subLOGIC

sublogic-cover-970x420px

’Csak a hatásokra tudunk építeni.’

Kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt az Aurórában, a Technodub Seance szervezésében figyeltem fel először egy szigorú úr laborminőségű, matekosan játékos szettjére, mely a pontosság és kimértség ellenére váratlan, erőteljes hatást keltett. Valami történt akkor és ott, már csak azért is, mert beszélgetésünk során mindketten többször emlegettük azt az estét – és abban is egyetértünk, hogy a zene, a hely és a közönség szerencsés együttállása valóban ilyen felejthetetlen élményeket tud okozni, nem csak a hallgatóban, de az előadóban ugyanúgy.

Hangzását az ambient, dubtechno, és kísérleti drone vonal mentén rajzolhatjuk fel, sajátos zenei világát pedig az óvatos ütemek, a mesterien precíz felépítés és a hangok gerjedő mélysége teszik teljessé. Hosszú és aktív munkássága számos albumot, élő fellépést és kooperációt eredményezett – a kezdetekről, és a több mint egy évtizedes zenei kalandozásról Varga-Sneider Róberttel beszélgettünk.

Ma már csak a te nevedhez fűződik a projekt, ami valamikor duóban kezdődött. Honnan indult a subLOGIC?

Róbert: Valóban ketten kezdtük – Tibi barátommal (Kmetyi Tibor, a szerk.) –, ambientből és hangkollázsok felépítéséből indultunk ki, majd 2000-ben szárba szökkent a dolog. Az első fellépésünk a Szigeten, a Cökxpôn volt, itt akkor még kevésbé domináltak a ritmikus zenék – főleg babzsákokba süppedt közönségnek játszottunk. Több albumot is megjelentettünk együtt, majd Tibi ilyen-olyan okokból más irányba szeretett volna kanyarodni – ma filmezéssel foglalkozik. Nagy szerencsém volt a menedzserünkkel, Mesterházy Ákossal (a Syrup label egyik alapító tagja, a szerk.), akinek bíztatására bátorkodtam egyedül tovább vinni a zenélést.

Az ambient vonal mostanra kibővült egy egészen egyedi dubtechno hangzással is. Neked melyik a legkedveltebb irányod?

Róbert: Régóta foglalkozom elektronikus zenével, és ez idő alatt nagyon sok hatás ért, ami ösztönzőleg hatott a munkámra is. Régi kedvenceim a Kraftwerk, Depeche Mode, Art of Noise, majd a 90-es évek második felének német dubtechno hulláma; a Basic Channel, Rhythm&Sound – nagyon megtetszett ez a hangzás. Ugyan mindenkit érnek impulzusok, amik elmozdítják bizonyos irányba, ennek ellenére mi mindig a saját élményünket igyekeztünk belevinni. Magamat leginkább az igazi füstös, lassabb ütemű dubtechnóban látom.

sublogic2-970x647

Otthon például ilyesmit hallgatsz szívesen?

Róbert: Próbálom függetleníteni magam stílusoktól, műfajoktól. Nagyon sok és sokféle zenét hallgatok, de legjobban a dub hangulata fog meg – érdekes, ahogy az embert megtalálják bizonyos dolgok, és attól fogva egyszerűen sajátjának érzi. Mostanában nagyon megválogatom, hogy mit engedek be. Egy ideje direkt leszoktam arról, hogy háttérként hallgassak zenét – céltudatosan, zenehallgatási céllal csinálom ezt már, de akkor teljesen ráhangolódva a dallamra, ritmikára és az élményre.

Mit keresel a zenében?

Róbert: Az egyedi stílusmegoldásokat – a dub nagyon intim zene, kevés hangból áll össze, mégis sokat kell stúdiózni vele. A dallam- és ritmusképlet felépítése nem bonyolult, tulajdonképpen csak matematika, de hogy hogyan teljesíted ki, mitől kapja meg a mélységét; az rengeteg stúdiómunkát és kimagasló ízlést igényel.

sublogic3-970x647

Sok albumod jelent már meg; három a Syrupnál, kettő a City Forest Records-nál, és két EP válogatás a Run On Recordings gondozásában. Melyikre emlékszel vissza legszívesebben?

Róbert: Voltak ugyan kihagyások, de összességében nagyon szerencsés vagyok, mert sok kiadó keresett meg, akikkel tartós és sikeres együttműködés alakult ki. Az albumok közül, amit kiemelnék; az a Kényszerfelszállás, ami Ákoséknál (Mesterházy Ákos, a Syrup tulajdonosa – a szerk.) jelent meg – ez volt az első, ami igazi közönségsikert ért el, és az akkori zenei sajtó is elismerte.

Mitől ilyen különleges ez az album szerinted?

Róbert: Az egy koncepció album volt – ritmikailag igen változó, de mégis egyben maradt, és nagyon eltalálta akkor a korszellem és a zene találkozását. Nagyon szerencsés, és szinte rendkívüli eset volt.

Volt/van olyan időszak, ami kifejezetten jó hatással volt rád?

Róbert: A kétezres évek eleje még olyan kedvesen naiv korszaka volt az elektronikus zenének, talán az volt Magyarországon az underground aranykora – ha lehet ilyet mondani. Akkor még az internet sem pörgött, sokkal közvetlenebb és személyesebb volt a klubélet és a partiszervezés is. Hozzám ez a mentalitás természetesen közelebb áll, és a mai napig őrzöm ezt a nosztalgikus hozzáállást; egyáltalán nem csapongok, ha valahol jó nekem, ha jól viszonyulnak hozzám, pozitív visszajelzéseket kapok – legyen az kiadó, szervezőcsapat, vagy helyszín – akkor velük maradok.

sublogic4-970x647

Honnan inspirálódsz?

Róbert: A stúdióban. Lehet, hogy senki nem tudja elképzelni – legalábbis, aki nem foglalkozik zenekészítéssel –, hogy a négy fal között, hangok próbálgatásával úgy eltelnek délutánok, hogy észre sem veszi az ember. Nekem ilyen biztonságos módszerem van; a komfortzónát nem elhagyva, mindig ugyanazok a hangok jelennek meg, de mégis mindig idegenek és változnak, ahogyan változom én is, és a hangkeltés, hangszerzés technikája is. Ez egy magányos folyamat, de utána kell az idegen fül, mert ha valamit túlhallgatok, akkor könnyen becsapom magam. A masteringet is másra bízom – Sotus Bálint, a City Forest Records alapítója végzi ezt a munkát, benne nagyon megbízom.

Hogyan építed fel egy tracked, albumod, vagy akár egy egész szetted?

Róbert: Bevezetés, tárgyalás, több bekezdéses utazás, majd a levezetés. Lehet, hogy ez egy kicsit egysíkú, de ebben jól működik a tér-idő dolog nálam. Inkább a kiszámíthatóság híve vagyok, a stílusból való kizökkenést nekem bőven kimeríti az, ha egy tőlem távolálló műfajban kell remixelnem, de általában azt is magamra formálom. Ragaszkodom a dubhoz, számomra ez az, amiben felül tudom múlni magam, meg tudok újulni, és közben nem marad el az önkifejezés sem. Ebből tudok meríteni mindig.

Szívesen lájvozol?

Róbert: Igen, bár én nem tudok annyira élettel telien lájvozni, mint mondjuk Solomon Zoliék (Technodub Seance, Odum – a szerk.). Nagyon sokat tud adni egy live élmény. De el kell mondanom, hogy vannak nagyon jó DJ-k, akiket sokra tartok, mindamellett, hogy a mai DJ kultúrában szinte sértés, ha valakit így emlegetnek, ami többnyire a mainstreamben teret nyert drop dobáló, huhogó sztárok miatt alakult ki. Holott egy DJ, mint akármelyik másik zenész felejthetetlen hangulatot tud teremteni a szettjével, arról nem is beszélve, hogy milyen mértékű felkészülés, fáradozás, pénz- és energiabefektetés van egy-egy fellépés mögött – ezt szerintem sokan nem értik, nem érzik át, nem is értékelik. Én már 3 éve nem DJ-ztem, és előtte is alig, mára belőttem a saját szerepemet ebben az egészben.

sublogic1-970x647

Most min dolgozol?

Róbert: Alakul egy duó a Bálinttal (Sotus Bálint, a City Forest Records alapítója– a szerk.), akivel ugyan még nem találkoztunk, csak ’süketremixelünk’ – ez olyan, mint a vakrandi, de sikeres az együttműködés, hiszen kiadtunk egy albumot – Ghost Town címmel – úgy, hogy csak sávokat, hangokat és hangulatokat küldözgettünk egymásnak. Ennek a projektnek Veteran Lovers lett a neve, ami jól kifejezi, azt a motivációt, amit szerintem mindketten beleviszünk a zenélésbe, és ami miatt szinte elképzelhetetlen, hogy ezt bármikor abbahagyjuk.

Függőség lehet az alkotás?

Róbert: Érdekes ez a dolog – elindulsz valahogy és legtöbbször teljesen más jön ki belőle, irányítod a folyamatot, vagy a folyamat irányít téged, de a lényeg, hogy a te dolgod születik meg, ami egyben egy korlenyomat; az akkori érzéseid, filozófiád eredménye. Az embert is megörökíti az az album, amit akkor kiad – és ez a megörökítési vágy függővé tehet.

 

Gagyi Szidónia, 2016.11.27.

Fotó: Nyerges Péter, NYPictures

Podcast#073 subLOGIC-tól a HAANG-nak:

subLOGIC a Soundcloudon: