S Olbricht

SOlbricht_cover
Fotó:Podobni Mihály

Mikolai Martin egyike a budapesti underground zenei élet legaktívabb előadóinak. A vele készült interjú során a zenéről és az azzal való személyes kapcsolatáról beszélgettünk. Főleg arról, hogy – azon túl, hogy általában intuitívan hallgat és ír zenét – mik azok a külső momentumok, amik által eljutott idáig, és mik azok a belsők, amik szerint éli a jelenét.

Az első emlékekre visszatekintve választ kapunk arra, hogy miért nem a vizuális művészetet választotta önkifejezési formájának és megkérdőjeleződik, vajon valóban ő talált-e a zenére, nem pedig fordítva. Négyéves kora körül Bonanza Banzai koncertet látogattak apjával a Petőfi Csarnokban, ahol még nem bírta a hangerőt. Ugyanekkor otthon Michael Jackson koncertfelvételeket pörgetett újra meg újra. Ezek után megtudtuk, hogy először egy ’Music’ nevű 12 évesen kapott playstation játék software-rel került a zeneszerzés közelébe.

Tizenöt-hat évesen eleinte Reasonben, a drum n’ bass és a jungle műfajaiban kísérletezett, amiből utána – saját bevallása szerint – egyértelműen következett a break core. Nem sok kellett: a harsh noise, és zaj zenék világa beszippantotta, amiben többek között Lázár Gábor volt zenész társa. 2011-ben már Zalkai Bálinttal alkottak közösen. Akkor még a zaj és az acid volt a két fő irány, ebből alakultak ki a mostani house zenéik. Főszerepben a dobok és az analóg szintik állnak. Az alkotás és kísérletezés kapcsán említést kell tenni Galactic Jackson, azaz Balla Zoltán legendás ‘Ballacid Laboratóriumáról’, ami szabad alkotóműhelyként funkcionál, a hozzájuk hasonló szenvedélyből machináló producereknek. Tanulmányi kirándulások a technika mélytengerében, szabályok nélkül. A szürrealitását fokozandó, mindennek egy külvárosi panellakás rejteke ad otthont.

Alpár alteregójáról is ismert Zalkaival alkotják kétszemélyes formációjukat: a Silfet. A név eredete nem összetévesztendő az internet szlengben elterjedttel; valójában a szintetizátorokhoz való vonzódás, és a baráti körükben poénkodós MILF-téma ötvözése.

Ezután vált aktuálissá a kérdés, keressenek-e külföldi kiadót – ami sosem könnyű vállalkozás a kezdő producerek részéről – vagy indítsanak-e sajátot – aminek szintén megvannak a maga veszélyei. Mindenki legnagyobb örömére a második opció mellett döntöttek. Megalakult a Farbwechsel kiadó, ami sok irányba nyit. Legjobb példa erre a 12z improvizatív hangszeres-elektronikus torzulásai. A nivó magas és állandó az előbb említett 12z-n, a Silfen, és S Olbrichton kívül is: Route 8, Imre Kiss, Danada Cry, A i w A, Norwell, Carla Under Water. A label ínyencsége a kiadott lemezeken kívül az analóg megszállottságra való újbóli rím, azok a kazetták, amik a Silf anyagával telve jöttek ki 2013 februárjában.

Ami az előképzettségét illeti, klasszikus zenei tanulmányok helyett a frissen elinduló Pécsi Művészeti kar Elektronikus zenei médiaművész szakán végzett. Az alkotás hajtóereje számára nyilvánvaló: ”Nekem van egy elképzelésem arról, hogy milyen a jó zene, és megpróbálom megcsinálni. …vagy inkább arról, hogy milyen a jó house.” Ez mutatkozik a zeneírás folyamatán is, előre meghatározott rendszerek nincsenek egy-egy új track-hez: eldönti, mi az aktuális kiereszteni való, összegyűjti az ehhez illeszkedő hangokat, hangszereket egy csoportba, megnyomja a record gombot és zenél. Jellemzően használt hangszerek között szerepel Casiotone MT68, Casiotone MT520, Akai MPC1000, Roland SH-101, Roland TR-707, hogy csak párat említsünk a listáról. Utómunkával annyit foglalkozik, amennyire feltétlen szükség van; „Ha jó: jó, ha nem: belenyúlok, de az a lényeg , hogy élő. Játszogatok és felveszem.” Maximalizmusa a saját zenéit tekintve örök elégedetlenséggel párosul. Aktuális, heti ’akárhányszor egymás után track’-je Gerry Readtől a Rubber Hands, és a Lumigraph: Yacht Cruiser-je, illetve ami már hosszú ideje állandó visszatérő nála, az az Autechre-től az Under Boac.

Utópiákon nem gondolkodik, de Budapest – mint meghatározó zenei színtér – nemzetközi erősödésére szerinte nagy szükség lenne, konkrét példaként Magyarország külföldi zenei sajtóban való fix megjelenését említi. A hazai zenei élet intenzívebb mozgására, és az ebből fakadó felpezsdülésre vágyik, és igyekszik is tenni érte.

Lázár Orsolya, 2014.04.06.

 

Podcast#003, S Olbrichttól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?