Vitrion

cover
artwork:Nagy Viktor

Tegyük fel a MÜSZIben kötsz ki, szerzel egy korsó sört, hátraslattyogsz a haverokat kajtatva, miközben elkerülhetetlen, hogy a Visionary Mind Records (VMR) stúdiója előtt haladj el pár lépéssel, ahonnan éppen Vitrion hangjai szűrődnek ki. Valahogy így történt velünk, kiegészítve azzal, hogy mi be is nyitottunk azon a bizonyos ajtón és a helyszínen vallattuk, illetve kaptuk lencsevégre Nagy Viktort.

 

A korábban Dubstep Hungary csapatát erősítő zeneszerző, később egy gyengédebb és transzcendensebb elektronikát képviselve szegődött a hazai, megannyi tehetséges producert összefogó VMR kiadóhoz. A 3 olasz barát (Marco Mental, Marco Bonetti, Sergio Pantaleo) által működtetett label 2011-ben alakult, azóta sorra gyűjti az ifjú producereket, akik kétséget kizáróan biztosítják a kiadóra jellemző magas színvonalat.

Egy ideig a Cökiben szórólapozó Vitrion egy ottani felhívásra jelentkezve kapott lehetőséget arra, hogy először színpadra állhasson és beengedhesse a közönséget zenei aurájába. Az első este sikere után, újabb eseményeken is szívesen látták. Aztán elindította a Thousand ways of dub nevet viselő rendezvénysorozatát. Egy ilyen buli alkalmával csapott le rá a VMR és választotta be első szériás zeneszerzői közé.

 

MN: Neked mi rémlik még ezelőttről?

NV: Kölyökkoromban körülvettek a hangszerek, volt egy terjedelmes kazettagyűjteményünk. Már elég korán kisérletezgettem szalagra rögzítéssel és egyszerű loopok programozgatásával. Végül a basszusgitár került a kezembe hosszabb időre, és ahogy az szokott lenni, az első banda is összeállt, akikkel egy csepeli bunkerbe jártunk próbálni. Egy ponton úgy éreztem, megrekedtem, így a bass helyett a hangomat kezdtem el használni az elképzelhető összes módon. Közben már készültek az első szobaprojektek, mondhatni egyszerre kezdtem el hallgatni és írni elektronikus zenét. Változott az ízlésem, abbahagytam a zenekarosdit, mert úgy éreztem túl sok kompromisszummal jár, és az elkövetkező pár évben a megfelelő eszköztár felépítésére koncentráltam.

2

MN: Van valami emlékezetes történet abból a tapogatózós időszakból?

NV: Az első 2 elkészült zenémet elküldtem egy kis netlabelnek, és valamiért úgy gondolták, hogy ez egy kiadásra érdemes anyag lett. Nem sokra rá a Dubstep is Fun válogatásra is rákerült egy zeném, Towards the Sun címmel, Melanie C vokálokkal megspékelve. Ekkortájt rendszeresen pörgettem Burialt és hasonszőrű producerek zenéit, és hát igencsak megfogott a ritmikus elemek mindennapokból való átemelése es újrarendezése, ezért beszereztem az első hangrögzítőmet is, beindult a sample gyár, elkezdtek említésre méltó muzsikák születni.

 

MN: Fesztiválok ?

NV: Tavaly voltam Sun-on. Az egy érdekes fellépés volt. A mainstage-nél pont akkor nem volt hang, így többen átvándoroltak a Chillhez, nekem meg behalt a gépem a szett vége felé, de arra még képes volt a rendszer, hogy nagyjából végig nyomjam. Ebből a közönség nem igazán vett észre semmit, legfeljebb a kétségbeesett arckifejezésemből jöhetett le, hogy valami nincs rendben. Idén egy közös live act-el készültünk Utero-val, amit Ozorán a Pumpui stage-en adtunk elő. Élveztük az egész folyamatot, és lassan belekezdünk egy közös release munkálataiba is.

1

MN: Legutóbbi EP-d a Fragments, 3 (+1) számmal jelent meg. Egy komplett háromfogásos ebédet főztél. Egy ambient, egy half-step és egy négynegyedes zene jött ki rajta. Mesélsz picit az elkészültéről?

NV:  Az elmúlt másfél év munkáiból válogattam össze olyan projekteket amikben hasonló elemeket használtam fel, például kirándulások során rögzített hangfelvételeket, széthúzott szinti szőnyegeket, feldarabolt és újrarendezett női vokálokat, törzsi hangszereket és vinyl sampleket. Mind a 3 projekt részét képezte a véletlen más és más megközelítésben való felhasználása.

 

MN: Artwork-ökkel is foglalkozol. (https://vitrion.carbonmade.com/)

NV: A Visionary albumborítói mögött legtöbbször én állok, és szívesen fogadok bármilyen felkérést zenészpajtiktól, kiadóktól, amennyiben megtetszenek a munkáim.

 

vitrionartworks

MN: A HAANG-nak küldött mixed igazán impresszív, felfelé ívelő, láthatóan tudatosan kiépített, optimizmust sejtető darab. Legalábbis ez az én benyomásom. Te hogy érzed/érezted magad miközben ezen dolgoztál?

NV: Nem volt egy rövid folyamat, két évvel ezelőttig visszanyúltam, probáltam egységesen és félig-meddig időrendben felépíteni, emellett hanyagolni a bejáratott kombinációkat. Belekerült pár olyan zeném, amit eddig nem publikáltam sehol, ezeket egy ráncfelvarrás után tervezem szabadon engedni. Számomra időutazós, újra átéltem a körülményeket amikben születtek az egyes részek, és a folyamatot ami elvezetett a mostig, nem mellesleg újratanultam elfeledett megoldásokat a régebbi anyagok által.

 

MN: Mi szól nálad mostanában?

NV: Magával ragadott a dub techno az utóbbi időben, és ezt a vonalat vittem egy darabig a saját projektekben is. Egyébként meg The Flashbulb, Boards of Canada, Murcof, Shigeto, Tim Hecker, Kane Ikin, Andy Stott, The Haxan Cloak és még sokan mások.

 

MN: Most jó?

NV: Igen. Bármi történik körülöttem, azt egy esztétikai síkra lehet emelni, talán ezt élvezem a legjobban.

 

Miklós Noémi, 2015.09.21.

Fotó: Bugár Máté

 

Podcast#059 Vitriontól a HAANG-nak:

Kapcsolódó események: