Sabw

c

„Abban bízom, hogy a zene tölti fel a nevet tartalommal”  – így látunk neki a Bognár Csabával való beszélgetésnek és lyukadunk ki ezzel kapcsolatban oda, hogy bár keresztneve más nyelvekre lefordítva közelít művésznevéhez, ezenkívül  nincs különösebb sztori a névválasztás mögött. Emellett döntött, mára inkább rajta maradt, de tervei szerint változni fog.

Eredetileg játékfejlesztő akart lenni. Fabrikált is ezt azt, de valahogy nem érezte magáénak és nem is kötötte le huzamosabb ideig ez a tevékenység. Előnyére, otthona már régen is tele volt hangszerekkel, nem kellett a szomszédba menni egy kis pengetésért meg billentyűzésért. A zenei képzés sem maradt el, de valahogy sosem azt és úgy tanították, ahogy ő korábban elképzelte, emiatt inkább taszította az egész, minthogy megszerette volna. Sokáig ellenzett mindenféle intézményesített oktatást,  hiányolta a szabad formálódást, az új és az ismeretlen felderítését, a ráeszmélést.

Az elektronikus zene ablakait a Depeche Mode nyitotta ki. Aztán szépen sorjában  Bibio, Clark, DJ Krush, Bonobo, This Will Destroy You (kár, hogy a háttérben nem ők szólnak most), Shigeto, Flying Lotus, de végtelen hosszú az a bizonyos lista. Viszonylag korán nekiállt írni, a kezdet kezdetén még a Myspace-re pakolta fel trackjeit. Aztán, mint megannyian, átpártolt a Soundcloudra, ahol elsőként a Yawa-n nyomhattuk le a play gombot. Megfordult Sydneyben és Berlinben is, egyetemi bulikban játszott, kislétszámú klubokban, amikben teljességgel otthon érezte magát.

Két éve végezte el, a Deák Ambrus által indított imPro – Budapest School of Music Technology – produceri szakát, ahol a hallgatók a képzési technikákat felvilágosult, időszerű gondolkodókban gazdag környezetben sajátíthatják el. Az itt létrejött ismeretségek,  barátságok alapul szolgálnak a továbbalkotáshoz, elsőként RRmeddel és Sazabioval.

Mindennapjait az informatika tölti ki. Szabadúszóként konzulens, programozó és adatvizualizációval foglalatoskodik. „A zenében nincs megrendelés. A zene érzelmi megközelítés, lelki tisztulás, de mindemellett tisztában vagyok vele, hogy valahol meg matematika.”  Igen, hisz váza van, sajátos egyenletei, de a zeneszerkesztés kötetlensége, hogy kénye kedve szerint építkezhet, hogy módszereit az utolsó pillanatig maga találhatja ki, mind-mind a függetlenséget és a féktelenséget erősítik ebben az egészben. Nem feltétlenül köteles az ember utasításoknak, igényeknek megfelelni, ha pedig mégis, azzal félő, hogy elsatnyul az önállóság, meginog az a szabad akaratú világ, amit ő képvisel. Tiszteli a zenét, ezért képtelen kibékülni azzal, ahogyan az ipar betette a lábát a zene berkeibe.

„Egy célom biztosan van, zenéket akarok írni. Filmzenéket.”  Ami azt illeti, úgy néz ki sínen van. Korábban egy történelmi témájú dokumentumfilmhez, majd pedig a Menjek/Maradjak című Londonban élő, magyarokat bemutató portrésorozathoz írt dallamokat. Érzékeli saját fejlődését és foglalkoztatja is, nem csak érezni, érteni is kívánja a zenét. Szereti a gyors váltásokat, a felfelé ívelő, majd meglepetésszerűen a mélybe zuhanó, fesztelen akkordokat. Ennek kapcsán az életre reflektál: „Ez történik sok esetben. Olyan gyorsan változnak körülöttünk a dolgok, hogy észre sem vesszük.” Nem használ sablonokat, képtelen szilárd struktúrák alapján működni. A tervszerűség számára eleve kitakarja az izgalmat.

Itthon inkább a szabadalkotói társaságok megmozdulásait kedveli, mint a Jazzaj, Havizaj és tervezi, hogy a következő UH-ra jelentkezik. Első EP-je, a Yawa, a nemrég alakult fiatal művészek alkotta ASAN-nál jelent meg, ennek apropójából június 13-án a Trafóban sóhajtozhatunk majd.

„Jó helyen vagyok, mert szabad vagyok. Megpróbálom legalább a zenében minimalizálni a kompromisszumokat.” Talán éppen ez adja az erejét.

Miklós Noémi, 2014.06.05.

Fotó: Vészi Kriszta

 

Podcast#015, Sabw-tól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?