Subroute Roots

profile_970_400_process

Szippantás le, szippantás mélyre! Ha egy mondattal kellene leírnom a zenéjét, csak is a Félelem és Reszketés Las Vegasban című klasszikus soraival tenném. Győri István zenéje az abyss-ba ránt, vagy inkább csak csábít, de valami megfoghatatlan bűverővel, mert nem is akarsz ellenállni egy percig sem. Inkább kíváncsian ringatózol egyre mélyebbre és mélyebbre az ütemek hullámain. Beszippant, és eléri, hogy te is be akard szívni a füstöt, amit a hangokból rakott parázsló tűz táplál.

Gyerekkorában egy próbálkozást kivéve, ami egy év zongoratanulásban kifulladt, nem igazán voltak kapcsolatai a zenével. A kétezres évek elején találkozott a progresszív house-al, amikor is későbbi jó barátja Szlivon János – aki egyébként Jutasi-val együtt az akkori elektronikus zene népszerűsítésének élharcosa volt – ismertette meg ezzel a stílussal, a bakelit lemezekkel, a keverő pulttal, a vinyl ízével. Menthetetlenül megfertőződött a plasztikkal. Velük kezdett el ”lemezlovaskodni”, amikor még Kiddo néven a minimál techno, a house és a tech house vonalakon mozgott ezzel egyidejűleg, próbált az éppen aktuális zenei trendekhez igazodni, aztán végül nem itt találta meg a számításait.

Szerencsére ez a megfelelni akarás hamar elmúlt. A Reason megjelenésével már Subroute Roots néven kezdte komolyabban venni a zenélést, ebben a programban talált lehetőségeket, hogy a fejében motoszkáló saját hangokat másnak is megmutathassa. Bár a program kiismerése az informatikai véna ellenére sem volt egyszerű, a Reasont mára Abletonra cserélte. A kezdeti house, techno vonallal együtt a Reasonben szerzett trackek már inkább a mai hangzásvilágot idézték, de azok sosem kerültek napvilágra. Akkoriban a legerősebb hatást a Massive Attack gyakorolta rá, ami a mai napig is tart,  így egyértelművé vált, hogy az idm és a lounge felé fordul. Egyfajta példaképként tekint rájuk, így vokálos, hangszeres kollaborációkban is gondolkozik, bár egyelőre még keresi a megfelelő hangot a zenéjéhez.

Ha egy énekessel dolgozna együtt, akkor inkább női hangot keresne, azok közül is a csilingelő tiszta hangot preferálná, mely a mélyen lüktető zenéjében tökéletes kiegészítés, illetve ellenpont lehetne. Ha más irányba fordulna, akkor inkább a tibeti boncok zsolozsmáit tudná elképzelni, hogy a zenéjében újabb és újabb mélységeket tapasztalhasson meg. Egy időben – az akkori kedvenc, a Doors hatására – megpróbálta a hangokat a számítógépes írás közben úgy elképzelni, mintha egyszemélyben egy négytagú zenekar lenne. Ennek kapcsán készült néhány korai alkotás is, amik egyelőre szintén nem kerültek publikálásra.

Zenéit az élet inspirálja, melyek eleinte ad hoc jelleggel születtek, manapság inkább a pozitív dolgokat várja, az ihletet, a múzsa csókját. Bevallottan a legjobb alkotások nagyon rövid idő alatt, szinte robbanásszerűen szakadnak ki belőle, míg a hosszabb idő alatt elkészítetteket maga sem érzi elég jónak. Van úgy, hogy egy elkészült számot lecsupaszít, és addig finomítja újra és újra, amíg nem érzi késznek. Munkáit szerényen csak próbálkozásoknak hívja, bár saját fejlődését minden nap érzi. Elmondása alapján precíz sosem szeretne lenni, tekintve hogy ösztönből ír, hangulatból merít.

Első EP-je a Paradise Gate gondozásában jelent meg Soulroot Explorations néven. A kiadó tulajával egy céges ebéd keretei között hozta össze a sors. Korábban a Myspace-en és a Soundcloud-on már publikált zenéket. Egyik nagy büszkesége, hogy Saturday című trackje Dave Tipper Rip Cordjával egyazon release-en jött ki, 2011 júliusában.

A Visionary Mind Records-al Iketán keresztül került kapcsolatba, mikor is egy kedélyes italozás alkalmával szóban meg is állapodtak a labelváltásban. Jelenleg a VM-mel tervezi hosszú távon az életét, első körben egy új EP (Genesis) kiadásával, aminek nyári megjelenésére számíthatunk.

Kedvenc fellépése az Akvárium Klubban játszó The Alvaret Ensemble előtti volt, de szívesen emlékszik vissza a Cökiben a Plug & Lay bulikra is. Legjobb fesztivál élménye a tavalyi Ozora volt, ahol Iketával együtt egy három órás szettet toltak végig, végre teljesen értő és nagyon lelkes, létszámban is tekintélyes közönség előtt.

Sasha, Massive Attack, Mezzanine, Orbital, Aphex Twin, Sphongle, Moderat – Bad Kingdom, Apparat, Trentemoller- Always something better. Néhány név, néhány mérföldkő, néhány máig meghatározó elem nem csak az életében, hanem a zenéjében is, ami ezek által formálódott. Ha fesztivált választ, akkor mindenképpen fontos, hogy legyen elektronika a line-upon. A néhány éve a Balaton Soundon megrendezett Orbital buli volt élete eddigi legjobbja, bár az elmúlt pár évben Ozorát látogatja, köszönhetően a VM-nek most már nem csak fesztiválózóként. Hogy melyik lenne az a fesztivál ahol szívesen játszana? Mindenképp a Sonar fesztivált választaná, mert ott mindig süt a nap, és talán az európai elektronikus színtér legmeghatározóbb bulija. Azt sem bánná, ha esetleg Tipper előtt léphetne színre, hogy végre megtudja, hogy a “nagy öreg” mit és hogyan csinál.

A világa Subroute Roots. A gyökér alatti gyökér. Nomen est omen. Nem lehet és nem is kell máshoz hasonlítani. Az elektronika fundamentuma. Nem keresi a zenei fejlődést, megvárja, amíg a gyökerekből kifejlődik a növény és a növény virágba borul. Bár nem is virág ez, inkább egy sötét neon inda, ami körbefon, nem ereszt, de Te boldogan hagyod, hogy bebújjon a bőröd alá, és egy keserédes szimbiózisba lépjetek. Nem akar elébe menni a dolgoknak, csak kivárja a revelációt, türelmes elektronikai Zen mester.

Szabó Zoltán Botond, 2014.06.26.

 

Podcast#018, Subroute Roots-tól a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események:

Minden vélemény számít!