fox-szal és rengeteg hozzá közel álló magyar és külföldi baráttal egyaránt. Koncertezett Berlinben, Londonban, Kairóban, Salernoban, Párizsban, Varsóban és persze nem egyszer itthon Budapesten.

Konkrét előadókat nem nevez meg mikor a kedvenceiről kérdezem, inkább a csilingelős jazz és ambient vonalakon töltődik.

Mániákus vagy?

„..hát szerintem igen.  Mondjuk nincs ilyen pincém, ahova lemegyek egy hétre és elbújok, de persze valamennyire igen. Nagyon sokat foglalkozom a zenével. A cél az, hogy addig tudjam ezt csinálni, amíg úgy érzem, van hozzá kedvem meg erőm. Örülök, hogy utazhatok és ennyi helyre eljuthattam a zeném által. Nagyon jó lenne, ha meg tudnék belőle élni, de ettől még messze vagyok. Szóval én csak csinálgatom a zenét a narancssárgára festett szobámban.”

Produktívabbnak vallja magát ha egyedül dolgozik, de szeret másokkal kollaborálni. A Lathèquex project Dankó Gergő aka Soundbank-kel való szerveződésük , “…igazából csak bulikat csinálunk közösen, és rengeteg diszkó számot pakolgatunk, bár mostanában techno fele is nézelődünk. Nagyon szeretek Dankó Gergővel b2b, felváltva játszani, mivel különböző egy kicsit, de jól össze tudjuk rakni az ízlésünket”. Aztán Gnorkkal is vannak együtt zenélések, az eredményekbe közös Soundcloud profiljukon engednek betekintést. Legfrissebb kollektívája pedig a Ste Pwri Tmod, Mikolai Martinnal, amiben analóg house-zal írják a vizionárius forgatókönyveket és mindezt az elejétől a végéig élőben rögzítik.

Szeret négy fal közt elmerülni. Utálja, hogy nem olvas, mindazonáltal havonta cserélgeti a szintijeit, amik a hiedelmekkel ellentétben mindannyian – szám szerint jelenleg hárman –  digitálisak. „A techno kezd túlságosan sötét és üres lenni” – azt vallja, nem túlzottan baj, ha visszajön a disco a textúráival és melódiáival. A tükörben állva azt kérdezné, hogy a francba tud elcseszni esetenként egy egész napot a laptop előtt ülve a semmibe bámulással.

Azon kevesek közé tartozik, aki a véletlenekben hisz,  a zenéit is sok esetben azoknak tartja, megmagyarázhatatlan hatások övezte random rögzítéseknek. Őt hallgatva, velem mindig kicsit megfordul a világ.

Miklós Noémi, 2014.11.05.

 

Podcast#034, Route8-től a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?