Subotage

sub_cover (1)

Lacival a Központban beszélgettük, ami nem mellesleg az ő és barátai által alapított NVC székhelyeként is működött, hiszen mikor máskor születnének a legjobb ötletek, mint két sör között. A csapat épp a napokban költözött át új, Balaton utcai irodájába.

A Subotage művésznéven működő zenész/producer Pécsett született, 4 éves volt, mikor Pestre költöztek. Első zenével kapcsolatos élményei édesapjához köthetők, aki szintén széles spektrumú ízléssel rendelkezik; a progresszív rocktól (Emerson Lake and Palmer, Pink Floyd, Frank Zappa) az elektronikus zenéig. „Apukám egész gyerekkorom alatt folyamatosan zenét hallgatott, dobolt a térdén és reggeltől estig szólt valami.” Először 12 évesen kezdett PC-n otthoni zeneírogatásba, de ez csak egy kísérleti fázis volt, „megmosolyogtató emlék”, mint mondja. Első zenekarát, a Maradandó Változásokat 16 éves korában osztálytársaival alapították, amiben ő gitáros és énekes szerepet vállalt. A banda 4-5 évig működött, és elért bizonyos sikereket: két demó is készült, felléptek az A38 hajón, és a Hiperkarma előtt is. „Amikor a zenekar kicsit elfáradt, akkor indult be az NVC.”

5

 

Az NVC baráti kezdeményezésből jött létre 5 taggal. Fennállása óta a csapat olyan önálló bulisorozatokat indított el, mint a Casino Bangkok vagy a Selected Sounds, miközben rendszeresen szervez koncerteket is, képviseltette magát többek között a Balaton Sound-on, a Szigeten, a Volton, de a Német Nagykövetséggel, és a Best Hollywood filmforgalmazó céggel is volt már közös projektjük. Az elmúlt időszakban olyan fellépőknek adtak teret, mint a Moderat, vagy Jon Hopkins – akik Laci személyes kedvencei; Subotage-ként mindkét koncerten volt alkalma szórakoztatni a közönséget. Az ő nevükhöz fűzödik az Electronic Beats magyarországi újraindítása és a Központ megalapítása is.

Lacit az elektronikus zenei eseményekben gyors sikerélmények érték, így zenekara szépen lassan háttérbe szorult, majd megszűnt. A Subotage kezdetben kéttagú volt, akkoriban jóbarátjával stilszerűen bejelentés nélkül szaboltálták a budapesti bulikat. Idővel azonban a DJ- és a szervezői munka mellett saját zenéket kezdett írni. Az utóbbi 1-2 év szorgos munkával telt, készített remixet az Anima Sound Systemnek, a Colorstar és Occam zenekaroknak, legfrissebb feldolgozása pedig  Zagar – Dream of a Machine című számából készült. Nemrégiben gondolta újra az ’Utopia’ című brit sorozat főcímzenéjét is, amely egy Nagy Britanniában hirdetett remix pályázat megmérettetésén a legjobb 15 között végzett; ennek köszönhetően a remix a jövő évben megjelenhet vinylen is. Erre igen büszke, lehet is.

 

1

Magyarországon a legtöbben még mindig techno dj-ként ismerik, pedig rendkívül változatos zenei spektrumokon mozognak szettjei. „Stílusok- sok embernek fontos, hogy kötni tudják magukat valamihez. Olyan ez, mint a vallás, az embereknek szükségük van arra, hogy megnevezzék, miben hisznek. Például soha nem mondtam, hogy akkor én most rocker, punk, goás vagy technós vagyok. „Zenés” vagyok. Zenét szeretnék. Zenélni szeretnék, és azt szeretném, hogy mások befogadják. Olyan dolgot csinálni, ami tényleg értéket képvisel és még érdekel is másokat; az a művészet szerintem. Ez lenne a cél; önkifejezés, ilyesmi..”

Február elején mutatták be Eke Angéla és Márkus Sándor Halotti Thor című előadását, melyben Laci az egyik főszereplő; Yama, a halálisten, aki zenéjével operálva vezeti át a lelkeket a halál utáni fázisokon. A mű a Tibeti halottaskönyv nyomán készült, melyben komplex kihívással találkozott; a zene mellett színészi (15 év Földessy Margit színitanoda) és technikai tudásából (műegyetemi mérnök diploma) is meríthetett a 70 perces darabban. A darab egyébként április elején újra megtekinthető.

3

Lacinak rendkívüli módon visszahúz a szíve az élőzenéhez, így egy live produkciót is szeretne a közeljövőben összehozni, lehetőleg más zenészekkel kooperálva. Mint mondja, az utóbbi időben valami elindult, sok tehetséges producer került elő. Viszont nagyon fontos, hogy ne csak magunknak termeljünk, hanem meginduljon az áramlás kifelé a külvilágba, a határokon kívülre.

“A zene mindig ott van az embernek. Az élőzene úgymond szemből kap el, az elektronikus zene pedig hátulról, az agyadat célozza meg. Szerencsésnek érzem magam, mert az a munkám, ami a hobbim. Általában szeretek előre tekinteni és felkészülni arra, mi legyen a következő lépés. Amint időm nagy százalékát zenéléssel és zene írással tölthetem, már nem fogom úgy érezni, hogy feleslegesen telik el az életem.”

Póti Viktória, 2015.04.17.

Fotó: Bugár Máté

 

 

Subotage egy exkluzív videóval tisztel meg minket, arról az estéről, amikor Jon Hopkins után lépett fel a Corvintetőn. Az anyag amellett, hogy nálunk jelenik meg először, egy élő felvétel, hangulatképek kollázsa eredeti helyszíni hanggal.
 

 

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!