Undertheskin

cover970undertheskin

Egy utazás értékének nem a cél elérésének sikeressége a mutatója. Ez a gondolat kerülgetett, miközben Fábián Ferkó történeteit hallgattam. Valamivel több, mint két éve ismerem, de a “honnan jöttünk” ilyen részletességében még nem merült fel közöttünk témaként. Ez a film pedig, ami történetéről lepergett a szemeim előtt, olyan mozi volt, ami elmesélésre nagyon is érdemes – azonban nehéz dologra vállalkozik, aki megpróbálja leírni az egészet. Az Undertheskin projekt alkotója más médiumon át, de annál hatásosabban mesél arról, hogyan utaztatja hallgatóit életének momentumain keresztül.

Csak ábrándoztunk róla, hogy egyszer majd elmegyünk és megvalósítjuk az álmainkat.

Klasszikus értelemben vett vidéki gyerekként tekint magára, mezőgazdasággal foglalkozó családban nőtt fel egy kisvárosban, amire ma már egy teljesen más világként emlékszik vissza.

Olyan, mintha egy buborékban vagy inkább egy arany kalitkában nőttünk volna fel.”

Általános iskolában kezdett hangszeres zenét tanulni, de az instrumentális vonal sosem szívta igazán magába. Valószínűleg nem az eszközzel, hanem a móddal lehetett a baj, hiszen később kreatív vonalon tanult tovább, különböző vizuális médiákkal kapcsolatos tanulmányokat folytatott, de a komoly zenei elhatározást megelőző évek is fontosak – ezek kövezték ki az utat zenei karrierjének indulásához.

Ha körülöttem éppen azt ecsetelték, milyen szakmába kezdenének, mindig azt gondoltam, hogy én ennél valami többre vágyom, valami magasztosabbra. Általános iskolától volt lehetőségem zenét tanulni, de sokáig nem gondoltam, hogy ebből szeretnék megélni. Valószínűleg azért lett mégis ez a választott út, mert a zenében soha nem kellett kompromisszumot kötnöm azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan csinálok.

2

Kamaszkorában már egyre többet foglalkozott a zenével. Az akkoriban divatban lévő trance és hip-hop műfajokat részesítette előnyben és kísérletezgetett.

Volt egy Orion Platinum nevű szoftver. Egy haverom töltötte le akinek már nem betárcsázós internete volt. Hangmintákat nem nagyon tudott kezelni – amennyire én feltérképeztem– és angol volt, amit akkor még nem teljesen értettem, de csináltam benne zenéket és zseniálisnak éreztem. Ja és demo verzió volt, szóval nem tudtam elmenteni a projekteket, minden nap újra írtam, vagy nem kapcsoltam ki a gépet napokig.

Az internet elterjedésének és folyamatos érdeklődésének köszönhetően ismerte meg a hazai szcénából Yonderboi-t és Zagart, az ő tevékenységük alapvetően ösztönző képet festett egy zenei producer világáról. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy valami különlegesebbet szeretne.

Akkoriban alakult ki Bonyhád környékén egy kisebb baráti kör, akik hasonló aspirációkkal jártak össze rendszeresen tapasztalatokat cserélni, melynek a már Pécsen tanuló ifjonc is tagja volt. A középiskola után pedig megalapították első zenekari formációjukat, melyben billentyűsként az akkor még idegen hangszer elé lépett.

Kb fél évig jártunk az egyik haveromék tanyájára heti többször, volt hogy naponta, akár éjszakákat átzenélve, számokat írva, fellépésekre gyakorolva. Fogalmunk nem volt a zeneiparról, de ettől nem vettük kevésbé komolyan magunkat.

70-es évek pszichedelikája, hippi zenék, grounge, szinti alapú zenék. Mindenki azt hozta a projektbe, amit hallgatott az egyébként nyitott és kísérletező közegbe. Az élet azonban ment tovább, és a társaság szétszéledt. Feri is elköltözött, és rendezvénytechnikával kezdett foglalkozni Győrben, majd ismét Pécsre került vissza.

Ez az időszak azért fontos nekem, mert rengeteget szintiztünk. Órákat tartottunk a történelméről , és tekergettük a vasakat. Én viszont végül mégis a szoftverek mellett tettem le a voksot, azokban merülök el a legjobban. Arra jöttem, rá, hogy hiába van ilyen vagy olyan kütyüd, nem attól lesz jó a zene.

Belső utazás

Aztán jött egy törés, aminek az eddigi legfontosabb egy évem köszönhetem. Konkrétan ellopták az összes értékemet. Haza kellett költözzek, viszont ha már így alakult, úgy döntöttem adok egy új startot az életnek valami készebb stratégiával az ide oda csapongás helyett – egy évig csak zenéltem és dolgoztam, összepakoltam a kis házi stúdiómat. Megtaláltam az imProt is a neten és ezzel új tervek születtek.

1

Ezen gondolatokkal vágott neki Pestnek, jelentkezett egyetemre, és a fenti iskolába, hogy ott találjon hozzá hasonló érdeklődésű fiatalokat, és hogy technikai tudását elmélyíthesse.

Ez egy olyan közeg amit amúgy is mindig keres az ember, aki ezzel foglalkozik, lehet, hogy nem is tudatosan – de én itt találtam meg. Az azt megelőző években kezdett el begyűrűzni Magyarországon is ez a bedroom producer hullám de igazából itt jöttem rá, hogy vannak emberek, akik ezzel komolyabb sikereket értek el. Mégis azon túl, hogy ezt jó mondani, a közeg és az emberek, a kapcsolatok tényleg többet adtak mint gondoltam. Amikor idejöttem, fejest ugrottam a nagy pesti életbe, pontosabban éjszakába. Úgy éreztem, hogy jó helyre jöttem, a legjobb helyen vagyok.

Az olyan nevekkel együtt töltött idő, majd közös zenélés mint iamyank,  AMB vagy Kevin további tanulságokkal szolgáltak számára.

A közeg nagyon sokat ad, mert a sok infóból néha nem az a lényeg, hogy állnak a szakmához, hanem a mentalitásuk. Nem csak jók, hanem olyan világot teremtettek maguknak ami folyamatosan inspirál. Szeretek ott lenni és ma is visszajárok, mert hat rám – egy óra vagy egy ilyen imPro afterlife közösségi este után hazamész reggelig zenét írni. Az egyik óra után például nálam folytattuk az estét pár arccal, akikkel zeneileg jobban éreztük az összhangot – pont akkor költözött ki az előző lakótársam. Az egyik osztálytársam, Marci megállt az ajtóban, azt mondta, hogy itt akar lakni – és beköltözött. Az elején persze minden nagyon egyszerű volt, motiváltak voltunk, benne volt a levegőben, hogy mi most csinálunk valamit és nagy lesz. Megalapítottuk a Laser Tasilo-t.

Igazából ott kerültem kapcsolatba először a profi attitűddel, a zeneiparral. A zeném hangzásában persze segítettek/segítenek az alapok, minden amit előtte felépítettem, tanultam és most – mondhatjuk úgy, hogy – belülről jön. De nem a művészi rész az, ami szükséges ahhoz, hogy érvényesülhess. Marcival anno fejest ugrottunk ebbe – csináltuk ahogy tudtuk – ahogy épp gondoltuk, hogy előre vezet. Jól kiegészítettük egymást. Ugyanakkor teljesen más dolgokon is pörgött az agyunk, és ahogy jobban belemerültünk a dolgokba egyre kevésbé tűnt egyszerűnek. Más irányba kezdtünk el gondolkodni – csináltunk külön is zenéket, az imPro révén is belefolytunk egyéb hasznos dolgokba– de aztán igazából egy élethelyzet miatt hagytuk abba a projektet. Marci kiköltözött az USA-ba.

Ugyanakkor ez az esemény indította el jelenleg is futó projektjét az Undertheskin-t.

Ez egy teljesen más vonal volt olyan szempontból, hogy elengedtem azt a megközelítést amit közvetlen előtte erőltettünk, és nem akartam műfajra vagy tényleg bármire lekorlátozni magam. Már a Lazer Tasilo alatt íródott több szám, aminek egy része rákerült az első EP-re. Akkoriban ez a kezdeti lendület, az egész, aminek nekifogtam keményen érlelődött bennem. Ennek eredményeként az első megjelenéssel olyan mélységeket sikerült megütnöm hogy az engem is meglepett.” (Insider by Undertheskin (https://asanmusicgroup.bandcamp.com/album/insider-ep) [ASAN] 2015)

Mindig is nagyon sokat foglalkoztam magammal. Mára ilyen tevékenység lett a zenélés is, azokat a pillanatokat, rezdüléseket foglalom bele, ami én vagyok, velem történik, amit megélek. Az volt inkább a fura váltás, hogy már nem tudatos terméket akartam előállítani, hanem a hatásokat kifejezni amik érnek amiket megélek – és hogy ezt is lehet a tudást tükröző termékként prezentálni. Az volt a cél, hogy ezeket a nekem fontos trackeket megjelentethessem és hallják az emberek, de semmi több nem állt szándékomban. Az Insider esetében – meg utána is – Yapo iszonyú nagy segítség volt. Ő a legtrúbb arc akit ismerek Budapesten.

Hogy fért össze a hip-hop a technoval…

A technika az tényleg fontos, de ha zenét írok, erre sosem figyelek így tudatosan, és ez például nem is emlékszem, hogy a saját számaimnál valaha is szempont lett volna. Az a lényeg, hogy megfogjak például egy hangulatot – ha ebből pedig egy érdekes sound születik, az mindig utólag lesz világos – ha ez másoknak is érdekes, annak örülök, de sosem ez a legfontosabb. Amikor írom, akkor én úgy hallom, hogy azért csuklik össze a hang úgy, ahogy összecsuklik, mert ezzel fejezem ki azt amit akarok. Pont azért jelentkeztem iskolába is, hogy elmélyülhessek ebben az egészben és természetes legyen a megvalósítás könnyedsége. Ahogy mondtam, nem a műfaji meghatározás a lényeg – hagyom inkább, hogy vezessen, amit az ösztön diktál. Ebből adódik, hogy két számomra kedves műfaj sajátosságait érzem vissza a munkáimon teljesen természetes módon; a hip hop-ra jellemző lazaságot, csúszkálást és a nagyívű, építkezős, technoid zenék világát.

>

Ez már a második EP-men, (Unframed records – 2016) , melyet AMB és Yank kiadója jelentetett meg. Elég jól átjön, sokkal közelebb van a technohoz, mint a hip-hophoz. Azt hiszem, meg szerettem volna mutatni, milyen is az a zene, amit szívesen hallgatnék mondjuk egy buliban.”

És mit tartogat a következő év?
Erőteljesen készül a következő EP, ami masszív visszatérés lesz az emóciók irányába. Újra a mélységekből merítkezik, de ahelyett, hogy kellemes földöntúli utazásra csábítana, egészen felemel és magával ránt – ez az alap elképzelés.

A podcast, melyet ezen a héten UTS készített nekünk, olyan otthon hallgatós dalokból áll, melyek legfőbb insipirációit vonultatják föl, egy saját dallal fűszerezve.

 

Süki Ádám, 2016.05.10.

Fotó: Bugár Máté

 

 

Podcast#068  Undertheskin-től a HAANGnak:

 

Kapcsolódó események: