Universal Language

UL_cover

Egy nyári éjszaka, két üveg kellemesen fanyar rosé, borszéki ásványvíz, sok jókedv és egy ismerős lakás-stúdió foglalta keretbe interjúnkat, amiben Universal Language, azaz Adorján Laci gondolatait, történeteit, módszereit ismerhettük meg közelebbről.

Nem szokatlan módon, szülei révén került közel a zenéhez, gitáros édesapjának köszönheti az első találkozást azzal az éteri, pszichedelikus hangzással, ami a Pink Floyd – Echoes, Live at Pompeii felvételéből áradt. Ha megpróbálom szavakba önteni, amit Laci munkái a hallgató elé tárnak, talán pont az atmoszférikusság az a ragasztóanyag, ami régi, új és legújabb zenéit is összetartja. Elmélyülve egy-egy számában néha az az érzésem támad, hogy egy ködös szántóföldön barangolok az ismeretlenbe, ahol egyszerre van jelen, múlt és jövő, ahol a barázdák adta ritmikus kerethez képest mindig a legváratlanabb helyeken botlok valami érdekesbe, de a haladás irányát és hozzá a kedvet soha el nem veszítem. Zenéje csodálatos útitárs, talán nem véletlenül, hiszen az alkotás számára is kikapcsolódás, menekülés, felülemelkedés a hétköznapok szürkeségén. Az esetlegesség, az organikusság, a több frekvencián egyszerre hullámzó egyetemes változás írja le talán a legtisztábban, amit puha és kövér lábdobokból, változatos perkusszív elemekből, éteri, karcos és zajos akkordokból és gördülő basszusokból szerkeszt a house és a techno határvonalán.

2-3 évet töltött zeneiskolában, addig tudta elviselni, hogy megmondják neki, mit játsszon. 12-13 éves korában kapta meg Amiga 1200-as számítógépét, itt dőlt el, hogy kapcsolata a zenekészítéssel hosszú és tartalmas lesz. Aztán jött a 90-es évek vége, a trance által fűszerezett progressive house itthoni robbanása, Sasha és Digweed – Northern Exposure CD-je volt számára a “beavatás”, betéve tudta az összes váltást. Az első itthoni, igazán inspiráló találkozás elektronikus zenével Kecelen érte, hatására kezdett el lemezeket gyűjteni, ami a Gyuláról Budapestre költözés évében, 2004-ben indult el intenzívebben és csak a hangszervásárlás kezdetével hagyott kicsit alább.

Stúdiója mára csak gépekből áll. Úgy érzi, mióta megvannak, új horizontok nyíltak a zenekészítésben, dobgépe nélkül például neki sem tudna állni, az a zeneírás alapját képezi nála. Kötődik a hangszereihez, de nem tartja fontosnak megnevezni őket. A zeneszerkesztő szoftverét régóta csak soksávos felvételekre használja, amiket igyekszik eleve úgy rögzíteni, hogy a lehető legkevesebb utómunka legyen velük, a számítógépes zeneszerkesztés közben ugyanis elveszti azt a kapcsolatot a hangzással, amit az élő sound design közben, az eszközeivel való fizikai kontaktus során egyértelműen érez.

Sok megjelenést tudhat a háta mögött. Legutóbbi EP-je, a Woodlands márciusban jelent meg a Lucidflownál, amiket 2012/13-as zenékből válogatott össze, mivel az ideiek hangzása már egyre inkább más irányba mutat.
A kiadó egyik prominens művésze, Nadja Lind kezdte el játszani a zenéit, így került velük kapcsolatba és közös munkájuk során náluk érzett először komoly támogatottságot, tapasztalt magas hallgatottságot. Nagyon fontos kapocsnak tekinti őket a külvilággal, a labelnél megjelent zenéi miatt kereste meg az RTS.FM is, Dénes Zoltán és Bernáth Péter személyében, közvetve tehát az itthoni pályafutását is előmozdították.

Ezek az új ismeretségek vezettek végül a DirekTorz nevű formáció megalakulásához is, amiről résztvevőként nehéz objektív sorokat írnom. Abból a szempontból viszont egyszerű, hogy ez a hatás Laciéval közel azonos: mindketten úgy érezzük, hogy egy évtizedes érési folyamat és talán egy szerencsés csillag-konstelláció eredménye az, hogy most találkoztak a megfelelő emberek hasonló célokkal és hozzáállással, egymást jól kiegészítő kifejező eszközökkel. Egy tavalyi Valyo partos Loud!Society bulin kezdődött az ismerkedés, ott zenéltünk először együtt DJ-ként és ismertük meg egymást Dénes Zoli révén. Ezt követte a közös zeneírás és a közös kiadóépítés ötlete, a csapattárssá válás és a live act lelkes és tudatos fejlesztése.

A zeneírás őszinteségét, mindentől független folyamatként való megőrzését kiemeli, polgári foglalkozását szükségesnek és fontosnak tartja, de szeretné egzisztenciális céljait távol tartani az önkifejezéstől. Legfőbb motivációja az alkotás adta öröm, a lelkiismeretes készülést fölülíró véletlenszerűség, a zenék, DJ szettek organikus alakulása, a kifürkészett hullám, amit elkapva sokszor teljesen máshová jut el, mint ahová eredetileg gondolta. Zenéit az elkészülést követően félreteszi, majd kis pihentetés után újra és újra meghallgatja. Szüksége van a témák érlelésére, hogy el tudja dönteni mi legyen a sorsuk.

Új projektje a dubkid, ami egy minimalisztikus, szikár, inkább sampling alapokon nyugvó lassan építkező house projektet takar, sokkal kevesebb szerepet ad a szintetizátoroknak, mint ami a Universal Language zenéket jellemzi.

DJ-ként és a közönség részeként is a családias, párszáz fős szabadtéri bulikban érzi magát a legjobban. A Valyo Partot jelöli meg abszolút kedvencként, ahol a Loud!Society 10. szülinapja mellett a debütáló live actünknek is örülhettünk a Technodub Seance vendégeként. Erős nyarat zárt, a Valyo Parton kívül megjárta lemezeivel a 7vége az ég alatt, a Sziget Cökxpón sátor és a gödi Homoksziget illegál buli pultjait is, az Alkotótábor nagyszínpadán pedig a második live actünkre is sor került, amit egy intenzív és emlékezetes, nyaralással egybekötött workshop előzött meg. Az ősz / tél pedig már most tudjuk, hogy egy HAANGos, LavaLavás és egy Technokunstos meghívást is tartogat számunkra.

Az áhított külföldi bulik közül vastagon aláhúzza a japán Labirynth Festival nevét, ahová mindenképp szeretne egyszer eljutni, főleg azok miatt, akiket rendszeresen követ, pl. Donato Dozzy, Peter van Hoesen, vagy Tobias. Mélytechnós kedvence még Claudio PRC, de szívesen hallgat Ricardo Villalobos, Pearson Sound, Floating Points, Four Tet, Synkro, Lukid felvételeket is. Régi Basic Channel vagy Deepchord zenék is előkerülnek rendszeresen és csúszik az instrumentális hiphop is, JDilla, Madlib, DJ Krush, Nightmares On Wax, izgalmas kedvencként jelöli meg az Electro Guzzi formációt is, akik hangszerekkel adnak elő techno zenét. Az itthoniak közül Cadik, a Korai Öröm korábbi dolgai, az RTS révén nagyon sok embert ismert meg, akiket azóta is követ, Bernáth Peti mixeit sokat és sokáig hallgatja, szereti Garpot, Betát, Ohmikront, Krisz Deákot, Zoltan Solomont és a kettejük együttműködését, az Odum2 live felvételeit, a HAANG cikkek jóvoltából pedig közös kedvencünkké vált többek között a gitáros Sabw

Állandóan zenét hallgat kora reggeltől egész lefekvésig, 2-3 hetente érzi úgy, hogy csendre, feltöltődésre van szüksége, ez legtöbbször egy hétvégi hazautazással valósul meg. Azért otthon sem marad a család mindig zene nélkül, így esett egyszer karácsony környékén, hogy az édesapja belekezdett volna egy történetbe, akit a nagymama azzal csitított le, hogy ő most máshová figyel – igen, egy Universal Language trekk volt az. Lehet a nagymamát elfogultsággal vádolni, de ha jobban belegondolunk, azért ez mégiscsak óriási dolog.

Fejérváry Tamás, 2014.09.18.

Podcast#027, Universal Language-től a HAANGnak:

Kapcsolódó események:

Vélemény, hozzászólás?