Sazabio

sazabio_webcover

Diószegi Szabolcs, alias Sazabio egyszemélyes zenekar, zenei alkotóművész és „véletlen lett” Dj. Inspiráló zenei felfogásának lényege az érzések hiteles kifejezésében rejlik. Hangszeres zenén nőtt fel, mégis a hip-hop prózaisága nyomán kezdett zenélni. Nagyjából 4 éve folyt bele a beatkészítésbe a korábban főleg hip-hop zenére jellemző, időközben kultikussá vált samplinget kipróbálva. Hamar rájött azonban, hogy érdeklődését a szóban forgó Akai MPC-je nem elégíti ki olyan szinten, mint szeretné, így beiratkozott a budapesti Impro producerképzésére. Itt lehetősége volt hangszerek széles skálájával megismerkedni és ha nem is nagyon mélyedt el semelyikben, sokat kipróbált és használ mind a mai napig.

„Nagyon sokszor hiányolom az őszinteséget a zenékből.”

Szabi számára a zene kommunikációs forma, de egyfajta önismereti training is egyben. Úgy érzi, fontos, hogy a zenész hű maradjon a világhoz, amit képvisel, ettől lesz hiteles. „Nem kell mindig vagánynak, keménynek, vagy fontosnak tűnni. Az a baj, hogy sokan valamilyenek akarnak lenni.” És mint, hogy ő nem tartja magát ilyennek, a műfaji keretekkel sem foglalkozik tudatosan. Az a pop, amit sajátjának tart, könnyen befogadható, érthető és érezhető – ha a hallgató is akarja.

„Igazából zenekarként tekintek a zenéimre, és úgy is kezdek neki egy számnak. Van egy dob, egy billentyű, gitárok… 4-5 sáv és sokkal több nem is lesz a végére. Az első ötlet a legfontosabb, abba gyúrok bele mindent. Később lehet, hogy belemerülök, elkalandozok, de ez a legmeghatározóbb.” – ez adja a jellegzetes hangzásvilágot, mert ekkor kapnak formát a pillanat szülte érzések. Őszintén.

Annak ellenére, hogy szerinte dallamait sok magyar vonatkozású zenei behatás is formálta, jól tudja, hogy inkább Amerikában hallgatják zenéit; amiről a közönség visszajelzésén túl megkeresései is árulkodnak.

„Főleg külföldiek keresnek meg, válogatásokhoz, kiadványokhoz. Valahogy már nincsenek határok ilyen téren. A dallamírás tényleg könnyebben megy, és amikor ezt csinálom, érzem benne a V’Moto-Rock-ot csak talán a köntös mégis valahogy USA.”

Számai előadásában szóba jöhetne akár zenekar is, de jelenleg inkább live szettje kialakítására fókuszálna szívesebben. Az egyedüli játék közönség előtt nem is idegen számára hiszen rendszeresen válogatja a lemezeket különböző bulikon, így tértünk rá Dj-zéssel kapcsolatos élményeire is. „Úgy kezdtem, hogy tesóm hozott egy keverőt egy osztálytársától , amin a számokat úgy kellett összeválogatni, hogy az egyik deck gyorsabban játszott, mint a másik. Jóval később, miután már a mostani projekten dolgoztam jött egy fesztiválos megkeresés, ahol kérdezték, hogy live acteznék-e vagy dj szettet hozok.” Mivel ez utóbbiban rutinja is volt, ezt választotta. Ez a vonal azóta is él, válogatásaival próbál színt vinni szettjeibe. „Nem szeretem a töltelék számokat. Csak azért sosem raknék fel egy számot, hogy „szóljon valami”. Nem szeretem ezt a hozzáállást, és szomorú, de nagyon sokszor érzem mégis ezt ha szórakozni megyek.”

Nem csak a szelekciók frissen tartása miatt hallgat folyton zenét. Úgy tartja, minden életében hallgatott zene valahogyan tükröződik munkáin és nagyon széles spektrumon tud válogatni a neki tetszők közül, nehezen is emel ki kedvenceket.

Mikor az általa követett magyar producerekről kérdezem, jó barátját, Bognár Csabát említi először, akivel szívesen beszélgetnek zenéről és hallgatják meg egymás véleményét munkáikkal kapcsolatban. De az imPro révén megismert nevek közül senkit sem hagyna ki szívesen, így többek között a HAANG-on korábban bemutatott Skrude, Myamo és iamyank nevei is említésre kerülnek, külföldi vonalon pedig sokak mellett Toro y Moi, Blood Orange, Dam-Funk, Tame Impala, Bibio vagy akár Quincy Jones neve hangzik el.

Howinu című EP-je után a soron következő a kétszámos Pocket Shy, amit a magyar Attaché Records felkérésére készített.

Süki Ádám, 2014.12.11.

 

Podcast#039 Sazabio-tól a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?